Az első magyar nyelvű észak‑amerikai útirajz
Mi, magyarok az elmúlt évszázadokban nem arról voltunk híresek, hogy felfedező tengeri utazásokon vettünk volna részt.
A magyar jezsuiták közép‑ és dél‑amerikai missziói a 18. században elsősorban a hittérítést szolgálták, a többnyire latin nyelvű beszámolók és leírások csak belső használatra készültek.
Az első magyar nyelven született útleírás Utazás Észak Amerikában címmel 1834‑ben jelent meg,
és akkora sikere volt, hogy alig egy év múlva másodszor is kiadták. Szerzőjét, Bölöni Farkas Sándort (1795–1842) a reformkor nagyjai, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Döbrentei Gábor melegen üdvözölték, és elismerő szavakkal méltatták.
Bölöni persze nem a semmiből lépett színre. Jómódú székely nemesi család sarjaként kitűnő képzést kapott, és már diákkorában megpróbálkozott az írással és műfordítással.
Schiller Don Carlosát és Stuart Máriáját, Goethe Az ifjú Werther gyötrelmei c. levélregényét ő ültette át először magyar nyelvre. Nem véletlen egyébként, hogy színműveket is választott, őt magát is vonzotta a színpad, kisebb szerepekben fel is lépett Kolozsvárott. Kazinczy is felfigyelt rá, sőt verset is írt hozzá, de a nagy nyelvújító biztatása inkább elbizonytalanította, mert írásait nem tartotta még közlésre méltónak. Inkább a bécsi testőrség tagja szeretett volna lenni, de jelentkezését elutasították. Később különböző közhivatalokat vállalt, Wesselényi báróval a marosvásárhelyi ítélőtáblán joggyakornokoskodott.
1814–1818 között Döbrentei Gáborral együtt szerkesztették az első erdélyi magyar nyelvű folyóiratot, az Erdélyi Muzéumot. 1825‑ben hét társával ő hozta létre az első magyar takarékpénztárat („önsegélyező egyletet”) Gondoskodó Társaság néven.
Nagy elképzelései voltak, de megvalósításukhoz nem volt elegendő tőkéje. Javasolta például egy erdélyi múzeum létrehozását, de ennek nem lett foganatja.
Elmaradt a magyarokkal rokon népek felkutatása céljából tervezett oroszországi utazása is, ráadásul a hivatali ranglétrán sem sikerült feljebb lépnie.
Ez eléggé kihatott a kedélyállapotára, ráadásul tüdőbaj is gyötörte. 1830 tavaszán útlevélért folyamodott, hogy megrendült egészségét külföldön próbálja meg gyógyítani. Pártfogóinak segítségével megkapta az úti passzust és másfél év szabadságot is hozzá. Ennek köszönhetően Béldi Ferenccel, Küküllő megye későbbi főispánjával egy nyugat‑európai körútra indult. Bejárták Németországot, Franciaországot, végül hosszabb időt töltöttek Angliában.
1831. június 27‑én egy Amerikába induló hajóra szálltak, amely két hónap múlva ért partot. Az alatt a néhány hónap alatt, amíg az új világban tartózkodtak, alkalmuk nyílt bejárni az USA keleti területeit és Kanada déli tartományait.
Bölönit nemcsak a sok látnivaló izgatta, hanem az amerikaiak élete és alkotmánya is lenyűgözte.
Hogy az amerikai demokrácia és szabadság olyan nagy fokú, annak magyarázatát az alkotmány mellett az ott megjelenő újságok és hírlapok nagy számában vélte megtalálni. Erdély és New York állam népessége abban az időben majdnem azonos volt, de míg Erdélyben csak egy újság jelent meg, addig New York államban 237.
A jogegyenlőség is méltán ámulatba ejtette, bár könyvében nem hagyta bírálat nélkül az indiánokkal szemben elkövetett brutalitásokat és a rabszolgaság intézményét.
Amikor 1832 elején visszaérkezett Kolozsvárra, hozzáfogott a fentebb említett könyve megírásához.
Nagy sikere lett, de a második kiadására már a hatóságok is felfigyeltek, és igyekeztek bezúzni a hozzáférhető példányokat. A Nyugateurópai utazás c. kézirata csak 1943‑ban jelent meg először.
Az írás megjelent a Magyar7 2019/5. számában.
