A szülőföld bennünk és nélkülünk

„Amikor hazamegyek Hontfüzesgyarmatra, furcsa érzés fog el, megyek haza vagy megyek egy olyan világba, amely már csak bennem él.” Bizonyára nincs ezzel a furcsa érzéssel egyedül Duba Gyula, aki többségünkkel ellentétben gyerekkori élményeit, egy ma már teljesen kihalt paraszti életforma mindennapjait írja meg a Vajúdó parasztvilág című szociográfiájában, később regényeiben is. Hontfüzesgyarmat az 1910-es években még több mint ezer, túlnyomórészt magyarok lakta község. 2011-ben Hontianska Vrbicának már csak 568 lakosa van, ebből mindössze 177 magyar.

1930-ban született, egy évben a szlovákiai magyar irodalom olyan későbbi jeles képviselőivel, mint Dobos László, Fónod Zoltán, Szeberényi Zoltán, Török Elemér és Veres János.

Elemi iskoláit a helyi elemiben végzi Gergely László keze alatt, majd Léva következik, a Magyar Királyi Állami Gimnázium. De mint nemzedékének valahány tagjáét, az ő életét is meghatározza a második világháború. Túléli, s ha kitérőkkel is, de visszatérhet a normális életbe. Magyar iskolák nincsenek, szlovák környezetben, Máriatölgyesen segédmunkás, majd kissé túlkorosan a kassai ipariba kerül. Mivel kitűnően megy neki a matematika, következetesen készül a gépészmérnöki pályára, de közbeszól Putenko Emil, aki észreveszi a fiatalemberben a szépírói vénát.

Az akkor 24 éves fiatalember tanári unszolásra beküldi pár humoros írását a Fáklya szerkesztőségébe. Talán ő maga lepődik meg a legjobban, amikor írásait nyomtatásban látja viszont, sőt Sas Andor Jegyzet egy fiatal író indulásához címmel ír lelkes sorokat a három humoros karcolathoz.

Bár elkezdi pozsonyi tanulmányait a műszaki főiskolán, nem fejezi be, hanem a Hét szerkesztője lesz, és több, hasonló cipőben járó kollégájával együtt járja az országot, számol be a szocialista építkezés sikereiről és árnyoldalairól. Persze, amennyire az ugyancsak élénk kommunista cenzúra azt lehetővé teszi.

1959-ben jelenik meg A nevető ember című kötete, s rá egy évre új műfajjal bővíti a repertoárját. Első novellája is megjelenik, s bekerül a Turczel Lajos által szerkesztett Szlovákiai magyar elbeszélők című antológiába, amely ellentétben az 1958-as költői antológiával nem kizárólag fiatal pályakezdőknek ad lehetőséget, hanem mindazon prózaíróknak, akik 1945 után a Felvidéken maradtak, így Ásguthy Erzsébettől kezdve Egri Viktoron át találkozhatunk Dénes György, Gömöri Kovács István, Koncsol László, Monoszlóy Dezső, Lóska Lajos, Veres János vagy Zsíros István írásaival is. Összesen huszonnégyen vannak, akik nagy része később sem tűnik el a süllyesztőben.

1968-ig járja az országot Mács Józseffel, Gál Sándorral és másokkal, a prágai tavasz idején lesz az Irodalmi Szemle főszerkesztője, majd 1983-tól a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetője.

Nem könnyű időszak ez, a normalizációs évek kultúrpolitikáját a tűrés és a tiltás határozza meg. Duba Gyula írói pályája ekkor teljesedik ki, könnyed humoros írásainak válogatott gyűjteményei és elbeszéléskötetei után (amelyek egy része szlovákul is megjelenik) 1969-ben Szabadesés címmel jelenik meg első regénye. Ahogy Szeberényi Zoltán írja, ekkor derült ki, hogy novellái túlnyomó része előkészület, afféle ujjgyakorlat volt egy közösségi érvényű önéletrajzi körkép, egy hatalmas arányú panoráma megrajzolásához, amely a Garam menti parasztság múltját és jelenét, a fennmaradásért folytatott küzdelmeit villantja fel egy jól működő emlékezet, egy tudatosan megélt élet tükrében. 1974-ben jelenik meg a Vajúdó parasztvilág (Jelentés a Garam mellől) című szociográfiája, amely méltó párja Illyés Gyula, Szabó Zoltán, Veres Péter vagy Sütő András hasonló műveinek. Duba újat képes hozni tanulmányaival és esszéivel, ahogy megrajzolja Peéry Rezső és Fábry Zoltán pályaképét is.

Karinthy Frigyes után szabadon megírja a szlovákiai magyar Így írtok Ti c. kötetét.

A Káderezés a (zseb)parnasszuson című könyv azokkal is képes megkedveltetni a felvidéki magyar irodalmat, akik nem éreztek volna késztetést hozzá.

Karinthyhoz hasonlóan azok sértődtek meg igazán, akik kimaradtak belőle. Duba ezekben a költői vénáját is megcsillantja, hiszen a prózaírók mellett a költőket is kivesézi. Egyedül a dráma marad ki, de nem véletlenül.

„Drámában döbbenetes a szélcsend. Amikor a tőzsdén egy szerencsétlen kezdő spekuláns felállt azzal, hogy drámarészvényeket akar eladni, a feldühödött businessmanek kidobták az ablakon. Izgatott kiabálásukból azt vettük ki, hogy nem hisznek a szlovákiai magyar drámában, úgy, ahogy Kolombusz sem hitte, hogy éppen Amerikát fedezi fel. Itt azonban a remény csillagocskái halványan pislákolnak. Fennáll ugyanis a lehetősége annak, hogy ugyanúgy tévednek, mint ahogy Kolombusz tévedett.”

S Duba talán nem is tévedett. A Dialóg Polgári Társulás minapi pályázata remény lehet rá, hogy ha a színházaink is úgy akarják, talán a Felvidéken is életre kelhetnek Visky Andrások és Székely Csabák.

– írta évtizedekkel ezelőtt Turczel Lajos. Ma is írhatná.

A hatvanas években Fábry Zoltán sürgeti a szlovákiai magyar regényt, s Duba halálosan komolyan veszi a késztetést. Megalkotja a szlovákiai magyar nagyregényt.

– írja a Magány és hűség című novellájában, s mi mást is írhatna meg, mint a szülőföldje múltját és jelenét. A már tősgyökeres városi, kávéházi író, akinek elemi élménye maradt, hogy húszéves koráig paraszt volt. „Ma szülőföldünk bennünk és nélkülünk él tovább. Részeként a folytonosságnak és gazdag erőforrásul mindazoknak, akik néha erőt és bizonyosságot meríteni hazatérnek” – írja egyik esszéjében, a Vajúdó parasztvilág komoly hazai és magyarországi sikere után hömpölygő epikában.

– állapítja meg pályatársa, a szintén honti kötődésű Grendel Lajos. Tegyük hozzá Szeberényi véleményét, aki szerint „maradandó irodalmi műalkotást csak arról a valóságról lehet írni, amit az író bizalmasan ismer, csupán azt a világot reprodukálhatja hitelt érdemlően, amelyet konkrétan megélt”. Ívnak a csukák, Örvénylő idő, Aszály, Álmodtak tengert, Halódó parasztvilág, Téli áradás, Az élet lehajló ága, Valami elmúlt. Csak néhány cím. De Duba Gyula bizonyítja, hogy tud reagálni napi dolgokra is. Sólyomvadászat című, 1994-es, többszörös díjnyertes kisregénye szlovákiai magyar vonalon az elsők között követi le a rendszerváltás, a bársonyos forradalom történéseit.

Duba Gyulát ugyan nem kerülték el a kitüntetések, négy alkalommal is megkapta a Madách-díjat, 2004-ben a József Attila-díjat. Ugyanakkor kár, hogy a Kossuth-díjat odaítélők nem olvasnak, hiszen Dobos László, Grendel Lajos és Tőzsér Árpád után már régen kijárt volna neki is.

– nyilatkozta 1981-ben Tóth Lászlónak.

Isten éltesse!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/25. számában.