A népdal titkos üzenete
Böngészve a könyveket, sok-sok régi kötetre bukkan az ember, olyanokra is, amelyek még az „antivilágból”, a pozsonyi antikváriumok valamelyikéből származnak, és kevés esélyük van arra, hogy a két borító közé simult szöveg valaha is még egyszer megjelenjen. Aztán vannak itt újabb kiadványok a (cseh)szlovákiai magyar kiadók (vagy más, kultúrával foglalkozó szervezetek) műhelyéből. Az ember olykor elcsodálkozik rajta, mi minden jelent meg. A paletta színes. Az egyik, viszonylag vékony, alig 150 oldalas könyv fennen hirdeti, hogy Mi vagyunk a rózsák.
Ez a könyv címe ugyanis, alcíme pedig: Az érzékiség képi ábrázolása a magyar népdalokban. Szerzője Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola iskola tanára, megjelent a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 27. darabjaként Dunaszerdahelyen 2003-ban. A köteteket Bárdos Gábor, Huszár László, Kovács László, Végh László szerkesztették. A szerző, Borsi Ferenc sem ismeretlen Dunaszerdahelyen és környékén, továbbá a honi néprajzosok, népművelők és népzenészek körében, hiszen akik nyaranta citeraképzésére jártak a Csemadokba, jól ismerik őt, felkészültségét, tudását. A népzenei megmérettetéseken is gyakorta találkozhatunk vele, ugyanis zsűritagként mindig megfontolandó dolgokat mond a maga szerény stílusában. Mondhatni, szinte már hazajár a Csallóközbe.
Borsi Ferenc 1960-ban született Csókán, a Vajdaságban. Ifjúkorában érdekesen alakult a pályája. Végzettségét tekintve vegyész, 1985-ben Újvidéken a vegyészeti főiskolán szerzett diplomát, de a népzene elhódította eredeti szakmájától, évekig az Újvidéki Rádió ifjúsági és népzenei szerkesztőségének a munkatársaként dolgozott. Nem véletlenül, hiszen citerázni még a nagyapjától tanult és szülőfalujában zenekart is létrehoztak.
írja. Ezt követően „progresszív citerazenét játszó duót” hoztak létre. Sokat koncerteztek, sok felvételt készítettek. Borsi Ferenc közben szervezte a népzenei rendezvényeket, fesztiválokat, táncház találkozókat, vetélkedőket, népzenei továbbképzéseket.
Ebbéli „minőségében” ismerték meg Dunaszerdahelyen is, az általa vezetett citeratáborban. 1991-ben lett a Népművészet Ifjú Mestere.1992-ben áttelepült Magyarországra. Felsorolni is nehéz, hol, milyen főiskolákon, középiskolákban oktatta a hangszeres népzenét, elsősorban a citerát, de a népzeneelméletet is. Egy helyen ezt jegyzi fel:
Emellett számos könyv szerzője. Tanulmányozta a citera szerkezeti felépítését:
írja. De születtek más jellegű könyvek is, ezek sorát gazdagítja a fentebb említett, dunaszerdahelyi kiadvány is.
A kötet témája óhatatlanul is kíváncsivá teszi az embert. Az Előszó elején rögtön felmerül a kérdés, hogy mai világunkban kinek is van még szüksége „egy letűnt életmód együgyű dalocskáira?” A válasz a kérdésre rögtön meg is érkezik a szerzőtől:
A népdalok egyes képi kifejezése olykor homályosnak, megfejthetetlennek tűnik, néha azért is, mert vidékenként is változik, módosul a dal szövege. Az erotikusnak tűnő kifejezéseket meg olykor szeméremből is mellőzik.
A kötet anyagát több tematikus csoportba rendezi el a szerző. Pl. Hajladozás; Formák; Színek; Bokor, fa, erdő; Gyümölcsök; Nád, kender, széna, szalma; Vetemények; Gabonafélék, Szántás-vetés, aratás, kaszálás; Háziállatok; Lukrajárók (kisrágcsálók); Madarak; Víz, eső, harmat, sár; Öltözet stb. Sok mindennel foglalkozhat egy népdal, mind tematikailag, mind a szimbolikát tekintve. Legtöbbször úgy énekeljük, hogy magunk sem vesszük észre egy-egy megjelenő képnek a mélyebb jelentését. Lássuk csak, a Hajladozás témaköre milyen rejtett „üzenetek” között válogat.
A piros rózsának lehajlott az ága,
Én is lehajlottam egy hűtlen szavára.
Dunyhám, párnám de hajlik
Beljebb, babám, a falig.
Öleljük egymást hajnalig,
Míg édesanyám aluszik.
Persze a könyvben vannak más példák is:
Nem messze van a kendered a tanyámhoz.
Közeledik a pöndölöd a gatyámhoz.
A pöndölöd széle a gatyámat érje,
Ihaj-tyuhaj, egész éjjel.
Az az olvasó, akit érdekel a téma, szemelgethet a könyvben szereplő népdalok között, s a szerzővel együtt fejtheti meg azok „titkos” üzenetét. „E könyv a magyar népdalok ránk maradt töredékes világából semmit el véve, el nem tagadva, ahhoz semmit hozzá nem téve segít eligazodni a népdalok jelképeinek, képes beszédének megértésében. Nem azért, hogy bárkit is megbotránkoztasson, vagy tápot adjon a vulgarizmusban való tobzódáshoz, de nem is kendőzve prüdériából, hogy a népélet mindezzel együtt volt teljes” – állapítja meg a szerző. S hogy miért Mi vagyunk a rózsák? Ennek a „feladványnak” a megfejtését a mindenkori olvasóra bízom.
