Az irodalom együtt születik az emberrel
Duba Gyula 90. születésnapja alkalmából július 29-én Kisebbségi enciklopedista címmel asztali beszélgetést tartottak a Pozsonyi Magyar Intézetben. Juhász Katalin Tőzsér Árpáddal, Tóth Lászlóval és Duba Gyulával beszélgetett. Az esemény szervezője a Szlovákiai Magyar Írók Társasága volt. A rendezvény iránt nagy volt az érdeklődés.
A rendezvényt kezdéseképpen Dorát Lara Jázmin Duba Gyula Írásbeli érettségi című novelláját adta elő. Majd Bese Bernadett és Jancsó Péter köszöntötték az ünnepeltet. Ezt követte az asztali beszélgetés, amit Juhász Katalin moderált.
Tőzsér Árpád és Tóth László is elmondta, hogyan ismerkedett meg Duba Gyulával. Tőzsér Árpád 1954-ben került Pozsonyban. A Fáklyában találkozott először Duba Gyula szövegével. Akkora benyomással volt rá az alkotás, hogy még most is fejből tudott idézni belőle. Elmondta, hogy Duba Gyula humoros írásaival, szatíraival olyan volt, mint egy fehér holló az irodalmi életben.
Ezt követően kezdte követni írásait, egyre inkább érdekelte, hogy ki lehet ez az „irodalmi partizán a titokzatos dimenziókból.”
Aztán 1957-ben ismerkedtek meg személyesen, amikor a sors úgy hozta, hogy mindketten szerkesztők lettek a Hét folyóiratban.
Tóth László 52 éve ismeri Duba Gyulát, örökös főnökének tartja, akivel azóta sem tegeződik. Elmondta, hogy három embert ismer Duba Gyula személyében. Megismerte mint írót, még gimnáziumi tanulmányai alatt. Másodszor mint szerkesztőt, közéleti embert, Harmadszor pedig mint magánembert. Felidézte, hogy amikor lázadó fiatalként bementek az Irodalmi Szemle szerkesztőségébe, és meglátták az úriember Duba Gyulát, ösztönösen megigazította a frizuráját.
Duba Gyula sajnos ritkán szólt hozzá a beszélgetéshez, mondván
Beszélgettek az íróvá válás folyamatáról és az életről. Duba Gyula szerint „Az irodalom együtt születik az emberrel”.
Szóba került a második világháború utáni magyar irodalom is, amikor bátorság kellett ahhoz, hogy az ember ki merje mondani vagy papírra vesse a gondolatait.
