Acéltarló: megjelent Hernády Ferenc irodalmár-publicista posztumusz kötete – KÉPEKKEL
Tavaly ünnepelte volna 70. születésnapját a komáromi író, költő, publicista, pedagógus és igazságügyi szakértő, Hernády Ferenc, aki érett fejjel magyarosította az eredeti Herdics vezetéknevét. E jubileum és a három évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála kapcsán a Selye János Egyetemen oktató Sýkora Hernády Katalin lánya szerkesztésében, Acéltarló címmel, Magyarország Kormánya támogatásával jelent meg a posztumusz kötete. A sokrétű összeállítás a kéziratos hagyatékából és a válogatott verseiből, novelláiból, elbeszéléseiből, publicisztikai munkáiból, regénytöredékeiből készült, bemutatóját február 20-án a helyi Csemadok-székházban tartották.
A földi létből idejekorán távozott tollforgató 1955-ben született Komáromban, és a helyi magyar gimnáziumban érettségizett. Előbb orvosi pályára készült, ám a Comenius Egyetem Orvosi Karán folytatott tanulmányainak, ötödévesként, miután orvosi műhiba következtében meghalt Anita lányuk, saját kérelmére véget vetett, majd pedagógusdiplomát szerzett a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán. Később kiegészítő jogi képesítésre is szert tett a „Comeniuson”, 2008-ban pedig tolmács- és fordítói szakállamvizsgát tett az Eperjesi Egyetemen. Az oktatás-nevelés és kurátori munka során szerzett tapasztalatai is hozzájárultak szociális érzékenységének erősödéséhez.
Sokoldalúságát, tehetségét a múlt század 70-es éveitől kezdve, elsősorban novelláin, elbeszélésein és egyre karakteresebb publicisztikáján keresztül bizonyította idehaza és az anyaországban. Első írásai a hazai Új Szó, Hét, Nő és a magyarországi Új Tükör hasábjain jelentek meg, később pedig más lapokban is. Évtizedeken át tagja volt a Magyar Írószövetségnek és a Szlovák Újságírók Szindikátusának. Záporban címmel, saját kiadásban, irodalombarát magánszemélyek támogatásával, 1996-ban jelent meg a novellákat és elbeszéléseket tartalmazó, első kötete. 1997-ben pedig a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó gondozásában a Párhuzamok című verseskötete.
„Ez utóbbi versnovellának indult opusaiban a térben-időben koncentrált tudatállapot lenyomatai, párhuzam(talan)ságaiban az esendőség és az emelkedettség, a felvillanó szkepticizmus, a merész (ön)irónia és az extraterritorialitás egyaránt jelen vannak” - jellemezte azokat Katalin lánya. Úgy véli, hogy apja munkássága a felvidéki magyar irodalom meghatározó, mégis rejtőzködő fejezetét alkotja. A harmadik, immár posztumusz kötete után a negyedikként tervezett műve – Vesszőfutás című regénye kéziratának nyoma veszett egy magyarországi kiadóban. „Az olvasatlan – eltűnt regény épp annyi kérdőjelet hagy maga után, amennyit maga a szerző hagyott ránk e földi létben...” – olvasható az Acéltarló című könyve hátoldalán.
A szerkesztő előszavából azt is megtudhatjuk, hogy a kötetbe bekerültek a szerző korai, kísérleti jellegű írásai éppúgy, mint a későbbi, érett korszakának prózái és versei is - többnyire kronologikus sorrendet követve, a szépirodalomtól a realista szövegek felé vezető ív koncepcióját szem előtt tartva. „Született komáromiként lesznek, akik az olvasás során felismernek olykor álnéven megnevezett helyszíneket, történéseket, személyeket, vagy épp önmagukat. Szerkesztőként nem csupán egy irodalmi életmű darabjait rendeztem egymás mellé, hanem egy mára már különös, ám hozzám hasonló gondolkodásmód, egy emberi tartás lenyomatait is. Ezek a szövegek ma is arról tanúskodnak, hogy a szó felelősség, az írás önismeret és társadalmi tükör, valamint véleményünk nem lehet cenzúra tárgya.”
A bevezetőben Hernády Ferenc is „szól” az olvasókhoz: „Meggyőződésem, hogy egy nagy vétket képtelen jóvá tenni a ma embere: nemcsak egymást, hanem saját magunk esetlen létezését sem becsüljük kellőképpen”. Családja megélte a titkosszolgálat (štb) folyamatos ellenőrzéseit, számonkéréseit, vallatásait, s mivel Ferenc sosem volt hajlandó fejet hajtani, hosszú ideig nagy nélkülözésben kellett élniük, felvidéki magyarként több „rendszert” is túlélniük.
„Azonban a szegénység sem volt képes elvenni lelki gazdagságából. Ítélkezés nélkül nyújtott segítséget akár a hontalannak is, s e jóhiszeműségével gyakran visszaéltek... Felvidéki magyar íróként, költőként annak ellenére, hogy nem kapta meg a kellő megbecsülést, mindvégig kitartott az általa képviselt értékrend mellett... Példakép nemcsak számomra, hanem sokak számára: az emberi tartás, a maradandó – meg nem vásárolható értékek, a magyar nemzeti öntudat és önazonosság asszimilációmentes – példaértékű hordozója...” – zárul az előszó.
A kötetanyagot gondozta, sajtó alá rendezte a szerző özvegye, Hernády (Kossa) Ildikó és Katalin lánya, illetve Baka L. Patrik és Baka Vida Barbara korrektúrázta a könyvet és a szerkesztési munkálatokban is részt vettek. A tördelést és nyomdai elkészítést Tóbiás Krisztián (Seleris Project Bt.) végezte, illusztrátorként a könyvborító és a grafikai arculat elkészítésében a könyvbemutatón jelen levő Kopócs Tibor képzőművész működött közre, majd a komáromi TIKI-TAKI Kiadó az Acéltarlót a veszprémi OOK Press Kft. nyomdájában nyomatta ki.
A komáromi eseményen sokadmagával együtt Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának országos elnöke is tiszteletét tette. Ritka, példa értékű vállalkozásnak nevezte azt, hogy egy elhunyt szerző gyermeke felelősségteljesen, időt és energiát nem sajnálva, összegyűjtögeti az általa sokra tartott apja hagyatékában fellelhető kéziratokat. Majd azokat nagy profizmussal, segítőtársakkal együtt kötetkész állapotba hozza, ekképp megőrizve az üzenet értékű gondolatokat az utókornak.
„Egy olvasmányos, tartalmas, jó könyv készült, ami sok mindenről tanúbizonyságot tesz: arról, hogy Hernády Ferenc jó ember és sokoldalú tollforgató volt, aki nagyon szerette a családját, magyarságát, Komáromot és a hazáját. A küzdelmekkel teli életét úgy csinálta végig, hogy mindig kiállt a saját véleménye, értékrendje mellett, s azért is harcolt, hogy a becsületnek, tisztességnek, adott szónak súlya legyen. A nehezebb, keskenyebb utat választotta, majd a legfontosabb örökséget: a gondolatait hagyta hátra, hiszen minden más veszendő. Közelítsünk az általa képviselt gondolat- és érzésvilághoz, mindenkori helytálláshoz...!” – fogalmazott a SZMÍT elnöke.
Végül álljon itt Hernády Ferenc Ember maradok című verse: „Halálom napján sírjatok tébolyult harangok/ Ne most kongjátok felém jövőm fenyegetően/ Azt már – gyászos múltammal elsirattam – mulattam előre a derűs pirkadattal.../ Naiv hittel hittem – vele újulok, s ő tovaszökkent, könnyedén... becsapott/ Múltja jövője, jövője múltja s én csak ember maradok...”.
