A szó analóg tárai
A szavaknak rengeteg tára van, a legismertebb A magyar nyelv értelmező szótára, amely ma is nélkülözhetetlen, s ha a neten nem kutakodhatnánk benne, kénytelenek lennénk lapozgatni a vaskos köteteket. A klasszikus kötet mellett írásomban essék szó egy különlegességről is.
Az értelmező szótár anyai nagyapámnak a polcán előkelő helyen sorokozott, s apai nagyszüleim egyszer ennek a hétkötetes kiadványnak a legújabb kiadásával ajándékoztak meg a születésnapomon.
olvasható a könyv elején, no meg az is, hogy a könyv a „középszótárak típusába tartozik”. Persze a könyv eleji kis „eligazító” szövegből sem hiányozhat „egyfajta” magyarázat:
Megtudhatunk még sok mindent arról, mi minden előzte meg e szótár elkészítését:
olvashatjuk, s azt is, hogy e szótár nemcsak a magyar ajkúaknak szól:
S hogy ne feledjük a kort sem, (1978) amelyben ez a jelentős könyv született, az ember szemébe ötlik a „testidegenként” nyilván belekényszerített pár mondat, ami nélkül a mű nem készülhetett volna el:
Persze, ennek ellenére nyugodtan állítható a hatvanezer címszó alapos elolvasása nélkül is, hogy ez semmit nem von le a hatalmas vállalkozás értékéből. Sok évtizedre szóló alapmunka, „középszótár” született, amely valóban sok más hasonló munkának az alapjául szolgálhat. Sokan lapozzák ma is a könyvet, valamint az internet jóvoltából olvassák a szövegét.
Fentebb egynyelvű szótárról volt szó, amely nyilván segítség volt más, kétnyelvű szótárak megalkotásához is. Családi könyvtárunkban számos kétnyelvű szótár megtalálgató, elsősorban a „klasszikus” cseh–magyar, magyar–cseh szótár, a még „klasszikusabb” Hvozdík-féle szlovák–magyar, magyar–szlovák szótár, de fellelhető a polcokon az angol–magyartól az eszperantóig sok minden más is. Persze régebben még nem volt internet, meg „gugli-fordító”... Ha szükség volt valamire, fellapozta az ember a szótárat.
Ettől függetlenül van még a szótárak polcán egy érdekesség is, ami számomra elsősorban mind a magyar, mind a szlovák nyelvtan szempontjából különleges. A könyv vagy negyven évvel ezelőtt a pozsonyi Duna utcán egy hajdanvolt antikvárium kirakatában kellette magát, hát megvettük.
Složiu návodom slavnej Maďarskej Akademii Štefan Jančovič). Megjelent Szarvason, Réthy Lipót betűivel. A szerző sajátja – 1848.
De ki is volt, vagy lehetett a szerző, akit különbözőképpen „értékeltek” a maga idejében, s később is. Volt, aki magyarbarátnak, volt aki „magyarónnak”, vagyis elmagyarosodott szlávnak, volt, aki a magyar nyelv hasznos terjesztőjének, s volt, aki szláv nemzetébresztőnek stb. tartotta. Kicsit utánanéztem, bár, mondom, engem elsősorban a könyvben olvasható régi szavak és kifejezések ragadtak meg, s a nyelvtan, mégis néhány eligazító adat a szerzőről, röviden…
Jancsovics István Albertirsán született 1811-ben, tanult Mezőberényben, Pozsonyban és Bécsben, 1837-ben lett Szarvason lelkész. Szeretett utazni, s valami belső impulzus távoli helyek felkeresésére ösztönözte, így látogatott el Amerikába, Törökországba stb. Sok helyen nemcsak evangélikus lelkészként említik, hanem pomológusként, lexikográfusként és utazóként is, hiszen munkássága ezeket a területeket is felöleli, vagy érinti. Sokat foglalkozott a gyümölcsöket támadó kórokozókkal, de a szarvasi lóherével és a repcetermesztéssel is. Számos cikke jelent meg e témakörben, a külföldi útjain tapasztaltakat is megírta. 1893-ban halt meg Szarvason.
Szótára elején közli a Magyar Tudós Társaság megbízó levelét, amelyben többek között ezt olvashatjuk:
Közben felhívja a figyelmet arra, hogy a nyelvben a cseh hatást kerüljék:
Persze ettől függetlenül „a szentírásnak hazánk tótjai által használt fordításában előforduló cseh szavak is felvétethetvén”. Végül, de nem utolsósorban:
Érdekes olvasmány a szerző tollából származó Előszó is, amelyben kifejti, milyen irányelvek és szempontok szerint készítette el munkáját. Megemlíti, hogy a szótárba mind a magyar, mind a szlovák nyelvtan rövid vázlatát is beillesztette. Arra is kitér, hogy az akkor még képlékeny szlovák nyelvtant, nyelvet használva, amely a maga természetes módján fejlődött, odafigyelt a szakemberekre is, „folytonos figyelemmel kisérvén a legjelesebb tót nyelvtanokat, millyenek Doleschall-, Dobrovszki-, Nejedli-, Bernolák, Stúr- és mások nyelvtanai.” Jancsovics mondandója végén megjegyzi, hogy munkája nem lehet tökéletes, és a szerkesztésénél, megalkotásánál nagyobb szigorúságot már nem lehetett megengedni. „Végtére a Bernolákféle nagy szótárt folytonos figyelemmel kisérve, abból mind azon szaval felvétettek, mellyek a munka elvei szerint felvétethettek, azon szavaknak azonban, mellyekkel a magyar szövegnek egészen ellenkező, vagy helytelen értelme kifejezve van, egyszerűen kihagyattak.”
A szótár elején olvasható a „kurtítások” (rövidítések) magyarázata, majd a nyelvtanok váza következik, végül maga a szótár, amely minden vonatkozásban érdekes. Számos példát lehetne kibogarászni belőle, de hadd álljon itt csak pár, mutatóba:
„Kar–szék – operáci stolec; Pallosjog – smrtomoc; Czimboraság – pajtástvo; Dob–szó – hlas bubna, bubnovaňja; Folyosó – ambit, pavlač, ambitok, gandžok” stb. A szótár végén megyékre, városokra, településekre lebontva olvasható az előfizetők neve, hogy Árva megyétől Bács megyén át, Bécsen és Pesten, szerte Gömör megyében és Pozsonyban, s még számtalan más helyen, kik is rendelték meg a szótárat. Kiderül a hosszú listából még az is, hogy pl. Pozsonyban a Sl.Národňe noviny szerkesztősége 6 ingyen példányt kapott. A könyv végén található Összevonás alapján pedig megtudható, hogy „öszvesen” 558 volt az eladott (díjpéldány), hatvan pedig az „ingyen példány”. A legtöbbet, 64 darabot Besztercebányán adták el a szótárból.
Visszatérve a szerzőhöz, aki többet szeretne megtudni róla, a neten böngészve ráakadhat egy hosszú tanulmányra, amely az életét, munkáját taglalja. Akit érdekel, járjon utána.
