Agatha Christie imádta az izgalmakat
Háromezer éves elefántcsont faragványokat állítottak ki a londoni British Museumban idén márciusban. Az egykori Asszír Birodalom - a mai Irak - területén fekvő Nimrud városának romjai alól - amely i.e. 900-tól i.e. 612-ig élte virágkorát -1949 és 1963 között számos elefántcsontból készült tárgyat hozott felszínre Max Mallowan brit régész és csapata - számolt be a kiállítás hátteréről a BBC Online.
Ahogy John Curtis, a múzeum közel-keleti gyűjteményéért felelős szakembere fogalmazott: ez a legpompásabb korabeli leletegyüttes, amely ráadásul igen jó állapotban maradt fenn, részben Agatha Christie erőfeszítéseinek köszönhetően. A híres detektívregény szerző - aki férje, Max Mallowan oldalán évtizedekig állandó résztvevője volt a Közel-Keleten zajló ásatásoknak - ugyanis arckrémmel tisztította az előkerült kincseket.
„Ma már senki sem alkalmazná ezt a módszert, de tény, hogy a krém nem károsította a leleteket” - tette hozzá Curtis. „Agatha Christie egy lépést sem tett az arckrémje nélkül. 14 évvel idősebb volt férjénél, igyekezete tehát érthető” - véli Henrietta McCall, a British Museum kurátora, a Max Mallowan életéről és Agatha Christie régészeti tevékenységéről szóló könyv (The Life of Max Mallowan: Archaeology and Agatha Christie) szerzője.
A detektívregények koronázatlan királynője 120 éve, 1890. szeptember 15-én látta meg a napvilágot Agatha Mary Clarissa Miller néven Torquay-ban, brit anya és amerikai apa harmadik gyermekeként. Az első világháború kitörésekor beállt ápolónőnek, 1914. december 24-én pedig férjhez ment Archibald Christie repülőtiszthez, akitől 1919-ben megszületett lánya, Rosalinda Margaret Clarissa.
Férje később elhagyta egy másik nőért, Agatha pedig egy időre eltűnt a nyilvánosság elől: 11 napig senki sem tudott róla. Rejtélyes távollétéről számos mendemonda keringett. Egyesek azt állították, hogy feltűnési viszketegségben szenved és így akarja felhívni magára a figyelmet, mások idegösszeomlásra gyanakodtak, de olyan vélemény is elhangzott, miszerint magánéleti kudarca után egyszerűen csak el akart bújni a kíváncsi tekintetek elől.
Második férjéhez, a nála 14 évvel fiatalabb Max Mallowan régészhez 1930-ban ment feleségül. Első regénye, A titokzatos styles-i eset 1920-ban jelent meg, ám ez nem hozott átütő sikert. Főhőse, a köpcös, tojásfejű, bajuszát gondosan ápoló és szürke agysejtjeit védjegyének tekintő belga detektív, Hercule Poirot később 32 regényben és 54 novellában jutott főszerephez.
Christie élete során 90 regényt, közel 150 kisregényt és 15 drámát írt, Mary Westmacott álnéven pedig számos romantikus regényt publikált. Színműveit - Egérfogó, A Vád tanúja, Feketekávé - a mai napig műsorra tűzi egy-egy színház.
Az Agatha Christie-rajongók számára nem újdonság, hogy az írónő az életből merített ihletet, és persze ötletet regényeihez.
Max Mallowannal egy mezopotámiai feltáráson találkozott, házasságkötésük után két évtizedig férje mellett dolgozott a közel-keleti ásatásokon. Járt Szíriában, Irakban, Egyiptomban, hajózott a Níluson, utazott az Orient Expresszen. Ezeket az élményeket örökítette meg a Gyilkosság Mezopotámiában, a Halál a Níluson és a Gyilkosság az Orient Expresszen című művében. Azt azonban kevesen tudják, hogy érdeklődése a régészet iránt nem merült ki a kitalált történetekben, ennél jóval mélyebben gyökerezett: az ásatásokon készült fekete-fehér fotóit ma is felhasználják a régészek.
„Sokan azt hiszik, hogy Christie olyan volt, mint kedvelt főhőse, az idős vénkisasszony, Miss Marple” - véli Henrietta McCall. Jane Marple egy eldugott faluban, St. Mary Meadben él, kertészkedéssel foglalkozik, gyűjti a helyi pletykákat, figyeli az embereket és a jellemrajzokat tanulmányozva tévedhetetlenül ráhibázik, hogy ki a gyilkos környezetében. Õ a főhőse többek között a Nemezis, a Rejtély az Antillákon, a Paddington 16.50 és A Bertram szálló című regénynek.
Agatha Christie azonban jóval belevalóbb volt, mint az idős, vidéki hölgy - tette hozzá McCall , kedvelte a kalandokat és az izgalmakat, lételeme volt az utazás és az élménygyűjtés. Nyolcvanhat éves korában, 1976. január 12-én halt meg.
