A lelenc
Stacey Halls brit írónő az egyetemen ugyan újságírást tanult, mégis elsősorban regényíróként tartja őt számon a világ. Már első, A familiárisok címet viselő regényével átütő sikert aratott főleg a történelmi fantasyt kedvelő olvasók körében. Azóta ezt a művét több mint 12 nyelvre lefordították, köztük magyarra. Második regénye, A lelenc 2020-ban látott napvilágot. Most ezt ajánljuk olvasóink figyelmébe.
A regény cselekménye ezúttal is a múltba vezet bennünket vissza, a 18. század közepén játszódik Londonban.
A történet főszereplője két, egymástól merőben különböző nő, akiket egy 6 éves gyerek kapcsol össze. Bess Bright nehéz körülmények között élő fiatal lány, aki a történet elején lelencházba adja épp megszületett gyermekét, akit pillanatnyilag képtelen lenne felnevelni, ám bizonyos abban, hogy előbb-utóbb vissza fog térni lányáért, és hazaviszi majd. Hat évnyi kuporgatás után végre elérkezik számára a várva várt pillanat: felkeresi a lelencházat, és kéri vissza Clarát. Ám az ott hallottak sokként érik: kiderül, a gyerek beadását követő napon valaki – Bess nevében – elvitte a csecsemőt.
A történet másik kulcsszereplője a jó módban élő, ám poszttraumás stresszben szenvedő Alexandra, a magányosan élő özvegy, aki egy hatéves kislányt nevel. Bár ő semmiben sem szenved hiányt, mégis saját házának a foglya. Rögeszmésen fél az emberek társaságától, örökösen azt ellenőrzi, hogy házának ajtaja és ablakai be vannak-e zárva. Ő az, aki húga révén megtudja, hogy elhunyt férjének egy házasságon kívüli lánya született, és saját jövője érdekében magához veszi azt. A nő érzelmileg labilis, és magával együtt a kislányt is elzárja a külvilágtól. Ugyanakkor idővel a furcsa viselkedésének okára is fény derül.
A könyv elsősorban az anyaságot állítja fókuszba, és arra a kérdésekre keresi a választ: Kinek van több joga a gyerekhez? Annak, ki megszülte, vagy annak, aki neveli? Az édesanyának, akinek minden napja a fennmaradásért folytatott küzdelem. Aki rajongásig szereti gyermekét, de anyagiak hiányában kénytelen egy időre lemondani róla. Vagy annak a nőnek, aki ugyan jómódban neveli a gyereket, de szeretetet nem képes adni számára?
Az írónővel végigjárjuk a stációkat: hogyan keresi Bess a lányát, hogyan kerül kapcsolatba vele, és milyen cselekvésre szánja el magát. A 21 fejezetből álló mű felváltva állítja középpontba hol az egyik, hol meg a másik nőt.
A regény érzékletesen ábrázolja London koldusait, korcsmáit, piacait, és az ebben a közegben élő ember életének kilátástalanságát, a szegénység feneketlen poklát.
Az izgalmas, fordulatokban bővelkedő történetnek van azonban egy gyenge pontja, mégpedig a történet befejezése. Amilyen komótosan bontakozik ki a konfliktus a két női főszereplő között, annyira hirtelen, minden magyarázat nélkül oldódik meg a történt vége. Hiszem, hogy a happy end helyett egy frappánsabb végkifejlet jobban illett volna a cselekményhez.
Aki szívesen megismerkedne az írónő további műveivel is, annak ajánljuk figyelmébe a Mrs. England és az Uránia-ház c. regényeket.
