Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Vannak versek, amik nem csak olvasmányok, inkább iránytűk. Antoine de Saint-Exupéry Fohász című költeménye ilyen számomra.
Nem a klasszikus értelemben vett ima, inkább egy belső útmutató. Nincsenek benne nagy szavak, mégis minden benne van, amit az ember szívből kívánhat magának, másoknak, a világnak. Amikor először találkoztam ezzel a verssel, megálltam.
Azt éreztem, valaki végre kimondta helyettem mindazt, amit magam sem tudtam szavakba önteni: ne kényelmet adj, hanem erőt, ne sikert, hanem értelmet, ne békét, hanem tisztánlátást. Milyen ritka, hogy valaki nem megoldást kér, hanem méltóságot a nehézségekhez, a kis lépések művészetéhez.
Ez a vers azóta is elkísér. Nem hangosan idézem, inkább magamban mormolom, amikor bizonytalan vagyok, amikor útelágazáshoz érek, vagy csak szeretném jobban csinálni. Emlékeztet arra, hogy a legnagyobb ajándék, amit kérhetünk, hogy jobb emberek lehessünk. Egymásnak, a világnak. Talán ezért hiszek abban, hogy a kultúra nem dísz, hanem iránytű.
Megjelent a Magyar7 2025/22. számában.
