„A hősök nem ezt érdemelnék”
Isten nekünk háttal 1914-1918 című kötetét mutatta be Vetési Tamás a Gombaszögi Nyári Táborban, ahol Kerényi Éva rimaszombati történész beszélgetett a szerzővel. Vetési Tamás hangsúlyozta, alacsony az érdeklődés az első világháború iránt, pedig az elesett hősök, a győztes csaták nem ezt érdemelnék.
A Nagy Háború századik évfordulójának köszönhetően az elmúlt négy évben némileg ismét jobban a köztudatba kerül az első világégés. Ezzel a témával, pontosabban a román hadszíntérrel foglalkozik könyvében Vetési Tamás. Mint elmondta, annak hatására kezdett írni, hogy általában nagyon alacsony az emberek érdeklődése az első világháború iránt, a második sokszor háttérbe szorítja. Az volt a célja, hogy minél többen tudják, volt első világháború, hogy tudják, annak során több mint 700 ezer magyar ember meghalt.
„Az elesett hősök, a győztes csaták nem ezt érdemelnék. Nem szabad, hogy feledésbe merüljön a kraśniki, a komarovi vagy a limanovai csata, vagy akár Románia elfoglalása, ami a legdicsőségesebb hadszíntere volt a központi hatalmaknak, és igazából néhány történészen és egy- két lelkes kutatón kívül senki nem tudja, hogy ilyen volt, hogy 1916. december 6-án a magyarok, osztrákok és németek bevonultak Bukarestbe is” – fejtette ki.
Úgy fogalmazott, a naplónak álcázott regény fogadtatása felemás volt, a szakma megrökönyödött, hogy lehet erről a témáról regényt is írni, 1970 óta ez az első regény, amely megjelent az első világháborúról. A kötetben valós eseményeken, valós embereken át próbálja bemutatni nemcsak az erdélyi harcokat, hanem magát az első világégést is
Sőt, tagadjuk is ezt, hogy miért, ezt a mai napig nem tudom, de sehol nem látni az első világháborús hősökről elevezett utcát, teret vagy nekik állított szobrot” – mutatott rá.
Vetési Tamás elmondta, azért választotta ezt a hadszínteret, mert egyrészt a családja is érintett, másrészt pedig vizsgálódása során megállapította, hogy az emberek ezt ismerik legkevésbé, ez van a legjobban háttérbe szorítva, sőt, Romániában sokáig tagadták is az eseményeket.
„Ez talán a központi hatalmak legdicsőségesebb hadjárata volt, hisz három hónap alatt leverték az orvul ránk támadó román hadsereget, megverték Nagyszebennél szeptember 22-én, aztán Fogarasnál október 5-én, 7-én visszafoglalták Brassót, december 6-án pedig már Bukarest is elesett. Ezekről szerintem pirosbetűs ünnepeket kellene tartanunk, és úgy, mint a románoknak Budapest elfoglalását, nemzeti ünneppé kellene nyilvánítani. Nem kell ezt megtagadni, hisz hőstettekről van szó, a hazájukért harcoltak az ottani magyar katonák, akik közül sok el is esett” – mondta.
A kötet megírását alapos kutatómunka előzte meg, a szerző mintegy háromszáz korabeli naplót olvasott el, számtalan újságcikket böngészett át, illetve történészek segítségét is igénybe vette.
Kerényi Éva kérdésére, hogy a Szürke senkikhez hasonlóan a saját könyvét is el tudja-e képzelni filmként feldolgozva, a szerző igennel válaszolt, s elmondta, ez irányban már történtek is lépések. Így talán szélesebb rétegekhez eljuthatna, s megvalósításához feltehetően nem lenne szükség nagy költségvetésre – fűzte hozzá.
Végezetül Vetési Tamás elmondta, érkezett felkérés a kötet folytatására, megvan az ötlet is, a történet ugrana egyet az időben, a túlélő szereplők szerepelnének benne, s a Felvidék visszacsatolásától indulna. „Már van vázlat is. Az előzőnél még nem volt, akkor csak leültem és írtam” – jegyezte meg.
