Babits Mihály szekszárdi szülőházában jártunk
Szekszárdon, a költőről elnevezett utcában áll egy egyszerűségében szép, fehérre meszelt, zöld ablakos emeletes ház, a Nyugat első nemzedékéhez tartozó Babits Mihály szülőháza, ahol a költő 1883. november 23-án látta meg a napvilágot. Hogy az épület melyik évben épült, azt már senki sem tudja, feltételezhetően 1780 és 1800 között. Építője szép helyet választott, hiszen a Séd patak szomszédságában emelte a copf stílusú, L-alakú épületet.
A költő anyai nagyapja, Kelemen József főhadnagy neve Komárom védői között szerepel. 1852-ben telepedett le Tolna vármegye székhelyén, ekkor vásárolta a házat. Belépve a porta kapuján, virágos udvaron találjuk magunkat, amelynek a közepén Babits szobra látható, amint egy fotelben ül, kezében könyvvel. Az emlékmű Farkas Pál alkotása.
Babits itt töltötte életének első hat évét. Ezután édesapját, idősebb Babits Mihály törvényszéki bírót előbb a budapesti ítélőtáblához, majd Pécsre helyezték, ahova a család is követte. Középiskolai tanulmányait Pécsett folytatta, majd 1901-ben Budapesten magyar–latin szakos egyetemi hallgató lett, de mindig szívesen látogatott haza Szekszárdra. Miután 1921-ben megnősült, azt tervezte, hogy vásárol egy telket szülővárosában.
Ám felesége, Tanner Ilona, írói nevén Török Sophie a nagy távolság miatt ellenezte, így Budapest közelében, Esztergomban, az Előhegyen vettek egy kis házat kerttel. A költő utoljára 1939-ben járt Szekszárdon.
A városi tanács 1965-ben úgy határozott, hogy a jeles költő szülőházát megmenti az enyészettől, és az emlékanyagok gyűjtését is elkezdték. Két évvel később Illyés Gyula részvételével megnyitották az emlékházat, amelyet Babits születésének centenáriumán múzeummá avattak.
Egy századvégi polgári otthonban találjuk magunkat, a fogadószoba meghitt és kellemes. A falon Babits portréja köszönti a látogatót, az asztalka üveglapja alatt az egyik kézirata látható. Az asztalka felett az idősebb Babits portréja díszeleg.
A költő tisztelte édesapját, első versét is neki írta. Kapcsolatukról sokat elárul a Halálfiai című munkája.
A baloldalt nyíló ajtó átvezet bennünket a költő édesanyjának a szobájába. A sarokban álló ágyon – amelyet most édesanyja kézimunkája, egy horgolt ágyterítő takar – született a költő. A hálószoba sarkában áll a mama, Kelemen Auróra íróasztala, rajta kapcsos naplója, amelybe kedvenc költőinek verseit másolta. A versek szeretetével már gyermekkorban „megfertőzte” Mihályt.
Itt láthatjuk a költő születésének bejegyzéséről készített fotómásolatot a szekszárdi plébánia anyakönyvéből.
A gyereket 1883. november 29-én keresztelték Mihály Ákos László névre. A Mihály nevet apja után, az Ákost Cenci néni (a költő anyai nagyanyja) korán elhunyt fiának emlékére kapta. Mihály első fényképe négyéves korában készült, s itt látható a gyerek Babits legfőbb bizalmasának, Nennének, édesanyja húgának, Kelemen Ilonának is a fényképe.
„Minden emberi lény közül talán őt szerettem a legjobban. …nem ment soha férjhez, és ott lakott nálunk. Nekem úgy tűnt fel mindig, mintha ezüstből volna. Kis fején haja csalódásig ezüst, arca oly finom, gyengéden fehér arcszínével, diszkréten fénylő mosolyával, mint ezüst filigránmunka, és mosolya fénye az ezüst fénye volt, a hangjánál tisztább ezüst csengést sohasem hallottam. De a legezüstösebb a lelke volt és a hangja, a lelke csengése, mosolya a lelke fénye. Nekem úgy tetszik, mintha a neve is, ahogyan híttuk, a Nenne szó, ellenállhatatlan halk ezüst fények és csengések képzetét idézné fel, csak rágondolva is.” (A gólyakalifa)
A kiállítás harmadik szobájában egykor a költő lakott. Talán ez a ház legszebb fekvésű szobája. Itt vannak a legszebb és legrégibb családi bútorok, minden az 1848-as hagyományokat őrző Kelemenek emlékét idézi. A szép mahagóni íróasztalt 1911-ben Babits magával vitte első budapesti otthonába. Ma az üveglap alatt dokumentumok és fényképek őrzik életének emlékeit. Középen Magyarországról írt vallomása olvasható. „Gyerekkoromban sokat elmélkedtem Magyarország sorsáról. Ez egy kicsit furcsán hangzik, nem is tudom, gúnyosan-e vagy nagyképűen, de szóról-szóra igaz: szerelmes voltam, és első szerelmem neve Magyarország.”
A ’30-as évek elején egyre szorosabb kapcsolat alakult ki Babits és Illyés Gyula között. Ennek emlékét itt egy közös fénykép is őrzi. Ugyancsak itt találjuk a Jónás könyve első versszakának kéziratos másolatát, illetve a vén fotelt, az ún. „gondolkodó” székét.
Az emeleten az újkori magyar költészet egyik klasszikusát ismerhetjük meg mesterei, barátai, tanítványai körében. A Babits-gyűjtemény egyik legértékesebb részét a mintegy 2000 kötetes könyvtár alkotja. Láthatjuk Babits Mihály gyerekkorának kedves könyveit, nagy részükbe be is írta a nevét, illetve beragasztotta diákkori házi könyvtárának céduláit. Ide tartoznak a költő nagyapjától örökölt kötetei is, amelyeket aranyszínű K betű díszít. Vannak közöttük jogi kötetek, meséskönyvek, latin klasszikusok, tankönyvek, de Babits első kiadású könyveinek dedikált példányai is.
A költő könyvtára mintegy 5000 kötetből állt. A költő halála után felesége kisebb lakásba költözött, férje könyvtárának egy részét pedig a Baumgarten alapítvány házában helyezte el.
Sajnos a második világháború alatt ez az épület teljesen kiégett, könyvei megsemmisültek. Az esztergomi házukat kirabolták, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy Babits legkedvesebb könyveit nem vitték el. Így például az Arany-gyűjteménye, Kölcsey, Kazinczy, Gyulai, Vörösmarty, Csokonai, Jókai, Berzsenyi első kiadású művei is megmaradtak.
Megjelent a Magyar7 2024/20.számában.
