A barackfák világában
Vajon ki tud úgy haladni élete útján, akár a folyó vize? Ember legyen a talpán, aki erre képes. Helyenként békésen csordogálva, néha mindent elsodorva maga körül, az akadályokat is félretolva az útból, aztán folytatva az utat a régi mederben.
Mára már a fejlett társadalmakban szabályozták a folyók medrét, gátakat építettek, ennek ellenére mégis előfordulnak áradások, olykor a patakok is hatalmas folyammá duzzadnak az időjárás következtében. És miután a víz kitombolja magát, végül visszaterelődik eredeti medrébe, mintha mi sem történt volna. Nagyon sok helyen, nálunk is épültek víztározók, amelyek több esetben völgyeket árasztottak el, olyan területeket, ahol azelőtt emberek, állatok éltek. Ilyen helyen játszódik Shelley Read Akár a folyó című regényének cselekménye is.
A Gunnison megyét átszelő Gunnison folyó az amerikai Coloradóban szintén ilyen „feladatot” kap. Hatalmas víztározóvá fejlesztik, bekebelezve több települést, kisvárost, köztük Iolát, Victoria Nash otthonát. A kamaszlány egy barackfarmon él családjával. Édesanyja halála után tizenkét évesen ő veszi át a háztartás vezetését, nehéz természetű férfi családtagjaival körülvéve.
Szorgalmasan teszi a dolgát, a konyhakertet is műveli, és kiveszi részét a baracktermesztésből, szüreteléséből és értékesítéséből is. „Rendes lány voltam. Dolgos, szófogadó és tisztelettudó. Ismertem a Bibliát. Szüreteléskor úgy vigyáztam minden egyes barackra, mint a szemem fényére. Tisztán tartottam a házat, jóllakattam a családot, precízen hajtogattam a ruhákat, és gondoztam a farmot. Nem kérdeztem sokat, és nem hagytam, hogy bárki sírni halljon. Anya nélkül nőttem fel, mindenre magamnak kellett rájönnöm.”
Victoria tizenhét éves, amikor Iola egyik utcáján teljesen véletlenül találkozik egy indián munkásfiúval, és azonnal egymásba szeretnek. „Ahogy egyetlen felhőszakadás is képes alámosni a folyópartot és megváltoztatni a folyásirányt, úgy válhat teljesen más emberré egy lány egyetlen körülmény hatására.
”A történetet elejétől a végéig Victoria meséli el, az író az ő szemével láttatja a csodálatos természetet, a hegyeket, völgyeket, erdőket, tisztásokat, a folyók találkozását, ölelkező összefolyását. Ugyancsak elmélyülhetünk a gyönyörködtető növény- és állatvilág gazdagságában, a természet kínálta csodákban. De nem idillikus, hanem szomorú, sőt fájdalmas történet a regény alapja, amely valós eseményekből indul ki. Egy tragédia folytán Victoria otthagyja a farmot, és a vadonban próbál megélni. Fent a hegyekben nagy megpróbáltatásokban lesz része, majd néhány hónap után visszamegy Iolába. De már semmi sem a régi. „A kereszteződés után leálltam, hogy megnézzem a Gunnison folyót. Szép fehér vize sebesen haladt, ahogy nyaranta általában. Fogalma sem volt, mi vár rá. Lenéztem a folyóra, az én folyómra, amelyből itt nemsokára tó lesz, és biztosra vettem, hogy miután megépül a gát, megnyitják majd rajta a kapukat a Gunnison alsó szakasza felé, így a víz folyhat tovább. Mindegy, milyen nehézkes és lassú lesz az útja, mindegy, mennyire apad ki útközben, tudtam, hogy utat talál majd, és nem áll meg. És ha továbbhalad, én ott leszek a túlsó parton, … és találkozom majd vele.”
Victoria a természetből merít erőt. Olyan dolgokon ment keresztül, amelyek leterítették volna, ha nincs a természet éltető ereje. Ez a hatvanas években mesterségesen elárasztott Iola városa és lakói történetének lényege.
A lány különös szerelme, a nehézségekkel való szembenézése, bátorsága, kitartása megrendítő élményt nyújt az olvasónak. Másrészt példát mutat az új otthon, új barátságok lehetősége, amelyekre nem számítva is rálelhet az ember, akkor és ott, amikor és ahol a legkevésbé várná. Mondhatnánk, meseszerű a történet feldolgozása, és valóban van benne valami mesés, de az nem más, mit a környezet, a természet, a vidék a maga szépségével, rabul ejtő képességével.
Shelley Read: Akár a folyó, Central Kiadói Csoport, 2023
