2024. december 14., 18:50

Amade László csallóközi emlékezete

Míves kivitelezésű verseskötet jelent meg a közelmúltban kemény kötésben, műnyomó papíron. Úgy, ahogy illik, ha már az egykori főúr költészetéről van szó. A Vámbéry Polgári Társulás új kötete a csallóközi Amade László költészetét mutatja be, Schranko Lászlónak, a költő életét felidéző tanulmányával és Kulcsár Ferenc (1949–2018) utószavával, valamint az Amade László nevéhez fűződő bacsfai-szentantali Páduai Szent Antal-templom beltéri képeivel, amelyeket Bodó Károly készített.

Komolytalan költészet, belső üresség, zengő semmi – ezeket a vaskos kritikákat is olvashatjuk Amade László költészetéről, de ugyanezek a kritikusok mégis gyorsan hozzáteszik, Amade László mindezek ellenére a 18. század egyik, ha nem a legjelentősebb magyar költője. Ennek persze több oka is van, Amade László ugyanis (magyar) költészetileg légüres térbe érkezett.

A Rákóczi-féle szabadságharc után évtizedekre súlyos válságba kerül a magyar nyelvű költészet, nem véletlen, hogy a korban jó másfél évszázadig Gyöngyösi István a legnépszerűbb magyar költő, Balassi halhatatlan remekművei csak 1874-ben kerülnek elő az ún. Radvánszky-kódexből, és a Habsburgoknak behódolt főurak inkább latinul, németül vagy franciául írnak, mintsem magyarul. Lázár János latinul versel, míg a Voltaire-epigon Fekete János franciául. S állítólag nem is rosszul. A magyar nyelvű költészetet alig páran művelik, azok versei is inkább kéziratban vagy szájról szájra, netán énekelve terjednek. Egyedül az Amadéval Grazban együtt tanuló Faludi Ferenc vagy későbbi, rövid idejű sógora, Orczy Lőrinc jelenti a magyar nyelvű költészetet, s évtizedeket kell várni a testőrköltők, Bessenyeiék megjelenéséig.

A költészet szempontjából Amade László szerencsés családba született, hisz’ apja, Antal is a költők akkoriban nem túl népes táborát gyarapította. Sőt unokaöccse, Tádé is írogatott, annak unokája pedig Liszt Ferenc első mecénása lesz, erősítve ezzel a zenei vonalat is, hiszen Amade László maga is értője volt a zenének, hegedült és fuvolázott, s nem egy verséhez maga szerzett dallamot.

Apa és fia, ég és föld

A joviális, birtokán szelíden gazdálkodó papucsférj apa és a nyughatatlan, folyamatosan nőket hajkurászó, egyidőben katonának is beálló fia… Mintha csak Balassi Bálint kései utódját tisztelhetnénk benne, s bizony, mind az életük, mind a költészetük sok helyen rímel is egymásra. Ahogy Balassinak, neki is csak istenes versei jelennek meg az életében, 1755-ben a Buzgó szivnek énekes fohászkodási, szerelmi költészete és egy szem vitézi verse csak szájhagyomány útján vagy kéziratos formában terjedt. Ahogy Balassi, ő is többnyire egy-egy német, olasz vagy cseh dallamra írta a Balassiénál jóval könnyedebb, csacskább szerelmes verseit, amelyek akkoriban táncdalként terjedtek a nemesi udvarokban.

Amade László a legújabb kutatások szerint nem 1703-ban, a Rákóczi-féle szabadságharc kirobbanásának az évében, hanem egy évvel később, 1704. július 26-án, vagyis 320 éve születhetett Bősön (mind az évszámot, mint a helyszínt kizárásos alapon állapították meg), s nem igazán volt szerencsés a gyerekkora. Apja és anyja, a gazdag Simonchich-Horváth Mária Rozália bárónő, gyorsan elhidegülnek egymástól, s amíg az apa csallóközi birtokain gazdálkodik (nem vesz részt a szabadságharcban sem), addig anyja ideje nagy részét szüleinél, Nagyszombatban tölti, s csak akkor tér haza egy időre, amikor a szabadságharc eléri Nagyszombat és Pozsony környékét is. Házasságuk csődjét jelzi a részben fiának tulajdonított s ebben a most megjelent kötetben is szereplő A házasság által elvesztett szabadságnak megsiratása című hosszabb költemény is. Ahogy Hegedűs Géza gondolja, az eredetit valószínűleg az apa „követte el”, a fia csak kicifrázta.

Fia korántsem örökölte apja pipogya, papucsférj jellemét, kamaszkora óta valósággal hajszolta a nemi gyönyöröket, sok nő ágyában megfordult, s bár többször is megígérte szüleinek, megjavul, ennek nem nagyon volt látszatja. Kovács Sándor Iván szerint ő volt a magyar Casanova. Szüleit leginkább az vigasztalta, hogy remekül tanult, a győri jezsuita gimnázium és a nagyszombati jezsuita egyetem elvégzése után Grazban filozófiát tanult, itt avatják bölcsészdoktorrá is. Nyughatatlan vére hajtja a hadseregbe is (ekkoriban mutatja meg hadi virtusát a szintén csallóközi Hadik András is), s igen magas rangig viszi, generál-adjutáns lesz, de váratlanul otthagyja a katonaságot, s aranykulcsos kamarás lesz Pozsonyban.

Túl kései vagy túl korai

Huszáréletét egyetlen verse idézi, A szép fényes katonának arany, gyöngy élete kezdetű vitézi verse, amelyet több mint száz évvel később Toborzó címmel Arany János versel meg, de Kodály Zoltán is beemeli a Háry Jánosba. Kétszer is megnősül, első felesége a testőrköltő Orczy Lőrinc nővére, aki kislányuk születését követően meghal, de a lány is gyorsan követi az anyját. Második felesége egy gazdag morva polgárlány, Weltzl Mária Paulina, de ez a házasság se lesz szerencsésebb.

Ahogy Balassinak, Amade költészetének nagy részét is szerelmi költészete teszi ki, de Balassival ellentétben Amade a költészetet sem veszi komolyan. Hegedűs Géza szerint a barokk szójátékosság kései vagy a dadaisták túl korai elődje. Mesterfokon képviseli a rokokó költészetét, halandzsa- és idegen nyelvű szövegekkel is bőven ellátja a verseit, talán nem véletlenül hozzák hírbe az akkoriban annyira népszerű olasz vígoperák könnyed, semmitmondó, gyakran csacska szövegeivel. Csak egy példa, de szerelmi ígéretét egy percig se vegyük komolyan:

Elhitessed s meg ne vessed,

Hogy én holtig óhajtlak,

Hiv szivemben s kebelemben

Béveszlek és szoritlak,

Árnyékomban s holtomban,

Hamvamban és poromban

Szeretlek és imádlak.

S egy példa arra is, hogy költészetében nemcsak a magyar nyelvet használta, de az általa jól beszélt szlovákot is vígan belekeverte:

Lila moja Lila

Rosto mila. Rep.

Lásém gásé, Burenda

Hipp, hopp sza sza merenda,

Reverenda

És így tovább. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, járni is alig tudott, bár ekkor már aranysarkantyús vitéz és országgyűlési követ is volt. Élete utolsó pozsonyi országgyűlésén még hallhatta a háta mögött azt a pasquillust (gúnyvers), ami őt gúnyolja:

Amadénak sincs most sújtásból ruhája,

Mert meglaposodott dombos crumenája,

Elfogyott szegénynek a pecuniája,

Ezt okozta számos osztozó kurvája.

Még azon év (1764) karácsonya előtt két nappal felbári birtokán elhunyt, s öt nappal később a családi kriptában lel végső nyugalmat a bacsfa-szentantali Páduai Szent Antal-templomban. 1836-ig kell várnia, míg szerelmes versei első alkalommal nyomtatásban is megjelennek, de a legteljesebb az 1893-as kiadás, amelyet Négyesy László gondozott. Ebben 144 világi és 9 vallásos ének kapott helyet, s ez alapján válogatott a most megjelent kötet szerkesztője, Kulcsár Ferenc is.

Amade László sokáig nem talált méltó követőkre, Felvidéken egészen Bettes Istvánig kellett várnia a folytatásra. Csak elismerés illeti a Vámbéry Polgári Társulást és a mögötte álló támogatókat, hogy végre szülőföldje, a Csallóköz is méltó módon állított emléket Amade Lászlónak (megjegyzés: a bevezető tanulmányban többször idézett O. F. Ozorai Ferencet jelöli – Tóth László szíves közlése), bizonyítván azt is, hogy költészete, ha sokszor tűnik is komolytalannak, ma is üde és nagyon is szerethető színfoltja az egyetemes magyar költészetnek.

Amade László: Búsult szívem éretted,

Vámbéry Polgári Társulás, 2024

Az írás megjelent a Magyar7 2024/49. számában.

Megosztás

Címkék

Amade László csallóközi emlékezete

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre