A mesevilágtól Kossuth Lajosig
Mindig örömmel tölt el, ha olyan helyi kiadvánnyal találkozom, amely egy-egy települést, vagy régiót hivatott bemutatni. Örülök még akkor is, ha csak néhány oldalról van szó, s bizony olykor látni a kiadványon a reá fordított anyagiak szűkös voltát, a szövegtördelés esetlenségét, az „elírások” és a szövegben található „melléütések” gyakoriságát, de látni, érezni a tenni akarást és a nemes szándékot is, hogy megismertessék az oda látogatókkal a „kincseket”, amelyeket olyan régóta őriznek. Nos, ilyen kiadványt pillantottam meg tavaly Gömör egyik csodás helyén, a Szádelői-völgy bejáratánál.
A 80-as és 90-es években a Csemadok gyermektáborainak egyik felejthetetlen mozzanata volt az a több órás gyalogtúra, amelyet a Szádelői-völgy katlanjától, a fennsíkon és az ördögszántásokon keresztül egészen a Tornai vár(rom)ig abszolváltunk. Később a feleségemmel tettük meg az utat, tavaly pedig már a gyerekek is velünk tartottak, igaz, velük egyelőre csak a fennsík kezdetéig jutottunk. A visszaút végén megpihentünk a parkolóban, s a büfé ablakában egy érdekes, két nyelven is megjelentetett kiadványra lettem figyelmes. A brosúra címe rögvest elárulja, hol és merre jártam, jártunk. Szádelői regék az alig 24 oldalas füzetke címe, és 2010-ben immáron a harmadik, bővített kiadása jelent meg Flachbart Katalin szerkesztésében a Szádelői Vidéki Turizmus Szövetsége kiadásában.
Id. Stibrányi Gusztáv: Szádelői regék című munkája nyomán készült a kiadvány szövege, amely nyilván elmesélni hivatott a Szádelői-völgy varázslatos kincseinek néhány történetét, hogy ezzel is közelebb hozza a turistákhoz, az oda látogatókhoz nemcsak a vidék szépségét, de a szellemiségét is. Arrafelé sokan Szádelőt, Szádellőnek ejtik, kis „szellőt” fújva az „l” hang alá, hogy szebben szóljon. (Itt jut eszembe, hogy sokan, amikor a gömöri Pelsőc melletti Hosszúszó község nevét először hallják, azt gondolják, talán „hosszú” szavakkal beszéltek ott hajdanán… Erre még a helybeli emberek is „rátesznek egy lapáttal”, amikor a hosszúszói illetőségű embert „hosszúszavi” embernek mondják. Pedig bizony nem erről van szó… A Hosszúszó a hosszú aszóból való, ami ugye jelen esetben hosszú, száraz ágat jelent.) E nem kis kitérőt csak azért tettem, hogy elmondjam, Szádelőt viszont szó szerint kell érteni. A füzetke első írása erről is szól, miközben elhelyezi a mindenkori turista fejében a képzeletbeli térképet is, ahol a falucska elhelyezkedik, és elmondja róla a legfontosabb tudnivalókat:
olvashatjuk. De megtudhatjuk azt is, hogy a Szádelői-völgy rendkívül különleges, Közép-Európa jelentős karsztvidékének, a Gömör–Tornai-karsztnak a gyöngyszeme; tudományos értéke rendkívüli, 1954-től természeti rezervátum, 2003-tól a Szlovák Karszt Nemzeti Park része.
A következő oldalakon a Szádelő regevilága tárul elénk. A keskeny, csodás völgynek szinte minden képződményéhez valamiféle régi-régi történet társul... Az ördög nászútja rege arra ad „magyarázatot” mi a két párhuzamos bevágás az égbemenő sziklafalon:
A Szádelői-völgy elején meg van egy lejtő, amely macskafej nagyságú kövekkel van tele. Ez az ún. kőfolyás, amelyet arrafelé „urak eregetőjének” hívnak. Történt ugyanis, hogy a nép fellázadt a kegyetlenkedő Bebek Imre várúr ellen. A jobbágyok foglyul ejtették a várnépet, és a Szádelői-fennsíkról „leeregették”.
Persze a Szádelői-völgyben más érdekes alakú, formájú képződmények, sziklatömbök is vannak, pl. a Cukorsüveg, a Ravatal stb. Ezeknek is megvan a maga érdekes regéje. De regélnek a füzet más írásai is, pl. a hunokról, meg a kunokról is, akik elől Szent László menekült, s amikor már majdnem utolérték, megállt, leszállt a lováról és „ekkor egy vesszőt pillantott meg a földön, azt hirtelen felemelte, megcsapta vele a földet, mire a sziklás föld hirtelen meghasadt. (…) Ez a sziklahasadék a mai Szádelői-völgy.” Meg arról is regélnek a füzetben, hogy a Szádelőnek hun eredete van… és arról is, mikor járt Kossuth Lajos meg Jókai Mór Szádelőn.
A 24 oldalas füzetet illusztrációk gazdagítják. A minden kirándulónak, turistának egy este „elfogyasztható”, kellemes kikapcsolódást kínáló kiadványnak talán csak egy apró hibája van, amit az utolsó oldal egymondatos megjegyzése csak megerősít:
Kár.
