A fénykép, mint „káprázat”
A Kovács–Görföl páros az utóbbi években ontja magából a böngészésre kiválóan alkalmas, tartalomban és külcsínben egyaránt színvonalas kiadványokat.
Míg Kovács László nem kevés tárgyi ismeret, Görföl Jenő – ebben az esetben mint a fotós – hihetetlen sok fénykép birtokosa. Évtizedeken át készítette őket szerte az országban. Feltehetően elsősorban az érdeklődése vezette és „súgta” neki, bárhová megy is, ne feledje otthon a fényképezőgépét. Mondjuk, az utóbbi évtizedekben nem is tudom, hogy láttam-e őt egyáltalán gép nélkül, pedig nem kevésszer futottunk össze. Azt sem tudom, mert eddig nem kérdeztem tőle, vajon ez a hatalmas anyag rendszerezett-e egyáltalán, s ha igen, milyen szempontok alapján rendeződött egységgé, hogy maga is el tudjon igazodni benne. Mindig újabb képeket varázsol elő a „kalapból”, hogy megjelentesse őket. Menti, amit az enyészet elemészthet, eltüntethet, szétporlaszthat, ő, a két lábon járó vizuális értékőrző.
Menti egy olyan „valóságba”, amely, ha úgy tetszik „káprázat”. Mert a fénykép egy kicsit az. Káprázat, mert a régmúltat elénk tudja varázsolni, és bármily furcsa, így meg is óvja egyben. Mert ne adj isten, jöhet valami, s ami volt, nincs többé. De a fényképek alapján továbbra is tudni fogunk róluk, láthatjuk, egy-egy épület hogyan is nézett ki, s ez, mondjuk egy rekonstrukció során nagy segítség lehet.
Görföl Jenőt sok minden érdekli, a régi épületek, az emberek, a természet a maga teljességében. Leginkább persze a szülőtáj, a Mátyusföld és a vele szomszédos Csallóköz. A Tündérvilág – Az én Csallóközöm című könyvéről tavaly írtam egy szösszenetet. De korábban is írtam már egy másik könyvéről, amely Görföl fényképezési szenvedélyének más aspektusáról tudósít: Nyitra, Zólyom és Turóc vármegye középkori templomairól ad képet. Megjelentette a dunaszerdahelyi Nap Kiadó, a szöveges rész Kovács László munkája.
Összeszokott „tandemet” alkotnak ők ketten, akik régebben elsősorban a magyarok lakta területek műemlékeit sorakoztatták fel egy-egy kiadványban, vagy a lapok hasábjain. Kovács László értő, tömör, eligazító szövege, Görföl varázslatos fényképei egésszé kerekítik az érdeklődő számára a tudni- és látnivalókat.
Az említett szép kiállítású könyvben a szakszerű magyarázat és a fénykép rávilágít azokra az értékekre, amelyek mellett a mai ember sokszor csak úgy elsétál, tudomást sem véve róluk.
A Nyitra, Zólyom és Turóc vármegye középkori templomait bemutató kötet után most egy újabb látott napvilágot Kovács László és Görföl Jenő jóvoltából. Címe: Trencsén – Liptó – Árva vármegye középkori templomai (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2023).
A történelmi Magyarország és a mai Szlovákia észak-nyugati régiója, tehát a valamikori Trencsén, Liptó és Árva vármegye
került most „terítékre”, a szerzőpáros bemutatja azt a gazdagságot, amit ez a terület rejteget. Az Előszóból megtudhatja a mindenkori olvasó, hogy Trencsén vármegye már Szent István korában megalakult, a kereszténység pedig már a Morva Fejedelemség idején elterjedt, de az egyházi szervezet kiépítése a 11. században történik. Liptó és Árva vármegye későbbi alapítású. A templomok létrejötte, megépítése is egy adott kor lenyomata. Némely szakrális épület a tatárjáráskor elpusztult, de később újraépítették, mások ellenálltak az enyészetnek és a rombolásnak. A könyvben fénykép formájában megjelenő templomok, szakrális emlékek rendkívüli értéket jelentenek.
– sommázza az Előszó utolsó mondata.
A képanyag rendkívül gazdag. Egy-egy templomot, templombelsőt, annak kinagyított részletét szemlélve, szinte kézzelfogható közelségbe kerül mindaz a szellemi és anyagi érték, amely sok száz évvel ezelőtt született, s mi, ha másként nem, e könyv által láthatjuk és csodálhatjuk.
E szakrális helyek a hajdani magyarországi kultúrának és művészetnek a „mélyrétegét” őrzik.
Néha csak töredékesen maradtak fenn, mégis az egésznek a szépségét sugallják. Fatemplomok és tartós anyagból készült építmények, román koriak, stílusukban kevertek, gótikus templomok reneszánsz elemek „bájával” kiegészülve, minden megtalálható a fényképeken; értékes építészeti és képzőművészeti alkotások, amelyeken látszik, hogy bizony a múló idő azért olykor megtette a maga romboló hatását, nem kímélte az épületeket.
Bárhol ütjük is fel az albumszerű könyvet, érdekes képekre, s magyarázó szövegre bukkanunk. Példaként lássunk egyet-kettőt:
A templom bejárata mellett egy magyar és egy szlovák nyelvű emlékoszlop és dombormű emlékezteti a mindenkori látogatót Balassi Bálintra.
Ha tovább böngésszük a könyvet, az ember szeme óhatatlanul is megállapodik olyan szépségeken, mint a trudossini Mindenszentek temploma. Trudossin egy Árva megyében található város, amelyet már egy 1113-as oklevél is említ. A 14. század közepén városi jogokat szerez Nagy Lajos királytól, tudjuk meg az eligazító szövegből, meg azt is, hogy egy fatemplomról van szó, amely párját ritkítja. A 15. század második felében épült, és
A templom képi bemutatása a belső térre is kiterjed. Míg lapozom a szép kiállítású könyvet és nézem a képeket, megfordul a fejemben az is, bizonyára nem volt egyszerű a fényképésznek a bejutás sem egyik-másik templom olyan helyeire, ahonnan jó képeket lehet csinálni. No de ez már legyen Görföl Jenő „titka”.
A könyv végén egy szlovák nyelvű rezümé található és egy magyar– szlovák helynévjegyzék. A kiadványban felvonultatott szakrális épületek és emlékek mentén akár egy szép kirándulást is betervezhet az, akit érdekel a téma, hisz szinte mindenhol találkozhatunk magyar vonatkozású ábrázolásokkal, szentekkel, emlékekkel. Keveset tudunk róluk, tehát ha másként nem, Kovács László és Görföl Jenő közösen megalkotott Trencsén – Liptó – Árva vármegye középkori templomai című könyve révén is megismerhetjük őket.
