Az Irodalom Háza – Mészöly Miklós Emlékezete
A 20. század második felének jelentős magyar írója, Mészöly Miklós 105 éve látta meg a napvilágot, és immár 25 éve, hogy nincs közöttünk. 2003-ban özvegye a hagyaték jelentős részét az író szülővárosának, Szekszárdnak ajándékozta. Ennek felhasználásával nyílt meg 2005-ben az Irodalom Házában a Mészöly Miklós Emlékház, amelyet a Wosinsky Mór Múzeum gondoz.
Az író Molnár Miklósként 1921. január 19-én született Szekszárdon, ott is érettségizett a Garay János Gimnáziumban, majd Budapesten jogászdoktori oklevelet szerzett. A Sorbonne-on szerette volna folytatni tanulmányait, de ebben a világháború megakadályozta.
Elvitték katonának, ám első állomáshelyéről, Németországból megszökött, hadbíróság elé állították, majd újra besorozták. Fogságba került, végül 1945-ben társaival hazagyalogolt Szerbiából. A háború után kétkezi munkásként kereste kenyerét, majd a megyei Kis Újság szerkesztője lett. Itt publikált először Mészöly Miklós néven. A lap megszűnése után Budapestre költözött, ott ismerte meg későbbi feleségét, Polcz Alaine pszichológust.
Az ‘50-es években egy ideig a Bábszínház dramaturgjaként dolgozott, majd munkanélküli lett, és 1956-ban vált szabadfoglalkozású íróvá. Ugyanebben az évben jelent meg első jelentős műve, a Magasiskola című kisregénye, amelyből Gaál István nagy sikerű filmet készített.
Mivel 1956-ban az írók Mészölyék lakásán fogalmazták meg az Írók kiáltványát, a hatóság megfigyelés alá helyezte, így Mészöly Miklós a ‘60-as évek elejétől a Porkolábvölgy tanyán tölti az év nagyobbik részét, hogy nyugodtan tudjon dolgozni. Itt született meg első regénye, Az atléta halála, amely először franciául jelent meg, csak azt követően magyar és német nyelven.
1990-ben megválasztották a Magyar Írószövetség elnökségi tagjává, a Magyar Helsinki Bizottság elnökévé, és a fővárosi magisztrátusban is tevékenykedett. Munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el. Hosszú betegség után 80 éves korában hunyt el, hamvai (feleségével közös sírban) a Farkasréti temetőben nyugszanak.
Legismertebb regényei a Saulus, a Pontos történetek útközben, a Film, a Megbocsátás, a Hamisregény, a Családáradás, elbeszélései a Jelentés öt egérről, a Merre a csillag jár, Volt egyszer egy Közép-Európa stb.
Polcz Alaine a tanatológia (a haldoklás, a halál és a gyász több tudományterületre kiterjedő kutatása – a szerk. megj. ) magyarországi nagykövete volt, a Magyar Hospice Mozgalom életre hívója, aki férje mellett önálló életművet teremtett.
Kolozsváron született két évvel a trianoni szerződés aláírása után. A második világháború során annyi intenzív halálközeli élményben volt része, hogy ezek okán egész világszemlélete megváltozott. 1949-ben szerzett pszichológusi diplomát. Pályája kezdetén művészeti terápiát folytatott mentális és lelkileg sérült betegekkel, majd játékdiagnosztikával foglalkozott.
1970-től a Tűzoltó utcai gyermekklinikán a nagyon súlyosan beteg, haldokló gyerekek pszichológusa lett.
1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt, ebben az évben jelent meg első irodalmi alkotása az Asszony a fronton címmel, amely saját szenvedéseit meséli el a világháború idején. Polcz Alaine különböző műfajú munkákban foglalkozott a halál és a haldoklás problémakörével, illetve életvezetési kérdésekkel. Ismert művei az Ideje a meghalásnak, a Leányregény és a Macskaregény. Legnagyobb visszhangot a tanatológia tárgykörében íródott alkotásai váltottak ki, így a Kit siratok? És a Gyászban lenni.
Férjéhez több mint 50 éven át fűződő kapcsolatáról, a halálra való készülődésről, illetve a gyászról szól Egész lényeddel című emlékirata. Közös életük egyáltalán nem volt felhőtlen, de az érzelmi, szellemi összetartozás átsegítette őket a mélypontokon. Legendás kapcsolatuk megrendítő dokumentuma a 2017-ben megjelent A bilincs a szabadság legyen című kötet, amely az 1948 és 1997 közötti levelezésüket tartalmazza.
Mint azt már említettük, Polcz Alaine férje hagyatékának nagy részét Mészöly szülővárosának ajándékozta, ez képezi az emlékkiállítás alapját, amely közvetlenül Babits egykori szülőháza mellett tekinthető meg, egy szecessziós homlokzatú, földszintes polgárházban. Nem itt született az író, hanem mérnök édesapja szolgálati lakásában, az egykori takarékpénztár emeletén.
Az Irodalom Házában létrejött kiállítás valósághűen idézi fel Mészöly Miklós és Polcz Alaine budapesti lakásának két részletét. Azt a miliőt, mely az írót több mint ötven éven át körülvette, ahol gyakori vendégek voltak az íróbarátok, majd a tanítványok. Az antik bútorokkal berendezett könyvtárszobában az író nagy biedermeier íróasztala áll, rajta az évtizedeken át használt írógéppel. A puritán kis háló-dolgozószobában pedig az erdélyi csergével borított ágya látható sok-sok könyv társaságában. A falon a szekszárdi borrend medálja, a Demokratikus Charta 1992. szeptember 4-i nagygyűlésének belépőkártyája és egy amerikai emlék látható. Ebben a szobában töltötte utolsó éveit, ruhásszekrénye még őrzi ruhatárának néhány darabját is.
Mindkét helyiségben rengeteg könyv van, több mint 2500 kötet. Mészölyéknek mintegy 4000 kötetes könyvtáruk volt, ennek hiányzó darabjai ma Kisorosziban, egykori nyaralójukban van. A múzeum harmadik helyisége írások és korabeli fényképek, illetve néhány személyes tárgy segítségével idézi fel az író gyerek- és ifjúkorát, feleségével töltött évtizedeit. A vitrinben Az atléta halála című regény édesanyjának dedikált példánya látható, valamint a Kossuth-díja. Bár Mészöly soha nem tartozott csoportokhoz, irányzatokhoz, mégis képes volt egy asztalhoz ültetni a különböző nézeteket valló írókollégákat.
Polcz Alaine az író halála után megalapította a Mészöly Miklós Egyesületet, amely a szerzői hagyatékot gondozó szervezetként 2002-ben kezdte meg működését. Az Egyesület 2004-ben Mészöly Miklós-díjat hozott létre, amelyet azóta minden évben az író születésnapján, a szekszárdi Mészöly-emléknapon adnak át. 2026-ban Barnabás Ferenc kapta az elismerést Most és halála óráján című regényéért.
