Az első magyarul írt vers megtalálója
A legtöbb magyar ember az iskolában bizonyára hallott az első magyar nyelvemlékekről: a Tihanyi apátság alapítóleveléről, a Halotti beszédről, az Ómagyar Mária-siralomról. Ezek a 11., 12. és 13. században keletkezett szövegek napjainkban már nehezen olvashatók, és a bennük található kifejezések és szófordulatok is magyarázatra szorulnak.
Persze nemcsak a szövegek mozgatják meg a fantáziánkat, ezeknek a dokumentumoknak a története és az utazásuk is izgalmas térben és időben.
{P2}
Nemcsak a vers keletkezése érdekes, hanem az évszázadokkal későbbi felbukkanása is. 1910-ben egy müncheni antikvárius vásárolta meg Olaszországban. A Leuveni Katolikus Egyetem, mintegy kárpótlásul az I. világháborúban elpusztult könyveiért, megkapta a bajor állami könyvtárban őrzött kódexet is, amelyben ez a nyelvemlékünk volt. Ezt megelőzően, 1922-ben Franz Babinger müncheni szlavista és turkológus felismerte, hogy a helyenként nagyon elmosódott bejegyzés nyelve magyar. Ezen a nyomon elindulva, kinagyított fotokópiák segítségével
a berlini Collegium Hungaricum igazgatója, Gragger Róbert fejtette meg a Magyar Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa, Jakubovich Emil közreműködésével.
{P3}
Gragger nemcsak az irodalmat, hanem a művelődéstörténetet is szerette volna megismertetni a diákokkal, sőt a finnugor kérdéskör egészének bemutatását tűzte ki célul. Az ő nyelvi leleménye a hungarológia kifejezés. Később a Collegium Hungaricum is az ő kezdeményezésére jött létre. Tudósként a német és a francia irodalomnak a 18. századi magyar irodalomra és drámára gyakorolt hatását vizsgálta. Sokat fáradozott azért, hogy a német olvasók jobban megismerjék a magyar irodalmat. A berlini Collegium Hungaricum könyvtárát tudatosan gyarapította a Magyarországgal foglalkozó munkákkal, sőt a saját könyvtárát is odaajándékozta az intézménynek.
{P4}
Az Ómagyar Mária-siralom felfedezéséről, „megfejtéséről” 1923-ban nagy feltűnést keltő cikkben számolt be a magyarországi olvasóknak.
{P5}
Megjelent a Magyar7 2019/46. számában.