B. Szabó Péterrel a Bolygó magyarról és egy további tervéről
Bolygó magyar címmel jelent meg, a prágai tavaszt követően 1969-ben Csehszlovákiából Svájcba távozni kényszerült, B. Szabó Péter verseskötete. Felvidéki bemutatóját szeptember 25-én Naszvadon tartják a Csemadok és a Mécsvirág Irodalmi Kör szervezésében. A magyarság sorsát szívügyének tartó szerzővel erről a kötetről és további terveiről beszélgettünk.
Egy évvel ezelőtt nyilatkozott lapunknak a verseskötet kiadásának tervéről, és mostanra meg is jelent a szerző mintegy félévszázados munkásságának terméséből készült válogatás. – Röviddel tavaly nyári látogatásom után visszatértem Zürichbe, s idén május végéig három műtéten és rehabilitáción estem át. Mivel helyhez voltam kötve, minden időmet és energiámat a könyvre fordíthattam.
Sajtó alá rendeztem a Bolygó magyar című verseskötetemet, amelyet júniusban a Kráter Könyvkiadó a harmadmagammal együtt 1976-ban megalapított Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körrel – SMIKK-kel közösen adott ki. Mivel az Ünnepi Könyvhetet idén a Covid 19-pandémia miatt szeptember elejére halasztották, ott is bemutathattam az új kötetemet.
Előkészítettem egy öthetes könyvbemutató körutat is, amely során az Erdélyi Szövetség alelnökeként Hévízi Józsa elnök asszonnyal együtt körbejártam a Partiumot. Budapesten, az Országos Idegennyelvű Könyvtárban és a Stefánia Palotában vettem részt egy nagyszabású könyvbemutatón, majd a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Kör – amelynek a 90-es évek elején az egyik alapítója voltam – hívott meg.
Ez egy válogatáskötet, amely nagyon hosszú időszakot ölel fel.
A 70-es évektől napjainkig írt hozzávetőleg 500 versemből válogattam. A könyv első felében szereplőközel 30 rövidebb, filozofikus vers mondanivalójának alapját az élettapasztalataim képezik, a családi vonatkozásúak pedig inkább az egyéni érzéseimet fejezik ki. Szerelmes verseim témája örökérvényű, hiszen amíg van ember, van szerelem is. A hontalanság versei maradandó üzenetek hordozói, mert az apokaliptikus elvándorlás a magyar sors velejárója már a török időktől kezdve. Most is tanúi vagyunk annak, hogy a vendégmunkások között magyarok tízezrei vannak, akik az idegenben hasonlóképpen érezhetik magukat, mint ahogy én éreztem magam politikai menekültként. Sajnos, időközben az 56-os nemzedékhez tartozók java elhunyt, s azt nem váltotta fel egy hasonlóan tettrekész, aktív új generáció. Azoknak a zöme, akik vendégmunkásnak érkeztek nyugatra, már nem kellően elszánt és nemzettudattal felvértezett. Fel kell ébreszteni küldetéstudatukat, hogy ne csak meggazdagodni akarjanak, hanem jó értelemben vett politikai lobbitevékenységet is folytatva, javítsanak Magyarország megítélésén.Talán még bennük is él a magyar nyelvhez és kultúrához való ragaszkodás, illetve a haza miatti aggódás. Tudatosítaniuk kell, hogy nem szabad utánoznunk a nyugati mintákat, amelyek morálisan, kulturálisan, politikailag és esetleg gazdaságilag is a széteséshez vezethetnek.
De visszatérve a kötetemhez, belekerült az 1973-ban született Messiás című versem, amely akkor az Életünk című, nyugat-európai katolikus magyar lapban jelent meg.
Ez a tevékenységem a Családi kör című fejezetben bemutatott verseim írásával folytatódott. A kényszerből elhagyott családtagjaim iránti sóvárgásnak, veszteségeimnek adtam hangot, a későbbiekben pedig a gyermekeim és az unokáim miatt érzett szeretetem és félelmem dominált. Az egyre romló világ és a szétesőben levő Európai Unió, illetve a jövő nemzedékek sorsa miatti aggodalmaimat is versbe foglaltam. Erato alcím alatt olvashatók a szerelmes és erotikus verseim. Ezeket többnyire a kétezres években írtam, vezérfonaluk a női nem iránti mérhetetlen tiszteletem és az a vallásos tézis, miszerint a jegyesek testileg-lelkileg eggyé válnak. A hontalanság versei címűfejezetben pedig a hazafias és politikai verseim kaptak helyet, amelyek egyikében az életemben sorsfordítónak számító prágai tavaszra emlékeztem vissza a 20. évfordulón. Az ige megtestesül címűversem éles hangon bírálja a világot uraló, láthatatlan hatalmat, amely rabszolgasorba dönti az embereket.
Milyen stádiumban van a társadalompolitikai írásait tartalmazó, Szabadság és önrendelkezés címűkönyvének a szerkesztése, s abban mire fókuszál?
Bár a másik kötetem pár héten belül nyomdakész állapotban lesz, megjelenését jövő tavaszra időzítema következő Ünnepi Könyvhétre. Láttatni szeretném, hogy van még nyugat-európai magyar irodalom, amelynek talán én vagyok az utolsó mohikánja. Az általam írt cikkek, interjúk, beszédek gyűjteményében is visszanyúlok a 70-es évek elejéig, amikor az elszakított területekönrendelkezésének az alternatíváit kutattam. Azt javasoltam, hogy az elszakított területeken olyan meglevő autonómia-alternatívákat kellene alkalmazni, mint amilyen a svájci JURA-önrendelkezésvolt, amely 180 évig küzdött az önálló kantonok létéért. A különféle elképzelésekből kialakultkonszenzus elérése feltétele volt annak idején, hogy a Svájci Államszövetség egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel. Sajnos, manapság azonban megosztottak a magyarok minden elszakított területen – egyénekre, pártokra tagolódnak, s nem sikerül megteremteniük a szükséges konszenzust, hogy egy közös konkrét megoldásra összpontosítsanak. Pedig ezt kellene tenniük – ez az én politikai krédóm is, amit a magyar kérdés megoldása kapcsán az előadásaimban és az írásaimban is mindig hangsúlyozok.
Megjelent a Magyar7 2021/38.számában.
