2021. december 11., 20:20

Az írótársaság idei díjazottjai

Mint minden évben, az idén is gazdára találtak a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának szakmai díjai. Az elismerést négy kategóriában (költészet, próza, gyermekirodalom, nem szépirodalmi munkásság) ítélik oda az arra érdemes alkotóknak az év legkiemelkedőbb teljesítményéért. A költészet kategóriájában az idén Balázs F. Attila, a prózáéban Z. Németh István, a gyermekirodalom esetében Csóka Ferenc teljesítményét díjazta a választmány, míg a nem szépirodalmi munkásságért járó díjra Tóth László munkásságát tartotta érdemesnek.

szmit
Költői díj

A Forbáth Imréről elnevezett költészeti díjat Balázs F. Attila vehette át. A 2003-ban Forbáth-díjra „keresztelt” Szlovákiai Írószervezetek Társulása Díjat eddig tizennégy lírikusnak ítélték oda. 

A marosvásárhelyi születésű költő 1990-től él Szlovákiában. 1994-ben alapította meg az AB-ART Kiadót, amely 25 év alatt közel 900 címet adott ki, de a nevéhez fűződik az 1996-ban indított Szőrös Kő irodalmi folyóirat is. Kétségtelenül ő a legtöbb nyelvre fordított felvidéki alkotó, műveit román, török, szlovák, olasz, szlovén, portugál, cseh, szuahéli, albán, angol, francia, spanyol, német, szerb, kínai, macedón, orosz, hindi, azeri, vietnámi, szlovák, üzbég, orosz és svéd nyelvre fordították. A világ négy kontinensén képviselte a magyar irodalmat különféle irodalmi rendezvényeken. Eddig megjelent verskötetei: Maszkok, Meztelen lovagok, Kék, Minimal, Villon nyakkendője, Európai váróterem, Újrafestett rácsok.

Balázs F. Attila
Balázs F. Attila

Legutóbbi verskötete, az Újrafestett rácsok tulajdonképpen az eddigi lírai teljesítmény összegzése. Az „újrafestés” azt is jelenti, hogy nem csupán új művek kaptak a kötetben helyet, hiszen a jelölés szerint a 2010 és 2020 között született verseket tartalmazza, és jórészük már megjelent a korábbi kötetekben. Egyfajta megszűrt válogatás tehát az itt olvasható versanyag. A könyv a Hungarovox Kiadó gondozásában jelent meg. Válságlíra is az övé – írja róla a laudátor, Bakonyi István –, az elvesztett bizonyosság hangjaival, az Isten elfelejtett kertjében bóklászó ember felmutatásával: „…a mámor ködében / elmerült, / sosem volt liget / Isten elfelejtett kertjének / búja zöldjét álmodja”.

Prózaírói díj

Az SZMÍT választmánya tizenhatodik alkalommal ítélte oda a fiatalon elhunyt íróról, Talamon Alfonzról elnevezett díjat, amelyet az idén Z. Németh István érdemelt ki. A szerző az évek során több elismerésben részesült, 2013-ban például elnyerte a Simkó Tibor-díjat, 2020-ban a Forbáth Imre-díjat. Számos önálló kötettel rendelkezik, verset és prózát egyaránt ír, de jelentősek a kritikái, recenziói is. Lírájában és prózájában a humor, valamint a szójátékok különösen nagy szerepet kapnak. A felvidéki Előretolt Helyőrség szerkesztője. Legutóbbi jelentős munkája egy antológia szerkesztése volt, amelyben fiatal, szárnyukat bontogató tehetségek szövegeit gondozta. Az írótársaság által szervezett műhelymunkák rendszeres résztvevője, mentortevékenységével hozzájárul az irodalommal foglalkozó fiatalok fejlődéséhez.

Z. Németh István
Z. Németh István

Z. Németh elbeszéléseire a keserű humor mellett az erőteljes szarkasztikus látásmód is jellemző, írja róla méltatója, Hajtman Béla, hozzátéve, hogy Z. Németh továbbra is a tőle megszokott lendületes és fordulatos történetmondó cselekményszövés, a humor és abszurditás, a fantasztikum és a horror eszközrendszerét felhasználó nyelvjátékkal ragadja magával az olvasóját.

Tejfehér köd című kötetében, amely 20 novellát tartalmaz, nem mindennapi figurák a szereplők. Van köztük öntőmunkás, lecsúszott értelmiségi, nyomozó, de fontos szerepet kap a sejtelem, a fantázia világa. Nem tipikus felvidéki irodalmi hősökkel találkozunk a szövegekben, mindazonáltal ebben a valóságban élnek, téblábolnak a hús-vér és kitalált figurák.

Gyermekirodalom

A Simkó Tibor-díjat jelentős gyermekirodalmi teljesítményért ítéli oda az SZMÍT választmánya. Az eddigi díjazottak között találjuk például Z. Németh Istvánt, Tóth Lászlót, Fellinger Károlyt vagy Koncsol Lászlót. 

Az idei díjazott, Csóka Ferenc, mint írja róla az értékelő Jakubecz Márta, íróként a saját útját járja. Nem hódol be semmiféle trendnek, nem lett kánonok kiszolgálója, mert úgy gondolja, hogy mindig önmagát kell szétajándékoznia, ezzel tartozik az olvasónak. Szerinte Csóka nem az a fajta író, aki körülnéz a könyvpiacon és a kritika világában, hogy mit is várnak el tőle, és annak a fényében alkot. Ellenkezőleg, nem akar megfelelni senkinek, csupán önmagának, és a legbenső énjét írja bele az alkotásaiba. Egy korábbi méltatója szerint Csóka úgy szól erkölcsről, hogy közben nem moralizál.

Csóka Ferenc
Csóka Ferenc

A Nagymegyeren élő alkotónak eddig a lapokban publikált számtalan mese mellett három kötete jelent meg. Mindhárom meseregény, és valamennyire jellemző a finom humor. Számos antológiában szerepeltek írásai, miközben színházi darabok írásával is foglalkozott. Díjazott kötete, a Színország lovagja a Vámbéry Polgári Társulás gondozásában jelent meg.

Tudományos munkásság

Ha a fenti alkotókra érvényes a jellemzés, hogy több műfajúak, mit mondjunk Tóth Lászlóról, aki költő, prózaíró, műfordító, esszéista, színháztörténész, filológus és még sok minden más? Szinte nem akad műfaj, amelyben ne alkotott volna maradandót. Mint értékelője, G. Kovács László megjegyzi: ő az a hangyaszorgalommal dolgozó, egyszemélyes alkotóműhelyként tevékenykedő és már rég egyszemélyes intézménnyé nőtt tollforgató, ez a kivételesen eleven szellemű ember, aki ma is teszi, amit dolgának gondol, amit hivatásának tekint, amire a múzsák ösztönzik.

Tóth László
Tóth László

Olyan alkotó, aki a műfaji sokszínűség tekintetében is mindenütt jelenvalónak látszik. Par excellence költő, de mi sem áll tőle távolabb, mint hogy a világot kizárólag poétaként észlelje-érzékelje, s az elefántcsonttornyot válassza lakhelyül. Életművének változatossága és terjedelme nemcsak elképesztő és imponáló, de zavarba ejtő is: mikor volt minderre ideje? Honnan merített mindehhez energiát? Bibliográfiájának terjedelme, gazdagsága annak a gyanúját is felvethetné, hogy valamilyen rejtett idődimenzióban él, ahol nem huszonnégy órából állnak a napok, hanem lényegesen hosszabbak.

A Dunaszerdahelyen élő alkotó Turczel Lajos-díja mindezek tükrében tulajdonképpen egyfajta életműdíjnak is tekinthető. A hivatalos indoklás szerint: a kultúra terén végzett tudományos munkásságért ítélte neki a díjat az SZMÍT választmánya. S bár méltatója azon kesereg, hogy grandiózus műfordítói tevékenysége is megérdemelné az elismerést, ez már nem érvényes, hiszen 2019 szeptemberében a József Attila-díjas költőnek, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjának ítélték oda a rangos Tóth Árpád műfordítói díjat.

Megjelent a Magyar7 2021/49.számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.