Akiért Ady, Karinthy és Déry Tibor is rajongott

Kaszmán Zoltán 2019. július 28., 19:02

A hűséges olvasó jelen írásunkban Böhm Ignác zsák-, zsineg-, ponyvakereskedő és Mangold Hermina 1893. július 17-én született leányáról, Böhm Arankáról olvashat.

 A leányról, akinek Ady Endre, a magyar líra szimbolista táltos-hajósa is csak szégyenkezve küldött költeményt; nem titkolva vágyát, hogy elbújhasson az általa Fekete Aranynak nevezett fruska friss karjainak meleg kikötőjében.

De Te leszel legszeretettebb asszony.
Minden más asszonyt megloptam miattad

– olvasható a költő A magunk szerelme című verseskötete 11 költeményből álló Arany-ciklusának egyik versében.

A Nyugat 1912. október 16-i számában megjelenő sorok is viszonyuk hevességéről tanúskodnak:

…Minden más nőt azért csókoltam én,
Hogy buja, nagy virágzásban előtted
Büszkén álljak tudós kertű szivemmel…

Ady Aranya azonban alaposan megzavarta a tudós kertű szív nyugalmát, hiszen, mint a költő sógornőjének, Ady Lajosné Kaizler Annának a visszaemlékezéséből tudjuk, egy közösen eltöltött szenvedélyes éjszaka után Ady Endre szívrohamot kapott.

A hajadonról, akinek kedvéért későbbi férje, Kertész Tivadar a nagy háború idején átúszta a jeges balkáni Drinát. A szerelmes férfinak az eset után amputálni kellett az egyik lábát. 1920-ban mégis – ahogyan arról Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona beszámolt –

a kis bakfis könyörtelenül hagyta őt ott, és félrehajította, mint valami használhatatlan, üres erszényt.

A kis hölgyről, aki egy különös telefonbetyárkodás kezdeményezése után „veszi férjül” Karinthy Frigyest. Ellentmondásos kapcsolatukról, tizenhat évi zaklatott együttélésükről az író 1922 júniusában kelt feljegyzése így vall:

Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan, te, te nagy, nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én szegény fejemben.

Az író hiába védte feleségét azzal, hogy a tigristől ostobaság lenne azt kívánni, hogy doromboló cica legyen, ahogy Ady tudós kertű szívét, úgy Karinthy szegény fejét is összezavarta a hölgyemény. A tumorista-humorista később kialakuló agydaganatáért ugyan igazságtalan lenne őt hibáztatni, de az is tény, mint ahogy azt közös gyermeküktől, a Cininek is nevezett Karinthy Ferenctől tudjuk, hogy

megalázott ember volt apánk a házasságában is, mert anyám szinte szisztematikusan és tudatosan alázta meg; lehetetlen dolgokat vágott a fejéhez.

Szintén Cini Szellemidézés című művéből derül ki, hogy Karinthy halálát közvetlenül egy pohártörésig fajuló nyilvános vita előzte meg. Böhm Aranka kíméletlenül és bántó módon kérte számon az általa neveletlen kamasznak titulált írón, hogy hangosan szürcsöli a feketekávéját, mondván:

Úriember nem csap lármát a feketéjével! (…) Az emberek már undorodnak, ha magát látják!

Karinthy egy óra múlva halott volt. Nem tudhatjuk, hogy beteljesedett-e vicces jóslata, mely szerint, ha meghal és felkerül az égbe, Jézus majd nagy tisztelettel átadja neki a helyét az Úr jobbján, mondván:

Ez az ember még nálam is többet szenvedett, hiszen a Böhm Aranka férje volt.

A nőről, aki – miképpen azt a vele négy éven át viszonyt folytató Déry Tibor elárulta – szerette a nyilvánosság veszélyét, és akit izgatott a mások előtti szeretkezés lehetősége. Az író Ítélet nincs című művéből az is kiderül, hogy egyszer-egyszer még a birkatermészetű Déry is nyaklevest adott kedvesének.

Az asszonyról, akit a második világháború alatt egy vidéki kórházban bújtattak el, s bár zsidóságáról lemondva fiatalon felvette a keresztséget, sorsát nem tudta elkerülni. 1944. július elején deportálták. A zalaegerszegi pályaudvaron állítólag ezt ordította:

Engedjenek szabadon, a legnagyobb magyar író özvegye vagyok!

„Az eldugott vidéki intézmény valóban megoldás lehetett volna, ha nagyanyám egy légitámadás alatt teátrális kézmozdulatokkal fel nem rohan a kórház tetőteraszára, és öklét rázva nem átkozza el a bombázó repülőket, az egész háborút” – írja az unoka, Karinthy Márton a 2003-ban megjelent Ördöggörcs – Utazás Karinthyába című kötetében.

Az auschwitzi koncentrációs tábort szintén megjárt salgótarjáni Szegő Andorné így emlékezett vissza Böhm Aranka halálának körülményeire:

És egyszer csak megjelent Mengele, aki Arankának évfolyamtársa volt Bécsben, az egyetemen. Ismerték egymást személyesen. Aranka nekiesett Mengelének, megpofozta, szörnyű jelenet volt. Mengele gúnyos mosollyal és elégtétellel nézte, hogy a gyönyörű Böhm Aranka itt vergődik előtte. Még aznap elvitette őt a gázba.

Az Ipolyságon született Böhm Arankát Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona olyan nemi bohócnak nevezte, aki se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűr magán. Németh Andor szerint Karinthynéról általában az volt az emberek véleménye, hogy szörnyen gonosz nő, de Faludy György szerint is rémes dolgokat művelt.

Ez az okos, érdekes asszony minden hatalmat magához ragadott. Kiélvezve a Karinthyhoz tartozása társadalmi és társasági népszerűségét, rablógazdálkodást folytatott férje tehetségével, a pénz, a pénz, a pénz állandó követelésével…

– írja Ascher Oszkár Minden versek titkai című művében, de egyik legjobb barátnője, Devecseriné Guthi Erzsébet is kritikusan fogalmaz Búvópatak című kiadványában:

Nagyszerű emberismerő volt. (…) Ösztönösen, bámulatos érzékkel tapintotta ki mindenkinek leggyöngébb, legsebezhetőbb pontját, s azt vette célba.

Hogy féltékenységből, irigységből vagy meggyőződésből állították ezeket a kortársak, ma már nem tudni. Akárhogy is, 2019. július 12-én az ipolysági Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre – a Turczel Lajos-díjas orvostörténész, Kiss László kezdeményezésére – emléktáblát állított a múzeum udvarán, emlékeztetve az utókort a tényre, hogy Böhm Aranka, akiért Ady, Karinthy és Déry Tibor is rajongott, Ipolyságon sírt fel először.            

Képgalériánk:

Az írás megjelent a Magyar7 2019/30. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS