A 100 éve született L. Gály Olga szívdobogásai

2021. február 10., 21:53
Juhász Dósa János

„Szomorú vagyok, mert szeretni//tudtam és akartam.//Hiába repül át szavam a tereken,//a mennyek kapuiról s az angyalok//viasszal tömött füleiről véznán//visszapattan” – írja Lelkem fonográfja c. versében  a 100 éve született L. Gály Olga, aki elmondhatta magáról, megjárta a poklok poklát, amelyről majd csak évtizedek múlva mert beszámolni a Néma madár c. regényében.

A hurráoptimizmus évei után újságírói munkája mellett kiérlelődik a költészete is, majd hosszú élete zenitjén a próza felé fordul, előbb megírja harmadik férje, Lőrincz Gyula életének első szakaszát, majd előveszi saját élettörténetének alig feldolgozható szakaszát, a holokauszt borzalmas éveit.

„Kár, hogy zsidó a kis boszorkány”

„1921. február 10-én születtem Losoncon, öt gyerekből a negyedikként. Az apám vasbútor-lakatos volt” – kezdi az életrajzát L. Gály Olga, amelyből megtudhatjuk azt is, hogy apja segédkezett a losonci zsinagóga felépítésénél is, de a harmincas évek elején az akkor már az egész világon tomboló gazdasági válság miatt kénytelen volt a műhelyét felszámolni, s a család Fülekre költözött, ugyanis a papa a Hulita Vilmos által vezetett zománcgyárban jutott munkához. Amikor viszont 1936-ban, a nagy füleki sztrájk idején (erről Lóska Lajos ír regényt Tábortűz a Vöröskőn címmel) ő is beáll a lázadók mögé, elbocsátják, s a család visszaköltözik Losoncra. 

L. Gály Olga Losoncra jár gimnáziumba, míg Füleken aktívan bekapcsolódik a Magyar Fiatalok Szövetsége keretében létrejött baloldali Ady-Kör munkájába.

A füleki évek után ismét a szegénység időszaka jön el a család számára, s már csak alig pár év van hátra a békeévekből. Losonc visszakerül az anyaországhoz, s az egyre erősödő zsidóüldözés a családot sem kerüli el. „Én mégis leérettségiztem, mert jól tanultam, ösztöndíjam is volt, és tanítottam más gyerekeket. Főiskolára a háború alatt, mivel nem voltam tiszta árja, nem vettek fel, ezért varrni tanultam, majd hivatalnoknő lettem a Generali Biztosítónál” – olvashatjuk az életrajz folytatásában.

S eljön a szerelem is Gerő Béla képében, megtartják az esküvőt is, de a nyugodt házasélet alig tart pár hétig.

Az ifjú férjet behívják munkaszolgálatra, innen megszökik, s a magyar-szlovák határon átszökve beáll a szlovák nemzeti felkelés partizánjai közé, amelynek leverése után a hegyekben egy német támadás során elesik. Évekkel később írja Hazaálmodtalak c. versében: „Hát jöttél? – szokásosan kérdem,//s már nyújtom is feléd karom, de –//ébredek, s te nem vagy már sehol.//Hallom a régi hídon át tehervonat//zörgő vashernyója araszol.//Öt óra van. A le sem pihent Nap felkelt.//A fák még gyorsan összesúgnak//világgá induló utolsó leveleikkel.//Látod, most te csaltál meg”.

L. Gály Olga szüleivel és öccsével a losonci gettóba kerül, ahonnan barátnői segítségével megszökik, s átjut a Besztercebányán hamis papírokkal élő nővéréhez.

Apja Mauthausenben végzi, egyik testvére Ukrajnából kerül haza súlyos betegen. Történetüket csak évtizedekkel később meri megírni egy kettős narrációt alkalmazó (mintha még mindig félne) regényben, a Néma madárban.

néma madár
Néma madarak
A harmincas években mind Losoncon, mind Füleken, mind Rimaszombatban jelentős lélekszámú zsidó közösség élt, akiket Magyarország német megszállása után gettókba kényszerítettek, majd tehervagonokba raktak, s döntő többségük nem tért vissza. Losoncon mintegy 1 800, Rimaszombatban 1 050, Füleken 160 zsidó élt, akiknek a többsége ott veszett a koncentrációs táborokban. Alig 10%-uk tért haza, s azok nagy része is a negyvenes évek végén kivándorolt. Rimaszombatban és Füleken enyészetté lett a zsinagóga is, Losoncon pedig hosszú éveken át raktárként használták, s alig pár éve újították fel. Akik hazatértek, azok is hosszú éveken át hallgattak a borzalmakról, csak a kilencvenes években, majd a kétezres évek elején mertek szólni az átélt borzalmakról.

Előbb a rimaszombati Kertész Lilly írja meg emlékeit Mindent felfaltak a lángok címmel (ebből színpadi változatot is készített Fábri Péter Látogatók címmel, amelyet Egerben mutattak be Blaskó Balázs rendeyésében), majd a losonci Hidasi-Heksch József írja meg emlékeit Losonctól – Losoncig. Egy város, egy család és egy fiatal túlélő története c. emlékiratában. Stern Rózsa Ibolya az élete végén Veronika Homolová Tóthovának mondja tollba emlékeit, a Mengele lánya c. memoárja mind szlovákul, mind magyar fordításban komoly érdeklődést vált ki.

L. Gály Olga is hosszú évekig viszi magával a terhét, már 1983-ban kiadja egy részletét életrajzi dokumentumregényének Ütött az óra címmel, de csak túl a nyolcvanon adja oda az akkor még működő helyi Plectrum Kiadónak, s a lánya fordításában az szlovákul is megjelenik.

A hurráoptimizmus súlyos buktatói

1948 decemberében végre megjelenik az Új Szó, ismét lehet magyarul is írni. L. Gály Olga az elsők között jelentkezik a tollforgatók csapatába, hisz annak idején már férje munkaszolgálatos társai is rácsodálkoznak, milyen hangulatos szerelmes leveleket ír a férjének, s a pozsonyi évek már a különböző szerkesztőségekben találják.

1950 és 1956 között az Új Szó szerkesztője lesz, majd dolgozik a Hét, az Új Élet és a Nő c. lapokban is. Alig pár évvel vagyunk egy gyilkos világháború és éppen csak a nyelvkitépés időszaka után, egy új, kétpólusú világrend kialakulásának kellős közepén.

Hurráoptimizmus, bezárkózás, folyamatos ellenségkeresés, a magánéleti örömök beszorítása a négy fal közé – s ami ezzel jár. Bizonyára igaza van Heller Ágnesnek, aki szerint „a totalitarizmus művészete hol silány, hol nem az, de mindig hazug”, de amikor mai szemmel értékelünk egy időszakot, nem szabad(na) kiemelni azt a kor kontextusából. Ne feledjük, ennek a szomorú kornak állít emléket Arthur Miller A salemi boszorkányok c. drámája is, nemcsak a Sztálint vagy a koreai háborút dicsérő lelkendező versikék, csasztuskák.

új hajtások

Csak ebben a kontextusban lehet értelmezni L. Gály Olga és a többiek próbálkozásait, az 1953-ban megjelent Új hajtások c. antológiában megjelent írásokat is. A kötet 17 alkotót indít el, többek között Bábi Tibort, Dénes Györgyöt, Csanda Sándort, Gyurcsó Istvánt, Török Elemért, Mács Józsefet, Veres Jánost, vagy L. Gály Olga mellett a kötet másik női alkotóját, Nagy Irént, akiknek a többsége később a szlovákiai magyar irodalom meghatározó egyénisége lesz. Elég csak pár címet (Köszönöm forrón a pártnak, A kulák istene, A népért zengjem énekem, Dallal megyünk a tavasz felé, Nem engedjük!, Kombájn, Háromszázötven tyúk és egy tojás) említeni nevek említése nélkül, ma már csak mosolyogni tudunk, de ne feledjük, az akkori aktorok nagy része komolyan hitt egy boldogabb szocialista jövőben.

Írás, mint kilencedik műszak

L. Gály Olgának még abban az évben megjelenik az első verseskötete is Hajnali őrségen címmel, de 14 évet kell várni a következőre. A Halkan szólokat 9 év múlva követi a Tiszta vászon, s az utolsó verseskötete 1981-ben jelenik meg Szívdobogás címmel.

gály olga

„Már korai verseiben felcsillannak – bár még szólamok és frázisképek, a kor rekvizitumainak szövetében – az érzelmekre erősen fogékony női lélek tiszta fényei, meleg villanásai, melyek később levetkőzték modoros kölönceiket és kiteljesedtek, hogy költészete értelme és alapértékei lehessenek” – értékeli a költőnő munkásságát Duba Gyula. Nem túl sok – mondhatnánk, de L. Gály Olga életét a napi riport- és publicisztikai penzumok kötik le, 1950-ben férjhez megy Gály Iván újságíróhoz, akitől két lánya, Tamara és Katalin születik. 15 évvel később elválnak, s ekkor lép az életébe Lőrincz Gyula, a Csemadok országos elnöke, az Új Szó többszörös főszerkesztője.

„Szerelmes verset sose írtam”

Állítja Te megérted c. versében, bár ennek az állításnak ellentmond a fentebb idézett Hazaálmodtalak c. opusa, ahogy a Tűzpalota c. antológiában megjelent két gyönyörű szerelmes verse is. „Ez az első szerelmes versem//Nincs benne holdfény, hangulat sem.//Mégis úgy értem, te megérted://mint hegedűbe rejtett lélek.//te vagy a versnek sava-borsa,//s rímeim tőled gazdagodva//már nem fogadnak szót nekem.//Szeretlek, élet, életem” – de ideidézhetnénk a Csak a miénk... kezdő sorait is: „Gyere – éljünk át együtt valamit.//Mindegy: csillaghullást-e, falevelek sustorgását// a könnyed délutáni szélben,//vonatrobogás zaját, vagy gyermek kiáltását//az ablakunk alatt”.

S ha már Simkó Tibornál megnéztük, akkor fellapoztuk L. Gály Olga nevénél is az elmúlt évtizedekben megjelent antológiákat: a Jelenlétben 4, a Hű emberséggel és a Tűzpalota c. antológiákba  2-2 versét válogatták be, míg a Szélén az országút és a Förtelmes kaszálógép című antológiákba egyet sem.

Egyik interjújában panaszolja, hogy amíg a hatvanas években még olyan, ma már szlovák többségű faluban is, mint Éberhard, egy-egy író-olvasó találkozón 100 példány is elkelt a kötetéből, a nyolcvanas években már alig hívták valahová.

S nem beszéltünk még a műfordítói munkásságáról, többek között Rudolf Sloboda, Anton Hykisch, Anton Baláž és Juraj Špitzer műveit fordította magyarra, amelyekért több alkalommal is nívódíjban részesült.

„Bármit teszel, tedd jól!”

Mint már említettük, a második férje Gály Iván újságíró, irodalom- és színházkritikus volt, aki hosszú évtizedekig volt az Új Szó meghatározó egyénisége, de elkövette azt a nagy hibát, hogy sose adta ki kötetben az írásait,

s bizony egyet kell értenünk Tóth Lászlóval, „ha ezek az írások nem kerülnek elő a megsárgult újságlapok tömegei közül, mindörökre elvesznek, a bennük foglalt tényekkel, ismeretekkel, vonatkozásokkal, tartalmakkal együtt”. L. Gály Olga gyerekei művészcsaládban nőttek fel, s nem is lettek hűtlenek a művészethez. Két lánya közül Tamara szintén ír és fordít, novelláskötete is jelent már meg, Katalin lánya képzőművész lett, unokái közül Valér Miko neves dzsesszzenész, míg Dániel 2002-ben a Kalligram gondozásában jelentette meg a titokzatos nevű Upor Tonuzabával közösen az Aua és Atua című, az elmúlásról szóló regényt.

halkan szólok
„Jól tudom, egyszer számadás lesz”

„Jól tudom, egyszer számadás lesz.//Ott állok majd a mérlegen,//s nem lesz, ki értem szót emeljen”, – olvashatjuk a Mérlegen c. versében. Miroslav Válek akkori kultuszminiszter, neves költő felkérésére vállalja el, hogy megírja harmadik férje, a kommunista pártfunkcionárius, képzőművész Lőrincz Gyula életútjának első évtizedeit, a gyerekkortól a kommunisták hatalomátvételéig. A kötet már csak a rendszerváltozás éveiben jelenik meg, s heves vitákat generál.

„Nekem nem az a bajom Lőrincz Gyulával, hogy kommunista volt, hanem azzal van gondom, hogy miként, hogyan és miért volt kommunista. A feltett kérdésekre korai lenne még megadni a választ, mint ahogy életrajzának könyvvé való felduzzasztása is elhamarkodott volt. A Madách Kiadó gazdasági gondjain aligha tudnak segíteni a hasonló kiadványok, ráadásul e politikai »dokumentum« (?) más irodalmi mű rovására jelent meg, egyetlen magyar könyvkiadónk küldetése pedig merőben más célú” – írja Motesíky Árpád, erre válaszol N. Gy. R: „Az ügyeletes szemüveget levéve: mert mostanság ritka az olyan könyv, az olyan írás, mely tévedései és elrajzolásai, eltolt hangsúlyai ellenére is még belülről közelít meg egy kort, melynek ideológiájában hitt, s ritka az olyan szerző, aki annyira fenntartások nélkül tiszteli és követi ezt a hitet. Talán ezért is vélem úgy, ha ez a könyv nem most jelent volna meg, sohasem jelenne meg. Mert utólag már – így – megírhatatlan lenne”.  

gály

Azt hiszem, N. Gy. R.-nek van igaza. L. Gály Olga tisztes kort, 91 évet élt meg egy végtelenül tisztességtelen világban.

Hiába nem öltem – holt Ábel se lettem,//a túlélő bűntélen csak akkor lehet,//ha hiúz, ha párduc, ha tigris, ha kobra.//Ám, ha ember – ítél, s megítéltetett”

– írja a Szitába mertem c. versében. L. Gály Olga megítéltetett, s egyáltalán nem találtatott könnyűnek.