Aki tippet adott Jókainak

Lacza Tihamér 2019. február 17., 19:15

Bizonyára sokan olvasták Jókai Mór Az arany ember című regényét, de legalábbis látták a belőle készült filmet. A történetben fontos szerepet játszik egy dunai sziget is, Ada Kaleh, amelynek a létezésére Frivaldszky Imre természettudós hívta fel a nagy író figyelmét. A regényben Senki szigeteként szerepel, és a főhős – sok bonyodalom után – itt találja meg a boldogságot.

De ki volt a tippadó férfiú? Frivald­szky Imre 220 éve, 1799. február 6‑án a Tőketerebeshez közeli Bacskón született. Sátoraljaújhelyen, Egerben, végül Kassán végezte gimnáziumi tanulmányait. 1814‑ben találkozott a jeles magyar botanikussal, Kitaibel Pállal (1757–1817), aki felkeltette érdeklődését a természettudományok iránt. A pesti egyetemen 1821‑ben orvosi diplomát szerzett, de mégsem a gyógyító munkát választotta hivatásául, hanem természettudós lett. 1822–1851 között a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa volt. E közel három évtized során számos tudományos expedícióban vett részt, illetve maga vezette ezeket. Eleinte a növényeket vizsgálta, később az állatok felé fordult az érdeklődése. Főleg a gerinctelenekkel: a rovarokkal és a puhatestűekkel foglalkozott. Jelentős rovar‑ és csigagyűjteménye volt, több új fajt is felfedezett.

Első külföldi expedícióját a Balkánra szervezte. Ennek vezetésével Füle Andrást bízta meg, de őt rablók támadták meg, és halálosan megsebesítették. Az anyag ennek ellenére hazakerült: 2000 növényt és 3000, jobbára gerinctelen állatot tartalmazott, köztük 4 új növény‑, 10 lepke‑, 24 bogár‑ és 3 csigafajt. Később még két alkalommal megfordult a Balkánon, de Kis‑Ázsiába is eljutott.

Negyedik külföldi kutatóútján vele tartott unokaöccse, Frivaldszky János (1822–1895) is, aki mérnöknek készült ugyan, végül nagybátyja mellett kezdett dolgozni a múzeumban. Közös utazásukról számos dolgozatot publikált, ezek nyomán külföldön is megismerték, és több tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává. A Magyar Tudományos Akadémia már 1834‑ben levelező tagjává fogadta, négy évvel később pedig rendes tagsággal tisztelte meg. Utolsó külföldi expedíciója Dél‑Itáliába vezetett, ezt követően már csak magyar földön utazgatott.

Képgalériánk:

Frivaldszky Imre az első módszeresen dolgozó magyar flóra‑ és faunakutatók egyike volt, kortársai közül az úgyszintén felvidéki gyökerű Petényi Salamon Jánost (1799–1855) állíthatjuk csak mellé. Őket a nemzetközi tudományos fórumokon is jegyezték. A sikeres munkát már akkor is el kellett tudni adni. Nemcsak az időben közreadott publikációkra kell gondolni, hanem a köz­érthető stílusra és – állatok esetében kivált – a kellően hatásos illusztrációkra is. Frivaldszky ebben is jeleskedett, maga készítette elő nagy gonddal az ábrákat, amelyeket a nyomdában csak megfelelő technikával kellett reprodukálni. A gyűjtőutaknak az 1848/49‑es forradalmi események vetnek véget.

Több száz újonnan felfedezett növény‑ és állatfajnak ő lett a névadója, jóllehet ezeket nem mind ő fedezte fel, viszont azokon az expedíciókon gyűjtötték, amelyeket ő finanszírozott. Az a jellegzetes hangú madár, a balkáni kacagó gerle, amelyet Bulgáriában írt le, úgy látszik, igyekezett ezt meghálálni, és fokozatosan Magyarországon is megjelent felfedezése után vagy száz évvel. Frivaldszkyról is számos fajt és nemzetséget neveztek el (pl. Gobius frivaldszkyi – hal; Thecla frivaldszkyi – lepke stb.), valamint egy emlékérmet is, amelyet minden évben egy rovarkutatónak ítélnek oda. A jeles tudós Jobbágyiban hunyt el 1870. október 19‑én.           

Megjelent a Magyar7 2019/7.számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS