Az utolsó mérföld
Újra megvásárolható Polcz Alaine és Bitó László közösen készített „beszélgetős” könyvének második, bővített kiadása. Polcz pszichológus, pályája kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd haldokló gyerekek lélekgyógyásza lett.
Publikációi ezekben a témákban ma már kézikönyvnek számítanak. Irodalmi tevékenységét elsősorban az Asszony a fronton című műve fémjelzi. Leginkább azonban a Magyar Hospice Mozgalom megalapítása kapcsán ismerjük a nevét, amely a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, emberi méltóságuk megőrzését tűzte célul.
Bitó László élete az 50-es években vált különösen kalandossá, 1956-ban végül elhagyni kényszerült hazáját, és csak nyugdíjba vonulása után, a 90-es években tért haza, hogy az írásnak szentelje életét.
Kutatóorvosként dolgozott, ő fedezte fel a zöld hályog új kezelési módját. 20 könyve látott napvilágot magyarul. Sajnos, ma már a szerzők egyike sincs közöttünk, és ez a tény még értékesebbé teszi beszélgetéseik és vitáik olvasásának lehetőségét. Polcz Alaine halála előtt fél évvel jelent meg a könyv első kiadása. A szerzők egyébként 2003 tavaszán találkoztak először, és azután sokszor és sokat beszélgettek egymással. Végül elhatározták, hogy eltérő gondolataikat az emberhez méltó elmúlásról másokkal is megosztják. Így született Az utolsó mérföld címet viselő beszélgető könyv annak a Nádas Péternek az előszavával, aki maga is túlélte a klinikai halált. (Erről az élményről szól Mihancsik Zsófia Nincs mennyezet, nincs födém c. műve. )A beszélgetést átlengi a haláltudat, a fájdalomtól való félelem, az emberi méltóság, a meghalás esztétikája és etikája.
Ezeknek a beszélgetéseknek az idején Polcz Alaine – rákos beteg lévén– már készült a halálra. Nem volt híve a fájdalomcsillapítás mindenhatóságának, azt tartotta: a fájdalomtűrés a személyiség fejlődésének tartozéka.
Azt is nehezményezte, hogy napjainkban senki sincs tisztában igazán a beteg jogaival, pedig jó lenne, ha az érintett dönthetné el, mikor, hol, hogyan szeretne elmenni. Elárulta: bár az emberek 80 százaléka otthon szeretne meghalni, 90 százalékuk mégis kórházban végzi. Bitó is egyetértett ebben beszélgetőtársával, hozzátéve:
Az orvosok kivették Isten kezéből a halált, így lehet, hogy nehezebb halál vár rájuk, amitől Isten megmentette volna őket.
A halál közeli élményekkel kapcsolatosan azonban más-más véleményt képviseltek. Amíg Polcz hitt a lélek továbbélésében, addig Bitó szerint az csak az agyunk terméke. Azt viszont mindketten állították: Minél kevesebbet foglalkozunk a halállal, annál kevesebbet tudunk az azt körülvevő rítusokról. Minél nagyobb a rítusvesztés, annál inkább nő a szorongás, a halálfélelem. Mindketten nehezményezték, hogy a média előszeretettel szórakoztat a halállal, trivializálva az elmúlást.
Az utolsó mérföld életünk utolsó szakasza, amikor az öregedés diktálja az életmódot.
Ezekre is megpróbálnak választ adni a könyv szerzői, annál is inkább, hiszen társadalmunkban nincs kultúrája, hogyan kell és lehet szépen megöregedni. Ha nem békélünk meg az elmúlással, az évek múlásával egyre növekvő árnyék vetül életünkre.
