A könyvek illata

ma7 2019. június 11., 18:25

Braun Tibor 1932-ben Lugoson született. A budapesti ELTE professzor emeriticusa. Szakterülete a szervetlen és az analitikai kémia, a radiokémia és a nanokémia. Emellett tudományelmélettel és szcientometriával is foglalkozik. Számos ismertterjesztő mű szerzője.

Braun Tibor és könyve Fotó: Archívum

Legújabb könyve azokat az írásokat foglalja magába, amelyek jórészt a Magyar Kémikusok Lapja c. folyóiratban jelentek meg az utóbbi néhány évben. A könyvet úgy is felfoghatjuk, mint a szerző egy hasonló beállítottságú művének a folytatását, amely A Nobel-díjra érdemes taxisofőr címen jelent meg 2005-ben. Emellett tartalmaz olyan cikkeket is, amelyek ezt megelőzően, a Magyar Tudomány, a Természet Világa és az Élet és Tudomány c. folyóiratokban jelentek meg. A könyv nagy előnye, hogy mindezeket egyszerre tárja az olvasó elé, ezzel teljes képet nyújt magáról a szerző érdeklődési köréről, tudományos beállítottságáról úgy, hogy a felhalmozott, sok szakterületet érintő ismeretekből az olvasó érdeklődése és kedve szerint tudja kiválasztani a neki megfelelőt. Nem beszélve arról, hogy az említett folyóiratok beszerzése nem mindig egyszerű. Braun professzor igyekezett a kötetbe sorolt cikkeket úgy „megszelídíteni”, hogy minél olvasmányosabbak legyenek.

Képgalériánk:
Braun professzor mellet a recenzió szerzője Palágyi István György Fotó: Archívum

A könyv alcímként összegezi az egyes írásokat a nanogyémántokról, csokoládéról és egyéb kémiai érdekességekről, az egyes önálló cikkeket pedig érdekes módon csoportosítja: 1) Robbanás és csillogás (a könyvek illata, detonációs nanogyémántok, detonátorok és nukleáris robbanófejek, nanogyémántok és orvos-biológiai alkalmazásuk, gyémántsatuba szorított kémia, a bioásványosodás kémiája); 2) Dimenziók (a grafén utáni kétdimenziós kémia fejlődése, szén kvantumpöttyök kémiája és biokémiája, Rubik-kockával a világűrkutatásban, megkésett elismerés, kolloidkémiai oknyomozás, szemléletek ütközése; 3) Sártekénk, rajta és alatta (a fullerének szerepe a földtörténeti kihalásokban, a kémia szépsége a szabadtéri szobrokon, kritikus helyzetben a világ ritkaföldfém ellátása, indigókémia és indigó kékfestés térben és időben, a qinghaosu (artemizinin) felfedezése, Cserenkov sugárzás, aiszkhüloszi érzelmek nyomán a kémiában, biobányászat és a biokioldás kémiája); 4) Gasztrokémia (unami – az ízfokozó ötödik alapíz, kivonatok a nyereg alatti húspuhítás, villanások a táplálkozás néhány meglepő kémiai törekvéséről, a csokoládé gasztrokémiája, Ötzi ötezer éves ősünk utolsó vacsorája, a whisky kémiája) (5) Felfedezés, találmány (egyetemes lángelme, a Takátsy-féle mikrotitrátor, a mikrofluidika diadalútja) (6) Egyebek (az idegbénító gázok titkokkal átszőtt kémiája, folyóirat-történelem ellenszélben).

Az első látásra a szövegek szakcikkekre hasonlítanak, azonban ez koránt sincs így. Az írások élvezetesek, olvasmányosak és gyakran humoros felfogásúak, noha a szerző nem idegenkedik a képletek vagy a sémák alkalmazásától sem, ez viszont a szakmai köröket is meg tudja szólítani. A professzor úr nem tagadja, hogy egyik fő célja a kémia és általában a természettudományok minél szélesebb körű ismertetése és népszerűsítése. Ennek szüksége abból is következik, hogy e tudományok terjedése a lakosság körében mintha visszaszorulóban volna. A témák megválasztása a világban végbemenő aktuális irányzatok és kérdések szerint történt. Ugyanakkor a bemutatásukat számos információ is segíti, ami nagyban hozzájárul az olvasók általános műveltségének elmélyítéséhez. Ennek megfelelően a témák feldolgozása a szükséges történelmi és technológiai háttérinformációt is tartalmazza. Rendkívüli időszerűségét az is aláhúzza, hogy olyan eseményeket is tárgyal, amelyek közvetlenül a könyv nyomdába kerülése előtt történtek. A mű nagyban elősegíti a mindennapi hírek, események természettudományi alapjainak jobb megértését is. És ami rendkívül újszerű: a szerző megtanítja a tudásra vágyó olvasót, hogy a számítógépekkel ellentétben, milyen illata van az új és a régi könyveknek, milyen érzelmi kötődést váltanak ki, amikor olvassák őket.

A szerző a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem vegyészprofesszora, sokféle díj és kitüntetés birtokosa, kutató és pedagógus, valamint a természettudományos ismeretek terjesztésének elkötelezett híve. Kitűnő cikkgyűjteményét ajánlani lehet a kémiában minden olyan kezdő vagy haladó olvasónak, aki a mai tudomány eredményei és társadalmi hatása iránt érdeklődik. Őszintén remélem, hogy a mű az olvasót nemcsak szórakoztatni, hanem új ismeretek megszerzésére is ösztönözni fogja.

Palágyi István György, a kémiai tudomány doktora, magkémikus. Királyhelmecen született 1939-ben, jelenleg Csehországban, Řezben él. A prágai székhelyű Görgei Artúr Társaság alapítója.
0 HOZZÁSZÓLÁS