A francia Háry János
Alphonse Daudet regénye, a Tarasconi Tartarin az egyik legkülönösebb könyv, amit a sors elém sodort.
Maga a körülmény is rendhagyó volt. A gimnáziumban franciául tanultunk, s az óraadó nyugdíjas tanító néni eredetiben olvasta nekünk (miközben róttuk a köröket az iskola körül, elöl a „madame”, utána a nebulók) „Tartaren dö Taraszkon” kalandjait, amiből természetesen egy kukkot sem értettünk. A néni azonban, imádva a francia nyelvet, olyan átszellemülten olvasott, hogy olykor még a mögötte ügető kutyusának a piszkálásáról is megfeledkeztünk. Később, immár felnőtt fejjel akadt a kezembe Daudet regénye magyarul, és rácsodálkoztam: hiszen ez egy remekmű! Az 1872-ben született szatirikus regény íróját többen Cervanteshez hasonlították, ami enyhe túlzás, ám ez a könyve a kor görbetükre. Olyan, mint egy francia karikatúra.
Megjelent a MAGYAR7 6. számában.
