„Az álmok nem sietnek”
Ilyentájt, nyáron, amikor már nemcsak a kisiskolások vakációznak, de az óvodásoknak is beköszöntött a boldog „szabadáré” időszaka, a jól megérdemelt szünet, a szülő csak kapkodja a fejét és töri is nagyon, hogyan fékezze meg a gyermektestbe költözött örökmozgókat. Ez a nyári „önkívület” gyakran még azt is meggátolja, hogy az esti locsi-pocsi után a kisebb gyermekek szülői utasításra, vagy kérésre, netán könyörgésre ágyba kerüljenek és elaludjanak végre, hogy a „szegény” szülő is fellélegezhessen.
Bár a nappalok már egy ideje rövidülnek, „az álmok nem sietnek”, mint Szilágyi Domonkos is írta. A gyerekeket nem befolyásolja ez a csillagászati tény, még sötétedés után sem hajlandóak álomba merülni, az ágy is csak a mókázás miatt vonzza őket, s nem segít a beváltnak ígérkezett „recept” sem, hogy kora este ki kell őket fárasztani egy jó kis sétával, szaladgálással. De talán ez a természetes, a dolog így van rendjén, még ha a beletörődő szülő a lelke mélyén másképp szeretné is. A „majd reggel tovább alszanak” feltételezés pedig már az első alkalommal megcáfolódik.
És a szokásos esti mese? Igen, az ha nem is mindig, de hatásos, a lurkók lecsendesednek, a kisebbek pillái olykor már a mese alatt lecsukódnak, mert „lehunyja kék szemét az ég” is. De vajon meddig „vevő” egy gyerek mondjuk egy altatóra? Biztosan gyermeke válogatja, de úgy gondolom, néhány éves korig biztosan.
Kár, hogy hamarább nem bukkantam rá a kötetre, így „csak” néhány ismert altató került be az esti mese repertoárjába, anno… Most meg már „kinőtték” az altatókat. Pedig a könyv, amely a könyvtárunk egyik zugában „álcázta” magát a többi könyvvel, mind a „külcsín”, mind a „belbecs” vonatkozásában elragadó.
A budapesti Holnap Kiadó jelentette meg. Címe egyszerű: Altató – Versek. Mondókák. Dalok.
Megtalált könyvem a harmadik, átdolgozott kiadás, amely Győrfi András remek illusztrációival jelent meg még 2013-ban. A verseket válogató Havas Katalin feltételezhetően két dolgot akart megragadni. Egyrészt az este és az éjszaka bensőséges hangulatát, másrészt a mindenkori altatók varázsos hatását, amely elragadja a szülőt és gyermeket egyaránt.
E csodás könyv hátsó borítóján olvashatjuk:
A határon túli alkotók közül a szlovákiai magyar gyermekversköltészet jeles képviselői is bekerültek a kötetbe a maguk altatójával, vagy estét, éjszakát invokáló meghitt versével. A közelmúltban Zs. Nagy Lajos Megfogtam a tündér sarkát című könyvéről írtam, és kellemes meglepetés volt, hogy a benne szereplő Altatóval ebben a könyvben újra találkoztam:
Ismerős? Hogyne. Jól tudta Gryllus Vilmos, Levente Péter és Döbrentey Ildikó annak idején, hogy hova nyúljon.
Barak László két verssel is jelen van a kötetben (Álmodozó, Altatódal), de Dénes György (Esti hangulat), Gál Sándor (Esteledik), Tóth Elemér (Altató) is „megkínálják” a gyermekeket egy-egy verssel. Móra Ferenc azonban nemcsak a gyermekekhez szól, Altatójával önmaga által azokhoz is, akik az altatót elmondják, vagy eléneklik:
A budapesti Holnap Kiadó Altató – Versek. Mondókák. Dalok című könyvét szívesen ajánlom a kisgyermekes szülőknek elalvás előtti „mesélés” gyanánt, hogy szép legyen az álom, és mint olyan, hosszú is, mert „az álmok nem sietnek”.
