A magyar nyelv napját ünnepeljük
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.” E mondat egyik legnagyobb írónktól, Kosztolányi Dezsőtől származik. S jól kifejezi a mai ünnep lényegét.
A magyar nyelvhasználat még az anyaországban sem volt mindig olyan zökkenőmentes és természetes, mint napjainkban. 1844. november 13-án fogadták el azt a törvényt, amellyel államnyelvi szintre emelték, vagyis hivatalossá tették a magyar nyelvet.
A törvény kimondta: „1. § Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi Leiratok, Előadások, Válaszok, és Intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki. 2. § A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóváhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak.”
A Magyar Országgyűlés pedig ennek emlékére 2011. szeptember 26-án fogadta el azt az országgyűlési határozatot, amellyel november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította.
Ez a nap magyar szellemi és kulturális örökségünkre kívánja ráirányítani a figyelmet. Nyelvünk ugyanis identitásunk egyik legnagyobb őrzője, ha úgy tetszik, alapja. Sok helyütt a mai napon közös versmondásra gyűlnek össze az emberek, akár több százan – kórusban – szavalják ugyanazokat a verseket, de versmondó versenyeket is szerveznek. Másutt koncertekkel, irodalmi estekkel ünneplik nyelvünket, felidézve a magyar irodalom nagy alakjait, azok örök érvényű alkotásait.
Valóban van mit ünnepelnünk, hiszen irodalmunk gazdag csodás költeményekben, de a szépirodalom egyéb műfajaiban is maradandó alkotások születtek. Népdalaink, de akár népszerű könnyűzenei előadóink szerzeményei is egytől egyig a magyar nyelv, édes anyanyelvünk nagyszerűségéről tanúskodnak. Éppen ezért találjunk a mai napon néhány csendes, nyugalmas percet arra, hogy elolvassuk kedvenc költőnk néhány versét, esetleg próbálkozhatunk közös, kalákás versmondással is.
