A Tompa-sírbolt titkai: 155 évvel ezelőtt halt meg Tompa Mihály
Tompa Mihály betegsége 1865-ben súlyosabb fordulatot vett, és megkezdődött életének legszomorúbb korszaka, lassú haldoklása. Ereje elhagyta, termete megroskadt, haja megőszült, arca ónszínűvé vált, ingerültségét, amely egyre fokozódott, már csak hitvese bírta elviselni. Skoda József bécsi orvos kimondta rá a végső diagnózist: gyógyíthatatlan. Ez így is lett, három évvel később, 1868. július 30-án, hanvai otthonukban, felesége karjai között elhunyt. A fennmaradt szóbeszéd szerint közvetlen halála előtt feleségének meghagyta, hogy legféltettebb írásait helyezzék mellé a koporsóba, sírját halála után száz évvel bontsák fel, a vele eltemetett írásokat pedig tegyék közzé a nagy nyilvánosság előtt.
Tompa írásos hagyatékának legendája szájról szájra, apáról fiúra szállt a Rima völgyében, miközben folytak a találgatások, milyen írásokat rejthet a költő koporsója. Egyesek szerint valószínűleg az 1848–49-es szabadságharc alatt írt költeményeit, mások szerint a Fekete könyvet. A sokat emlegetett Fekete könyv legendája újabb találgatásokra adott okot. Az irodalomtörténészek között köztudott volt, hogy a könyvben őrzött jegyzeteit a költő még életében átadta a katolikus egyház képviselőinek, tehát az nem lehet a sírban. Akik úgy vélték, a költővel együtt eltemették a Fekete könyvet, azt hitték, ebben a papköltő és asztrológus megjövendölte, mi fog történni halála után száz évvel, tehát 1968-ban.
Ahhoz, hogy megértsük, miért volt fontos a hétköznapi ember számára, mi fog történni 1968-ban, ismerni kell néhány akkori politikai történést.
Mivel a kommunista párt élén álló Antonín Novotný 1967 végére elveszítette társainak bizalmát és Moszkva támogatását, lemondott tisztségéről. Helyére 1968 januárjában Alexander Dubčeket választották. Az új pártfőtitkár kísérletet tett az állam gazdasági és politikai arculatának megváltoztatására, amit Moszkva nem nézett jó szemmel. Nyár derekára érezhetővé vált a politikai feszültség Prága és Moszkva között. Nem az volt a kérdés, bevonulnak-e az orosz csapatok Csehszlovákia területére, hanem az, hogy mikor. Itt kapcsolódott össze Tompa Mihály Fekete könyve és az orosz csapatok bevonulása. Elterjed a hír, hogy Tompa Mihály száz évvel ezelőtt megjövendölte az oroszok bevonulását. Ez felkeltette az emberek kíváncsiságát és felfokozta az érdeklődést a Tompa-kripta felnyitása iránt. Mindenki a Fekete könyvre volt kíváncsi, amelyben Tompa Mihály megjövendölte az 1968-as politikai fordulatot, és azt ott a helyszínen, „hiteles” forrásból akarták hallani.
1968-ban az aratással egy időben megkezdődtek az előkészületek Tompa Mihály sírboltjának ünnepélyes felnyitására. Bizottság alakult, amely Hanván, az iskola épületében ülésezett és részletesen kidolgozta a sírfeltárás munkamenetét. A bizottságban helyet kapott Hanva község képviselője, a járási Csemadok, a rimaszombati székhelyű Tompa Mihály Klub, a Járási Művelődési Központ és még több más, úgymond érintett intézmény képviselője. Összeállították az ünnepi műsor programját és a meghívottak névsorát. Ebben olyan illusztris vendégek is helyet kaptak, mint például Czine Mihály irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, Tompa Sándor színművész, Vörös Sári népdalénekes… Tompa Sándor írásban kért elnézést, amiért elfoglaltsága miatt nem vehet részt a rendezvényen. Levelében egyebek között kifejtette, mennyire tiszteli Tompa Mihály munkásságát, habár tudomása szerint nem vérrokona, csupán névrokona a költőnek. Az említett levél ma is Juhász István agrármérnök tulajdonában van. Czine Mihály részt vett az ünnepségen és előadást tartott.
A sírfeltáró bizottság biztos volt abban, hogy a sírból értékes írásos emlékek kerülnek elő, ezért gondoskodott olyan szakmai albizottságról, amelynek tagjai elismert irodalmárok voltak. Az ő feladatuk lett volna az előkerült dokumentumokat a helyszínen hitelesíteni, illetve bizonyítani, hogy valóban Tompa Mihály sírboltjából kerültek elő.
Mivel 1968. július 30-a, tehát Tompa Mihály halálának 100. évfordulója keddi napra esett, a sírfeltárási ünnepséget korábban, július 27-én, szombaton tartották. Közelebbi és távolabbi településekről utasokkal teli autóbuszok indultak Hanvára, de sokan érkeztek gyalog és kerékpáron is. Az akkori becslések szerint legalább 15 ezer ember gyűlt össze a hanvai templom körül.
A templomkertben és környékén mozdulni sem lehetett a hatalmas tömegben, amelyben ott volt egyebek között e sorok írója is. Az autóbuszok korán indultak, hogy utasaik a sír feltárására odaérjenek. A legkorábban érkezők is csalódottan vették tudomásul a hírt, miszerint a Tompa-kriptát már pénteken vagy még korábban felbontották, de nem találták a jövendölést. Falovacskákon és hasonló gyermekjátékokon kívül semmi mást nem hoztak fel a sírból. Azokat közszemlére tették.
A tömeg nem hitt a rendezőknek és követelte az igazi leletek felmutatását. Sírrablással, a leletek elégetésével, a dokumentumok eltitkolásával és azok külföldre juttatásával vádolták meg a sírfeltáró bizottság tagjait. Mivel az eseményről aznap beszámolt a Szabad Európa Rádió, futótűzként terjedt a hír, miszerint a költő lent megtalált írásait Amerikába menekítették. Kavarodás alakult ki a kripta bejáratánál, a hangos társaság szószólói szerettek volna lemenni és saját szemükkel meggyőződni az igazságról. Többórás zúgolódás után csitult csak a tömeg haragja és indultak el az autóbuszok hazafelé.
A hanvai Igó Aladár népi fafaragó- és festőművész a kezdetektől a legvégéig részt vett Tompa Mihály sírjának feltárásában. Ő volt az, aki felhozta a gyermekjátékokat és kijavította. Évekkel később így emlékezett vissza azokra a napokra:
A Fekete könyvet kereste mindenki, de az nem volt ott. Nem is lehetett, mert én úgy hallottam, hogy Tompa a kétkerekű, egy ló húzta kocsiján, amit homokfutónak nevezett, elvitte feleségével Rozsnyóra és átadták azt a katolikus papságnak. Úgy tudom, hogy később, amikor az egyház levéltárának régi épületét elbontották, az ott őrzött dokumentumokat, köztük Tompa Mihály Fekete könyvét is Jászón helyezték el. A tizennégyes háború idején, amikor az orosz csapatok elérték Homonnát, a jászói levéltár értékesebb anyagát, a Fekete könyvet is áthelyezték Budapestre, mivel féltek, hogy az oroszok felégetik, megsemmisítik. Ezeket az értesüléseket egy Hanváról Budapestre költözött gyerekkori barátomtól tudom, aki a magyar fővárosban is tovább kutatta Tompa írásos hagyatékát, és befolyásos személy lévén, értékes információkat gyűjtött a költőről.
Ha itthon járt, napokat töltött nálunk, sokat beszélgettünk, tőle hallottam a Fekete könyv kálváriájáról.
Szerintem a sírfeltáráskor a szervezők ott követték el a hibát, hogy nem világosították fel az embereket ezekről a dolgokról. Mindenki a Fekete könyvet várta és kereste. Azt gondolták, Tompa abban megjövendölte, mi fog velünk történni. Apámmal elsők között mentünk be a kriptába, de a keresett könyvet nem találtuk. Az akkor már régen Budapesten volt.
Mivel nem voltunk párttagok, a helyi pártelnök nem akart bennünket leengedni. Azt mondta neki apám: „Addig nem halok meg, amíg Tompa Mihályt nem látom haló porában.” A rimaszombatiak kinyitották a kripta ajtaját, mi is lementünk. Az obeliszk mögött van a lejárat, ahová a pünkösdi rózsákat ültették. Ötven, hatvan centiméter mélyen van a kétszárnyas vasajtó, amely kifelé nyílik, oda kis létrán másztunk le. Az ajtó mögött, az előcsarnokban nyugszik Csizi Jánosné, Tompa Mihály fogadott gyermeke. Csizi János Tompa kispapja volt Hanván, de úgy tudom, kolerajárványban korán elhunyt.
Az előcsarnokból éppen csak annyi nyílást hagytak a kripta felé, amelyen egy koporsó átfér. Mi is úgy csúsztunk át rajta hason. A falakra gyertyákat raktunk, azokkal világítottunk. Bent a kriptában azonban már tágas a hely, a két koporsó között fél méternél több a távolság. A kripta boltíves, téglából van kirakva a talapzata is. Játékokat találtunk lent, az üvegből és porcelánból készültek nem károsodtak, de a falovacskát és a többi fából készült játékot javítani kellett.
Tompa Mihályt dupla koporsóban temették, a külső volt a díszesebb és a vékonyabb. Az szétesett. A belső, körülbelül öt centiméter vastag deszkából készült, azt még aránylag jó állapotban találtuk. A költő holtteste a falu felőli oldalon fekszik, a feleségéé északra, a templom felé. A kriptában van még Géza fiuk, aki ötéves korában halt meg, de Soldos Emília koporsója a tetemét csaknem teljesen eltakarja.
Tompáné Putnokon halt meg, életének ötvenedik évében, 1880. november 29-én. Érckoporsóba temették, s amikor leemeltük a koporsó fedelét, a rimaszombati küldött azonnal lehúzta Soldos Emília aranygyűrűit és a zsebébe tette. Apám megkérdezte, miért vette le és mi lesz a gyűrű további sorsa, mit szándékozik vele csinálni? A küldött meglepődött édesapám kérdésén, de mindjárt válaszolt:
Géza fiukat még sírba temették, később úgy alakították a kriptát, hogy az magába foglalja az ő sírját is. Kis koporsója teljesen elporladt, Tompáné érckoporsója alól épphogy kilátszottak a vékony csontocskák, amelyek alatt épen megmaradt a rozsszalma. Eddig nem sikerült megfejteni, miért helyezték Géza koporsóját rozsszalmára.
A kriptát augusztus elején bezárták, de szeptemberben újra felnyitották. A kripta közelébe ültetett olajfa gyökere ugyanis repedéseket okozott a sírbolt falán, a helyi kőművesek azt kijavították. Addigra kijavítottam azokat a gyermekjátékokat, amelyeket júliusban felhoztam, és valamennyit visszatettem a helyére. A Tompa-kriptát azóta nem nyitották fel.
