Az idei Arany Opus Díjasok
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága minden évben meghirdeti szépirodalmi pályázatát, amelyre minden olyan magyar nyelven írt széppróza vagy vers benyújtható, amely nyomtatásban még nem jelent meg. A pályázat nem tartalmaz tematikus, csupán mennyiségi megkötést. Az idei díjazott Fiala Ilona (próza) és Juhász (Lomboš) Kornélia lett.
A próza kategóriájában újrázás történt, ugyanis a tavalyi győztes Fiala Ilona novelláját értékelte a zsűri az idén is a legjobbnak.
Fiala Ilona novellája egy pozsonyi, háború utáni személyi tragédiát, egyszersmind történelmi eseményt mesél el, amely a sötét múltról, illetve annak utóéletéről rántja le a leplet. Kiderül belőle, hogy vannak sebek, amelyek sosem gyógyul(hat)nak be, mert a történelmi igazságtétel – már ha van – a legritkább esetben van tekintettel az egyén tragédiájára.
Külön dicséretet érdemel, hogy a mai „történet nélküli” prózairodalom mindent maga alá gyűrő sodrában, a divatos témák ellenében valaki vállalni meri (nem is a kényes témát, hiszen napjainkban már három évtizede nincs cenzúra) az irodalom figyelmetlensége miatt eddig hanyagolt pozsonyi történelmi infernó témáját, amikor a magyarokat és a németeket ellenségnek tekintve lágerekbe zárta az új csehszlovák hatalom.
Az is méltánylandó, hogy a szerző (pedig a téma adja magát) nem sétál bele a naturalisztikus ábrázolásmód csapdájába.
Így kézenfekvően adódik számára az egyszerűen, ám hitelesen elmesélt sztori, amely ennek ellenére indulatokat ébreszt az olvasóban. Már akit nem hagy hidegen a mások szenvedése.
Ha fentebb a naturalisztikus ábrázolásmód lehetséges csapdájáról szóltunk, Juhász Kornélia lírai művének esetében bőven kapunk naturalizmust.
Szerencsére nemcsak azt, hiszen a versben váltakoznak a belső és külső történések, kiruccanások, egy-egy klasszikus is beszüremlik teljesen váratlanul, de nem zavaróan. A Processus et effectus című szabadversfolyam (megjegyzendő, biztosan akadt volna magyar cím is) nem kevesebbet mesél el, mint egy szülés történetét, a test és a lélek küzdelmét, amelynek egy a célja: a boldog kiteljesedés, amikor az anya megszüli a gyermekét. Az egész mű ennek az célnak van alárendelve, bizonyos értelemben magát a kiforrottabb és letisztultabb stílust is beáldozva.
Az 1990-ben született, Komáromban élő Juhász Kornélia egy ideje „főfoglalkozásban” anya, tudjuk meg a Társaság honlapjáról, mindemellett jut ideje az irodalomra és az írásra is, versei folyamatosan jelennek meg az Opus irodalmi folyóirat és a felvidéki Előretolt Helyőrség hasábjain. Előkészületben van gyermekkötete, de a 2020-as Fiatal Írók Antológiájában is szerepel.
Megjelent a Magyar7 2021/50. számában.
