A tetten ért pillanat
Görföl Jenő szenvedélyesen fényképez, s ezt a tevékenységét, nem tegnap kezdte el. Hosszú évtizedek óta járja a vidéket és sok mindent megörökít. Nem kérdeztem tőle, hogy milyen témák vonzásába került, hiszen mindez kiderül, ha az ember látja az általa készített fényképeket az emberekről, tájakról, épített örökségünkről.
Görföl Jenőt talán a lét múlandósága készteti arra, hogy az általában nála lévő fényképezőgépet elővegye. A törékenység, a szétporladás, a semmivé válás, az elfoszlás ellen dolgozik, amikor tájat, embereket, építményeket stb. fényképez le. De ugyanígy inspirálja a szépség is. Mindent megörökít, ami még itt van, de lehet, hogy holnap már hiába keressük. Így vagyunk a tájjal is, amely kedves a szívünknek, de változik, átváltozik, és nem csak az évszakok, a természet törvénye szerint. Egy régebben megjelent kis írásomban Tündérvilág – Az én Csallóközöm című könyvéről vagy inkább fényképalbumáról írtam már. A szerző csodálatos képeivel meggyőzi a mindenkori olvasót, hogy ez a síkvidék, a „tündérek lakta” Csallóköz (vagy Kukkónia) gyönyörű, csak észre kell venni és fel kell fedezni báját; szépséges és magával ragadó. Csak el ne vesszen, ami szép és jó benne… Görföl emléket akar állítani mindennek, ami eltűnhet, elveszhet, megváltozhat. Pontosabban nem is emléket, inkább a számára, számunkra fontos dolgoknak a „létét” akarja fényképeivel meghosszabbítani. Hogy ha már nem lesznek, látva lássa mindenki, milyenek is voltak. Sok jeles szlovákiai magyar ember (főként író) arcát, alakját örökítette meg egy-egy fényképen. Közülük már nagyon sokan nem élnek. E képek nemcsak portrék, hanem dokumentumok is egyben. (Több könyvének társszerzője, Kovács László nem is olyan régen hunyt el.)
Görföl Jenőt persze kultúraszervezőként, a Csemadok országos titkáraként tartjuk számon. Lehet, hogy sokan nem is tudják, van egy „másik” Görföl is, aki könyvek sokaságával értékeket ment, vagy jelenlegi állapotukban lévő értékeket fotóival „teleportál” egy majdani világba, hogy lássák akkor is azt, ami már ma is egészen, vagy majdnem a múlt. Görföl bebarangolta az egész Felvidéket és képeiből (Kovács Lászlóval is) számos könyvet alkotott. Képzeletben és valóságosan is bebarangolja a történelmi Magyarország vármegyéit, hogy megálljon egy-egy arra érdemes, jeles helynél. A középkori templomokat bemutató sorozatból most az a könyv került a kezembe, amely a hajdanvolt Pozsony vármegyébe kalauzolja el az olvasót. Megjelent 2016-ban, a Nap Kiadó gondozásában. Ez a könyv azért is érdekes számomra, mert szűkebb hazámban „bolyong”, bemutatva azokat a templomokat, amelyeket magam is ismerek, de Görföl Jenő képei és Kovács László eligazító szövege sok mindenre rávilágítanak, és felhívják a figyelmet a részletekre is. A könyv címe: Középkori templomok Pozsony vármegyében. A rövid Előszóban olvashatjuk:
A könyv külön fejezetet szentel a Csallóköznek is. Bemutatja többek között Alistál, Csallóközcsütörtök, Somorja, Nyékvárkony, Pozsonypüspöki, Csallóközkürt és más települések templomait, az érdekes részleteket sem mellőzve. A könyv „eligazító” szövege (Kovács László társszerző munkája) nemcsak az egyes, bemutatott templomokhoz kapcsolódik, de taglalja Pozsony vármegye kialakulását és egyházszervezetének kiépülését, a román kori, majd a gótikus templomok sajátosságait, a stílusokat és azok megmaradt elemeit. A könyv fontos adalék szűkebb hazánk egy szeletének megismeréséhez.
