A rejtelmes sziget
Ha van a könyvespolcomon rongyosra olvasott kötet, az minden bizonnyal Jules Verne, vagy ahogy nekünk magyaroknak kedvesebb, Verne Gyula Rejtelmes szigete.
Hogy mi lehet Verne titka, amivel nemzedékről nemzedékre elbűvöli a magyar fiatalokat is? A felébresztett kíváncsiság és tudásszomj elégséges magyarázat lenne, főként, ha a francia mesterre annyira jellemző kalandos kulisszák között talál rá az ifjú olvasó.
Számomra kamaszként Verne robinzonádja a természettudományos ismeretek kincsestára volt – olyan olvasmány, amit még felnőtt fejjel is leemelek a polcról.
A Rejtelmes szigetet átitatja a 19. század második felének pozitivizmusa – a meggyőződés, hogy az ember a tudomány révén képes legyőzni a természet erőit.
Azóta két világégés – a pusztítás szolgálatába állított tudomány – rombolta porig a határtalan fejlődésbe vetett hitet, de az újrakezdés reménysége, Verne jóvoltából, ott van minden fiatal olvasó kezében.
