A felvidéki ifjúsági regény nagykövete

Király Anikó a mátyusföldi Feketenyékről származik. A fiatal lány két évvel ezelőtt debütált a magyar könyvpiacon ifjúsági regényíróként. A Strand, papucs, szerelem, a Csak barátok és a Semmi pánik című kötet szerzőjének a neve szervesen összeforrt a Csallóköz turisztikai látványosságait és természeti szépségeit népszerűsítő Mangaluca Kukkóniában című mesekönyvvel, amelynek csodálatos illusztrációit is ő készítette. Király Anikó tehetséges, fegyelmezett és kreatív művész.

Hogyan lettél író?

Szövevényes kérdés. Gyermekkoromban annyira megihlettek a meséskönyvek és a regények, hogy úgy gondoltam, én is szeretnék jó kedvet, élményeket nyújtani az embereknek az írás által. A galántai gimnázium elvégzése után úgy döntöttem, olyan szakot választok, amely közel van az irodalmi pályához. Így kezdtem el Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen újságírást tanulni. Valószínű, hogy azt nem kellett volna.

Valójában a kínkeservesen eltöltött egyetemi előadások alatt született meg az első regényem. Közben átnyergeltem Győrbe, grafikusképzésre. Az már megkívánta a kreatív gondolkodást. Szlovákiában nem kerestem kiadót, de magyarországi kiadókhoz elküldtem a Strand, papucs, szerelem kéziratát. Négy hónap elteltével az egyik kiadó jelzett, hogy szeretné kiadni a regényt. Aznap annyira euforikus állapotba kerültem, hogy szinte semmi más nem rémlik. Így született meg az író. Most már jönnek a felkérések, így állandóan dolgozom valamin.

Az ifjúsági regények mellett megszületett Mangaluca alakja.

Igen, ez is felkérés volt, írnék-e egy könyvet Csallóköz turisztikai helyszíneinek a népszerűsítésére. Amúgy közelebb állok a gyerekirodalomhoz, s hogy olvasó felnőtt lettem, azt a gyermekirodalomnak köszönhetem. A gyerekek kezébe olyan könyveket kell adni, amelyek elindíthatják őket az olvasóvá válás útján. Lenyűgöz, ha a gyerekek el tudnak veszni a mesevilágban.

Szerinted mit olvassanak a fiatalok és a gyerekek?

Bátran tudom ajánlani például a Narnia krónikáját. Ez egy jövőbe mutató fantasy, mélyenszántó gondolatokkal, de megjelenik benne a kaland, a család, a barátság témája is. A főszereplők gyerekek, így lehet velük azonosulni is. Annyi életlecke van benne, hogy érdemes erre a történetre figyelni.

Szerinted milyen helyzetben van a felvidéki ifjúsági- és gyerekirodalom?

Nagyon mostoha helyzetben. A szerzőket szinte mellőzik, alig hallani róluk, pedig elkelne nekik a népszerűsítés. Az iskolákat is be kellene kapcsolni, motiválják a gyerekeket arra, hogy hazai, kortárs irodalmat olvassanak. Az írók nem űrlények, nem elérhetetlenek, s erre meg kellene tanítani a gyerekeket is.

Hogyan lehet valakit motiválni az olvasásra?

Saját tapasztalatból mondom, hogy a kisebbekkel egyszerűbb, ők még nyitottak a fantázia világára. A tinédzserekkel már nehezebb.

Én igyekszem mindig a humoros oldalukról megragadni a történeteket, ezzel nyitni lehet a fiatalok felé. Sokat olvasok ifjúsági irodalmat, mert kötelességemnek érzem, hogy művelődjek ezen a téren.

Hogyan lesz egy ötletből regény?

Az ötletelés a könnyebbik rész. Csendes megfigyelő vagyok, ha látok valakit, általában eszembe jut róla valami. Ezt leírom egy jegyzetfüzetbe. Aztán zenét hallgatok, az meghozza a párbeszédeket, majd a mozaikdarabkákból összeáll egy történet.

Például annyira szerettem a balatonfüredi családi vakációkat, hogy azt mondtam, szeretnék erről írni, egy olyan lányról, aki testképzavarral küzd. Az első regény tehát Bogiról szól, arról, hogyan enged fel, hogyan szerez barátokat. Ha pedig jön az ihlet, azt azonnal le kell írni, még ha hajnali három óra van is. Egyébként a papír és a toll híve vagyok.

Az elektronika világában? Mit ad a füzet és a toll?

Szerintem a mai gyerekek is sokkal kreatívabbak lennének, ha nem kész dolgokat kapnának. Ha van egy üres lap, és arra kell valamit alkotni, az megmozgatja a fantáziát. A mobiltelefonok, tabletek folyamatos görgetése, pötyögtetése nagyon lélekölő. Az iskolában sem ártana, ha kicsit jobban nyitnának a művészetek felé.

Hogyan néz ki az, ha írsz?

Olyankor nagyon belemerülök a saját világomba.

Ha írok, a körülöttem levők tudják, hogy nem érdemes zavarni. Egyébként olyan ez, mint egy „rendes” munkahely. Most már az írás a hobbim és a munkám is.

Hogyan tovább?

Most az egyik regényem folytatásán dolgozom, és készül egy karácsonyi novella is, valamint egy mesekönyv egy régi, dédelgetett ötlet alapján. Annyit elárulok, hogy egy huncut néniről fog szólni.                                     

Megjelent a Magyar7 2020/48. számában.