„Azt ajánlom mindenkinek”
Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék – Archaikus népi imádságok című vaskos könyve mellett bukkantam rá családi könyvtárunkban a viszonylag vékony kiadványra, amely sok századdal ezelőtt íródott cseh szerelmes verseket tartalmaz.
S rögtön az elején felteszem kedves olvasóinknak a találós kérdést, hogy ugyan kinek juthat(ott) eszébe a mi „térfelünkön” XIV–XVI. századi cseh szerelmes verseket fordítani és kötetbe rendezni? Mert ehhez (is) sokrétű tudásra, tehetségre van szükség. Hiszen nemcsak tudni és érezni kell az idegen nyelvet, de nem kis háttérmunkára is szükség van ahhoz (kutatásra, a fordítandó anyag mélyebb tanulmányozására, a korszakkal foglalkozó irodalomtudósok munkáinak megismerésére), hogy az eredeti szöveg magyar nyelven hasonló nyelvezettel és stílusban, tőlünk nem idegen „köntösben” jelenjen meg, és így tovább. A fentebb feltett kérdésre a válasz: F. Kováts Piroskának jutott eszébe, hogy archaikus, néhol folklorisztikus verseket, töredékeket ültessen át magyar nyelvbe.
A versek, kötetbe rendezve meg is jelentek Levélbe öltözik a fa – XIV–XVI. századi cseh szerelmes versek címmel a pozsonyi Kalligramnál, 2008-ban. A fordító a Třeboňi kéziratban és másutt, más kódexekben fennmaradt szövegeket tárja a magyar olvasó elé. F. Kováts Piroska magyar–szlovák szakos tanár, műfordító és szerkesztő 1938-ban született. Egy ideig tanított, majd a pozsonyi Madách (majd Madách-Posonium) Könyvkiadó szerkesztője, vezető szerkesztője volt nyugdíjba vonulásáig. Rövid ideig, néhány éve, hogy úgy mondjam, kollégák is voltunk. Alapos, akkurátus hölgynek ismertem meg, aki a munkában nem ismerte a tréfát, de határozottsága és pontossága végtelen kedvességgel párosult. Fordítói munkáját többek között Madách-díjjal jutalmazták. Számos könyvet ültetett át szlovák, illetve cseh nyelvből magyarba, így is hozzájárulva a szomszédos nemzetek egymás irodalmának, kultúrájának a megismertetéséhez. F. Kováts Piroska 2023-ban hunyt el, 85. életévében.
A XIV–XVI. századi cseh szerelmes versek fordítása ritkaságszámba menő vállalkozás volt a részéről, feltehetően „szívbéli” ügy is, amit a régi magyar irodalom szeretete táplált. De milyen „témájú” verseket is olvashatunk a válogatásban? Megtalálható a versek között
Azt ajánlom mindenkinek (Toť ja pravím každému)
Azt ajánlom mindenkinek, / akár ifjú, akár öreg; / ne essen hű szerelembe, / meghasad a szíve bele.
Elapadhat tenger vize (Spieše moře bez vody bude)
Elapadhat tenger vize, / veszhet holló feketéje, / hogysem fondor lelkű asszony / furfangjaival fölhagyjon.
A Földes Zsuzsanna által szerkesztett válogatás mindenképpen hiánypótló, hiszen nagyon régi cseh szövegek magyar fordításban nem nagyon jelentek meg. A tetszetős kiállítású, csaknem 150 oldalas könyvben egy viszonylag terjedelmes Utószó is eligazítja a mindenkori olvasót. Megtudhatjuk azt is, hogy a versek szerzőit homály fedi, de a „gnómák” (rövid, velős megállapítás; irodalmi műfaj) többsége egy Ágoston-rendi szerzetes másolótevékenysége révén maradt fenn. A kötet néhány kottát is tartalmaz, és számos eligazító jegyzetet, értelmezést, például azt, hogy egyes, a XV. század végéről származó töredékes szövegeket, verseket elég későn, 1965-ben találta meg egy Josef Tříska nevezetű irodalomtudós a Prágai Nemzeti Múzeum Könyvtárának egyik kéziratában. A Prágai Egyetemi Könyvtárban is találtak udvari szerelmi éneket a XIV. század végéről:
Akit tehát érdekel a régi korok irodalma, örömmel böngészheti a könyvet, amelyben ilyen és ehhez hasonló versek találhatók:
Szép hölgyemről gondolkodván (Zpomínaje na jejie krásu)
Szép hölgyemről gondolkodván, / mert szívemnek igen kedves, / jobb időkre várok: netán / hozzám ismét jó szívvel lesz.
