A közös élmény varázsa

Mióta vonz a versek világa, és mióta jársz versenyekre?

Az alapiskolában olykor részt vettem a Tompa Mihály Szavalóversenyen, a járási fordulókra azonban nem sikerült kijutnom, így később inkább a sítáborokat választottam a versmondás helyett. A gimnáziumban azonban jeleztem Uzsák tanárnőnek, hogy szeretek szavalni, akivel bele is kezdtünk a felkészülésbe. Hamarosan egyre-másra jöttek a biztató eredmények: országos versenyek, ezüst és arany sávos minősítések, különdíjak.

Milyen művekkel készültél a komáromi versenyre?

Pion István kortárs költő Anyám című versével és Baka István Yorick monológja Hamlet koponyája felett című művével. Meglepetésemre az előbbivel jutottam a második körbe, pedig azt hittem, a fordítottjára lehet esély. A Pion-verset már három éve ismerem és ízlelgetem, a Baka-költeményt a közelmúltban fedeztem fel.

Hogyan választod ki a verset?

Eleinte Uzsák tanárnő javasolta, mit válasszak, de mára már magam is boldogulok. Ha megtetszik egy vers, azt is mérlegelem, megvan-e hozzá a lelki érettségem, a kellő tapasztalatom, hogy a mondanivalóját, üzenetét valóban hitelesen tudjam átadni a hallgatóságnak. Néha nehéz elengedni egy-egy darabot, de muszáj, még ha meg is szerettem. A költő megírja a mondandóját, de hogy azt egy másik ember hogyan értelmezi, mit lát bele, milyen lelkiállapotban olvassa, az már más kérdés. Ebben rejlik a szépségük is: minden ember a maga módján tudja értelmezni a sorokat, s ez a sokszínűség nagyon foglalkoztat.

Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a spontaneitás és a gyakorlás között?

A túlgyakorolt szöveg esetében előfordulhat, hogy a megszokás eluralkodik az emberen, és azt sem tudja eldönteni, hogy mondta-e már a következő sort, vagy csak a fejében hangzott el. Valahogy elveszik a versből az „itt és most” hatása. A koncentráció, az egészséges drukk fontos része annak, hogy a produkció életre keljen. Ahogy a vers folyik, úgy kell nekem is haladnom vele. A felkészülés során sokat gondolkodom a versről, igyekszem megfogadni a tanárnő tanácsait, de sem túlizgulni, sem túlgyakorolni nem akarom a darabot. A szavalat elhangzása után pedig igyekszem inkább visszahúzódni, elvonulni, hagyni, hogy a vers hasson a hallgatóságra, a személyem csak másodlagos.

Milyen volt a verseny?

Nagyon erős volt a mezőny, sok ismerős szavalóval találkoztam. A győzelemre nem számítottam, már a továbbjutásnak is örültem. Leírhatatlan öröm volt, amikor kimondták a nevem.

Megszólítottak a versek hosszú távra is?

Igen, a színészi pálya hangsúlyos lehetőség. Szőgyéni lévén, az esélyeim is egész jók, hiszen jelenleg két aktív színésszel, egy színészhallgatóval és egy táncművésszel büszkélkedhet a falu. A családom támogat, ugyanakkor félt is, hiszen a színészszakma nem a legbiztosabb megélhetés. Ezért vagyok hálás a támogatásukért. Felkészülésként az Esztergomi Diákszínkörbe járok, igyekszem minél többször közönség előtt szerepelni, sok tapasztalatot szerezni és jó darabokat gyűjteni a felvételire.

Uzsák Éva magyar–német szakos tanárnő szavalók garmadáját segítette már a különböző szavalóversenyeken, olyan értékes tapasztalatokkal vértezve fel őket, mint a közönség elé való kiállás és a megszólalás képessége, a sikerek és kudarcok helyes szinten való kezelése. Méri Mátyás immár a harmadik párkányi gimnazista, akinek a Kaszás Attila Versmondó Fesztivál zsűrije odaítélte a fődíjat.

Hogyan találja meg azokat a diákokat, akikből jó szavaló lehet?

Egyszerűen megkérdezem, kit érdekel a vers- és a prózamondás. Van, akiből ömlik a tehetség, de olyan is akad, aki még akkor sem bír kellő önbizalommal, amikor sorra nyeri a díjakat. Minden diáknál a maga karakterét, habitusát kell megtalálni és azt fejleszteni.

Mindig akad tehetséges diák? 

Mikor elballagnak, sokszor azt hiszem, nem lesz több szavalóm. De mindig jönnek új tehetségek. Mielőtt elkeserednék, belép a gimnázium ajtaján Barna Gergő, Gardenö Klaudia, Glázer Bálint, Méri Mátyás. Mivel mi kis intézmény vagyunk, érdemben tudunk foglalkozni minden hozzánk érkező tehetséggel. Igyekeztem mindig úgy terelgetni a diákokat, hogy mindenki lehetőséghez jusson, aki érez magában kedvet a szavaláshoz, a próza- és mesemondáshoz.

A verseny eredményét olykor a diák nem érzi igazságosnak. Hogyan lehet mégis új erőt önteni belé?

Néha valóban nehéz elfogadni a zsűri döntését, ám a zsűri szava szent, az eredményt pedig fel kell dolgozni. A versenyről való hazautazás felér egy terápiával. Megbeszéljük, mit csináltunk helyesen, min lehetne javítani, mit jelent az eredmény. Előfordul, hogy nagyon bízunk, mégsem járunk sikerrel. Főként a kisebb diákokat nehéz ilyenkor megvigasztalni. Ám néha besegít a zsűri is, emlékszem Gál Tamás mondatára: „Ilyen versenyeken sosem tudtam nyerni, látod, mégis színművész lett belőlem!”

Hogyan zajlik a felkészítés, a vers vagy próza kiválasztása?

Szakkör formájában délutánonként összeülünk, néha csak egy, néha több diákkal. A darabok kiválasztása a legfontosabb lépés. Ha verset vagy prózát olvasok, már eleve azon is gondolkodom, alkalmas lehet-e valamelyik diák számára. Volt, mikor bejött a javaslatom, volt, hogy egy verset én nem ajánlottam volna, de a zsűrinek tetszett. Sokszor ragaszkodnak ahhoz, ami a szívüknek kedves. A türelem és az őszinteség mindig eredményre vezet. A versenyekre járó kis csapatban általában jó a hangulat, összekötnek a közös élmények, a versenyek izgalma, a szerencsesütik íze, az utazások vidámsága. A diákok motiváltsága engem is újra és újra feltölt tetterővel.    

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/26. számában)