2020. május 2., 21:15

A halhatatlan Orlando

A pandémia időszaka lehetőséget nyújt olyan irodalmi alkotások felfedezésére, amelyeket ,,normális“ körülmények között nem biztos, hogy elolvasnánk. Számomra ilyen volt Virginia Woolf Orlandója.

Fotó: Reczai Lilla

Virginia Woolf (1882–1941) angol regényíró, novellista, kritikus, illetve könyvkiadó volt. Az egyik legismertebb 20. századi feminista, és a kor vezető női alakjaként tartják számon, aki a modern angol próza, a lélektani regény egyik megteremtője volt. Legismertebb kötetei közé tartozik a Mrs. Dalloway (1925), a Hullámok (1931) és A világítótorony (1927), amelyeket Tandori Dezső fordításában olvashatunk. A Bloomsbury-kör is az ő nevéhez fűződik, amelyet leginkább az angol radikális értelmiség legjelentősebb személyiségei látogattak. Mint például G. E. Moore, az analitikus filozófia meghatározó alakja, Duncan Grant, festő és még sokan mások.

Woolfot a tudatfolyam-technika megalapozójának is tartják, amelynek lényegét az Orlando című művében láthatunk kiteljesedni. A történetet a narrátor, ebben az esetben krónikás meséli el, aki nem feltétlenül maga az író.

A címszereplő az Erzsébet-kori Angliában született, nagyon előkelő család sarjaként. Gyönyörű ifjú, aki a költészet szépségének él. Keresi helyét a világban, a szerelem mindig gyorsan rátalál, s nem tudja igazából eldönteni, hogy a történésekért ő a felelős, vagy csak sodródik az árral, s minden az ő befolyása nélkül történik. Kalandos élete során megismerkedik egy szép, de borzasztóan csapodár orosz hercegnővel, aki a bűvkörébe vonja Orlandót, holott a fiúnak jegyese van. Szasa azonban csak játszik vele, ugyanis ahogy alkalom nyílik rá, megcsalja, pedig megígéri a fiúnak, hogy együtt szöknek majd el Angliából. Csakhogy ez a terv kudarcba fullad, mert Szasa már régen messze jár, mikor Orlando rájön az átverésre.

Szerelmi csalódások tömkelege vár még rá élete során, találkozik magával a királynővel, a nagy Erzsébettel, aki számos tisztséggel és ranggal jutalmazza őtéles eszéért és megoldóképességéért. Az előkelő urak és hölgyek körében mindenki ismeri a nevét. Életében a londoni alvilág tagjai sem lesznek ismeretlenek. Majd újra gyengéd érzelmeket kezd táplálni egy román nagyhercegnő, Harriet iránt, akit később inkább egy mezei nyúlhoz hasonlít, és eltávolodik tőle.

Olyannyira, hogy Konstantinápolyba utazik szerencsét próbálni, ahol a török szultán lesz a társasága, ugyanis nagykövetként érkezik hozzá.  Álomba merülve meglátogatja őt a Tisztaság, a Szüzesség és Szerénység és a delírium hatása után Orlando észreveszi, hogy női testben ébredt fel. Igazából sosem lehetett tudni, melyik nem uralkodik Orlandóban, hiszen külsőre gyönyörű férfi volt, a bokáját tartották a legszebb testrészének. Belsőleg pedig harcias, de érzékeny és szerény személyiség volt, ami bizonyítja, hogy a női tulajdonságok is ugyanolyan fontos szerepet játszottak nála, ha nem még fontosabbat.

A nemi lét kérdését egyébként Woolf saját magában is megkérdőjelezte, sőt, úgy fogalmazott, hogy nem mindig tőlünk függ, melyik ,,nemünk” dominál bennünk. Az Orlando első angol kiadását az írónő szerelme-barátnője, Vita Sackville-West férfiruhás képei díszítették.

Összességében számomra a történet inkább lírai stílusú, holott prózáról van szó, s így is van megírva. Nagyon oda kell figyelni a jelenetekre, mert a narrátor is szeret elkalandozni, melléktörténetekbe kezdeni, olykor előzetes magyarázat nélkül. A karakter fejlődése hullámzó, de tulajdonképpen Orlando nőként sokkal jobban tud érvényesülni, mint férfiként. Legalábbis most még (a friss élményre való tekintettel) így gondolom. Az átváltozás azonban egyáltalán nem volt mindennapi, sőt inkább azt mondanám, olyan gyorsan történt, hogy észre sem vettem. Csak mikor már nőként írnak róla. Számos ilyen megtévesztő dolgot lehetett érzékelni a műben, s már egy idő után kezdett frusztrálni. Találkozásai másokkal kettős érzéseket váltottak ki bennem, nem tudtam sírjak-e vagy nevessek egy-egy karakter színre lépésekor.

Mindenesetre nem érzem azt, hogy megszólított volna a mű, hiába volt nagyon elgondolkodtató. Valóban érdekes témákat feszeget, mint a nemi hovatartozás kérdése vagy a századok közti különbségek mivolta, de mégsem tudom a kedvenc olvasmányaim közé sorolni a könyvet. Annak ellenére, hogy az első Poket zsebkönyvem volt.

Aki szeretne századokon át végig sodródni Orlando kalandos történetei társaságában, annak remek szórakozást nyújt majd a kötet.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.