A Huszt és a versek szeretete
A hetedikes lányomnak a minap a Huszt című verset kellett megtanulnia. Természetesen jött a kérdés, amit minden szülő ismer: „De miért kell ezt fejből?”
Hirtelen nem is tudtam felidézni az utolsó soron kívül semmit belőle, aztán ahogy újraolvastam, rájöttem, talán azért, mert vannak versek, amelyek életbölcsességek, a Huszt ilyen. Benne a magyar sors, a történelem visszafordíthatatlansága és az örök kérdés, hogy mit kezdjen az ember a múlttal? Hogy nem elég sóhajtani, a múlt szép és fontos lehet, de nem oda kell visszavágyni.
A lényeg az, amit ma teszünk hozzá a jövőhöz, és itt jön a beégett mondat: „Hass, alkoss, gyarapíts ...”.
Talán ezért kell megtanulni, hogy évekkel később egy nehéz helyzetben feljöjjön valahonnan mélyről ez a négy szó, ami képes visszabillenteni az embert a jelenbe.
Megjelent a Magyar7 2025/48. számában.
