„A hősök nem ezt érdemelnék”

Fábián Gergő 2018. július 19., 10:20

Isten nekünk háttal 1914-1918 című kötetét mutatta be Vetési Tamás a Gombaszögi Nyári Táborban, ahol Kerényi Éva rimaszombati történész beszélgetett a szerzővel. Vetési Tamás hangsúlyozta, alacsony az érdeklődés az első világháború iránt, pedig az elesett hősök, a győztes csaták nem ezt érdemelnék.

Fotó: Fábián Gergő

A Nagy Háború századik évfordulójának köszönhetően az elmúlt négy évben némileg ismét jobban a köztudatba kerül az első világégés. Ezzel a témával, pontosabban a román hadszíntérrel foglalkozik könyvében Vetési Tamás. Mint elmondta, annak hatására kezdett írni, hogy általában nagyon alacsony az emberek érdeklődése az első világháború iránt, a második sokszor háttérbe szorítja. Az volt a célja, hogy minél többen tudják, volt első világháború, hogy tudják, annak során több mint 700 ezer magyar ember meghalt.

„Az elesett hősök, a győztes csaták nem ezt érdemelnék. Nem szabad, hogy feledésbe merüljön a kraśniki, a komarovi vagy a limanovai csata, vagy akár Románia elfoglalása, ami a legdicsőségesebb hadszíntere volt a központi hatalmaknak, és igazából néhány történészen és egy- két lelkes kutatón kívül senki nem tudja, hogy ilyen volt, hogy 1916. december 6-án a magyarok, osztrákok és németek bevonultak Bukarestbe is” – fejtette ki.

Képgalériánk:
Fotó: Fábián Gergő

Úgy fogalmazott, a naplónak álcázott regény fogadtatása felemás volt, a szakma megrökönyödött, hogy lehet erről a témáról regényt is írni, 1970 óta ez az első regény, amely megjelent az első világháborúról. A kötetben valós eseményeken, valós embereken át próbálja bemutatni nemcsak az erdélyi harcokat, hanem magát az első világégést is

 „Bőven el vagyunk látva hősökkel, de mi ezt valahogy nem akarjuk tudomásul venni.

Sőt, tagadjuk is ezt, hogy miért, ezt a mai napig nem tudom, de sehol nem látni az első világháborús hősökről elevezett utcát, teret vagy nekik állított szobrot” – mutatott rá.

Megtagadott történelem

Vetési Tamás elmondta, azért választotta ezt a hadszínteret, mert egyrészt a családja is érintett, másrészt pedig vizsgálódása során megállapította, hogy az emberek ezt ismerik legkevésbé, ez van a legjobban háttérbe szorítva, sőt, Romániában sokáig tagadták is az eseményeket.

„Ez talán a központi hatalmak legdicsőségesebb hadjárata volt, hisz három hónap alatt leverték az orvul ránk támadó román hadsereget, megverték Nagyszebennél szeptember 22-én, aztán Fogarasnál október 5-én, 7-én visszafoglalták Brassót, december 6-án pedig már Bukarest is elesett. Ezekről szerintem pirosbetűs ünnepeket kellene tartanunk, és úgy, mint a románoknak Budapest elfoglalását, nemzeti ünneppé kellene nyilvánítani. Nem kell ezt megtagadni, hisz hőstettekről van szó, a hazájukért harcoltak az ottani magyar katonák, akik közül sok el is esett” – mondta.

A kötet megírását alapos kutatómunka előzte meg, a szerző mintegy háromszáz korabeli naplót olvasott el, számtalan újságcikket böngészett át, illetve történészek segítségét is igénybe vette.

Kerényi Éva kérdésére, hogy a Szürke senkikhez hasonlóan a saját könyvét is el tudja-e képzelni filmként feldolgozva, a szerző igennel válaszolt, s elmondta, ez irányban már történtek is lépések. Így talán szélesebb rétegekhez eljuthatna, s megvalósításához feltehetően nem lenne szükség nagy költségvetésre – fűzte hozzá.

Végezetül Vetési Tamás elmondta, érkezett felkérés a kötet folytatására, megvan az ötlet is, a történet ugrana egyet az időben, a túlélő szereplők szerepelnének benne, s a Felvidék visszacsatolásától indulna. „Már van vázlat is. Az előzőnél még nem volt, akkor csak leültem és írtam” – jegyezte meg.

0 HOZZÁSZÓLÁS