Aki a közjót szolgálta
Megálmodta, megtervezte és megépítette. Ő már akkor látta lelki szemei előtt a még gazos dombtetőn a kápolnát, amikor rajta kívül még senki sem hitt benne.
Ám ő kitartóan kilincselt a pozsonyi hivatalokban, és nem riadt vissza a kétkezi munkától sem: ha kellett alapot ásott, betonozott, maltert kevert és falat húzott. Akár egyes egyedül is, ha segítő kezekre éppen nem talált.
És az álom valóra vált: először az iskola épült fel, majd megépült a kápolna is, ahol „örömet szeretett volna szerezni egy édesanyának, aki nem tudta tisztességes módon eltemetni a fiát”.
Emlékszem, amikor először találkoztunk, magával ragadott az a hév, amellyel a terveiről beszélt, a hatalmas tenni akarás, a csillogás a szemében.
Paulisz Boldizsár, az iskolaalapító és kápolnaépítő életútjáról, a köz érdekében tett hasznos tevékenységéről szól az az emlékkönyv, amely a SZMÍT gondozásában jelent meg, s amelyet az egykori munkatársak, barátok, jó ismerősök visszaemlékezései tesznek még értékesebbé.
Megjelent a Magyar7 hetilap 24. számában.
