Az élet képlete - Agathe
Tavaly jelent meg Agathe címmel Anne Cathrine Bomann kisregénye. A kötet fő témája látszólag az öregedés, valójában viszont sokkal összetettebb, helyenként már filozofikus a mű. Egy pszichiáteren és betegein keresztül arról értekezik a szerző, hogy mi a jó vagy boldog élet képlete. Mire van szükség ahhoz, hogy boldogok legyünk, vagy hogy elmondhassuk, teljes életet élünk? Elég egy házasság, egy munkahely, gyerekek, vagy ennél több kell: életcél, hivatás, szerelem, szenvedély?
Bomann is gyakorló pszichológusként dolgozik, így nem áll tőle távol az emberi psziché, a lélek működése, illetve a mentális betegségek sem. Kisregényében lényegében nem történnek nagy események a nyugdíj előtt álló pszichiáter életében, hiszen készül a megérdemelt pihenésre, amit egy váratlan, új páciens, Agathe megjelenése zavar meg.
Bomann a kötetben olyan olvasmányélményt ad az olvasónak, amiben mindenki meg tudja találni azt az üzenetet, ami emlékezteti arra, hogy mennyire fontos kapcsolatban lennünk egymással. Így, a húszas éveim még első felében számomra rendkívül távolinak tűnik a nyugdíj vagy az öregedés. Viszont annak ellenére, hogy az idős férfi szemszögéből látjuk a történéseket, nekem is a húsomba vágott. Generációmat látom megelevenedni Agathe karakterében. A boldogságot keresi, vagy talán még inkább azt, hogyan kell élni, kilépni a vegetálásból, és elkezdeni azt a bizonyos nagybetűs életet. Ez meg teljesen egybevág a kapunyitási pánikkal, az életkezdési szorongással, ami sajnálatosan egyre gyakoribb a fiatalok körében.
A többi páciensen keresztül pedig egyértelműen a mai negyvenes- és ötvenes korosztályt ragadja meg a szerző, és állít eléjük görbe tükröt.
Az Agathe egy összetett, elgondolkodtató egzisztencialista kisregény. Rengeteg olyan kérdést vet fel, melyek megválaszolásához lehet, egy élet is kevés. A szerző nem ad megoldást számunkra. Ahogyan a pszichiáter is megfogalmazza, hogy mi a gond Agathéval, azaz a fiatalokkal: „Az a benyomásom, hogy azt hiszi, a jó életnek létezik egy képlete, és amíg rá nem talál, voltaképpen azt sem engedi meg magának, hogy éljen.” Nincs megoldás, útmutató az élethez, nem tehetünk mást, mint hogy fejest ugrunk bele - kockáztatunk. Ez nem veszélytelen, viszont ha vannak emberi kapcsolataink, támaszaink, nincs okunk félni. Erre biztat bennünket könyvén keresztül Anne Cathrine Bomann.
