Aki mindent tud Mikszáthról
Épp 175 évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született, a költőfejedelem, Ady Endre megfogalmazásában, irodalmunk legíróbb írója, Mikszáth Kálmán. Ebből az apropóból a Bodrogközi Magyarok Közösségi Házának szeptember 27-én Praznovszky Mihály irodalomtörténész, muzeológus volt a vendége, akinek fő kutatási területe a XIX. század két irodalmi óriása: Madách Imre és Mikszáth Kálmán. Ráadásul ő a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke is.
Praznovszky nem rajzolt átfogó képet az író pályájáról, sokkal inkább annak egyéniségét és sorsát kívánta boncolgatni.
Mint elmondta, az író élete gyakorlatilag két részre tagolódott: az elsőt a sikertelenségek, a tragédiák árnyalták, míg a másodikat, amely a Tót atyafiak illetve A jó palócok megjelenésével veszi kezdetét, a folyamatos siker, a megbecsülés övezte.
Alighogy 1873-ben feleségül vette élete szerelmét, Mauks Ilona Máriát, kolerajárványban elveszítette szeretett édesanyját. Közös életük tehát tragédiával indult. Elsőszülött gyerekük egy naposan hal meg, Jánoska nevű kisfiukat pedig négyévesen a torokgyík ragadta el tőlük. Olyan mély hatással volt ez az íróra, hogy egy évig képtelen volt tollat ragadni. Gyászát végül A ló, a bárányka és a nyúl c. fájdalmasan szép novellájában próbálta feldolgozni. Tagadhatatlan tehát, hogy érzékeny ember volt. Talán épp a tragédiákból adódóan az orvosokat szinte kivétel nélkül negatívan ábrázolta műveiben.
A házaspárnak fiatalon a mélyszegénységet is meg kellett tapasztalnia, ezért Mikszáth jobbnak látta, ha a válás révén kimenekíti ebből szegénységből szerető feleségét, egyedül küzdve meg a sikertelenséggel, a nincstelenséggel.
Azután szegedi újságíróként élete fordulóponthoz érkezett: 1881-ben majd 1882-ben kiadott novellásköteteivel egycsapásra országos hírnévre tett szert. 34 évesen megérkezett az irodalomba. Robbanásszerűen, ehhez hasonlót előtte csak Madáchnak Az ember tragédiájával, illetve Arany Jánosnak a Toldival sikerült elérnie. Ráadásul a kritikusok és az olvasók egyaránt rajongtak érte. Nem csoda – hangsúlyozta az előadó –, hiszen Mikszáth szövegei még ma is jókedvre derítik az olvasót.
Innen már csak felfelé ívelt pályája: előbb a Petőfi Társaság, majd a Kisfaludy Társaság választotta soraiba, végül 1889-ben a MTA levelező tagja lett.
Irodalmi sikereit hamarosan magánéleti és politikai sikerek is követték: újra feleségül vette Mauks Ilonát, 1887-től pedig – élete végéig – országgyűlési képviselő lett, előbb Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával. Bár képviselőként mindössze egyszer szólalt fel, az országgyűlésben talált rá a karcolat műfajára. Mintegy 500 darabot írt belőlük az újságokba, ezek is roppant népszerűek lettek. Bennük képviselőtársait jeleníti meg, jellemezve viselkedésüket, egyéniségüket.
Praznovszky Mihály előadása végén azt boncolgatta, honnan jött, ki is volt Mikszáth Kálmán. Bár sem édesapja, sem nagyapja nem számított tanult embernek, ősei között viszont volt evangélikus pap is. Kálmánt is taníttatták szülei. Rimaszombatba küldték a gimnáziumba, ahol hamar kiderült, hogy a kis Kálmán kevés tudást hozott magával a falusi iskolából. Ez talán nem is csoda, hiszen ekkortájt a gyerekeket a gazdálkodó szülők rendszeresen fizikai munkára fogták.
A gyerek Mikszáth jól beszélt szlovákul, ismerte a palóc ember habitusát, gondolkodásmódját, meséit, falujában sok különc figurát, karaktert is megismerhetett.
Nagyon babonás gyerek volt, eleven, szeleburdi, meglehetősen gyenge tüdővel. Ismerte a tájnyelvet, így szavai az egyszerű emberekhez is eljutottak. Az iskola is jelentősen formálta jellemét. A magyar nyelvet és irodalmat imádta, ami a német nyelvre és a matematikára már nem volt igaz. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán, az evangélikus líceumban fejezte be, ahol Scholz Vilmos tanár úr felismerte írói tehetségét. Amikor 1910-ben az egész ország írói pályájának 40. évfordulóját ünnepelte, ő épp régen elhunyt tanárának írta utolsó, befejezetlen levelét, megköszönve annak hajdani bátorítását.
Mikszáth élete alkonyán megérezte, hogy szeretett hazáját veszély fenyegeti, annak jövőjét sötét színekkel láttatta. Ezt 1910-ben, halála évében a Rahón elmondott beszédében hangosan is megfogalmazta, sőt kései novelláit is belengi a keserűség. A tiszta erkölcsű író éleslátó volt, megérezte az 1. világháború közeledtét.
Az előadás roppant kedélyes hangulatban telt, közben Mikszáth kevésbé ismert novelláiból, karcolataiból is elhangzott néhány Balogh Mónika és Papp Ferdinánd tolmácsolásában.
