15 éve halt meg Kurt Vonnegut, amerikai regényíró

Kurt Vonnegut, Jr. 1922. november 11-én született Indianapolisban. Szülei sok szorgalmas és sikeres amerikai némethez hasonlóan még az eredeti bevándorlók harmadik generációs leszármazottaiként is ápolták a kulturális hagyományaikat és a kapcsolatokat az óhazával, de az I. világháborús németellenes propaganda miatt ezek a gyökerek megszakadtak, és a fiatalabb Kurt már nem tanulta meg az anyanyelvét se.

Már diákévei alatt iskolai napilapot írt és szerkesztett, és már ekkor megmutatkozott a későbbi jellegzetes szarkasztikus humora. Egyetemistaként - pacifista meggyőződése ellenére - 1943-ban önkéntesnek jelentkezett. A következő év végén, az ardenneki csata idején felderítőként szolgált és német fogságba esett.

Egy vágóhíd pincéjében élte át 1943. február 13-án Drezda szőnyegbombázását és porig égetését a brit és amerikai légierő által, amit Az ötös számú vágóhíd c. regényében írt meg később.

A háború után összeházasodott gyermekkori szerelmével, és a chicagói egyetemen antropológiát hallgatott. Tanulmányait nem sikerült befejeznie. Több évig a General Electricnek és más cégeknek írt reklámokat és a mellett szatirikus tudományos fantasztikus elbeszéléseket különböző folyóiratoknak, illetve angolt és irodalmat tanított több iskolában és egyetemen.

Vonnegut írói munkásságának első szakaszában, az 1950-es és ’60-as években jórészt megélhetési okokból írta az elbeszéléseit a népszerű magazinok számára. Sodró lendületű, ötletes, egyszerre kacagtató és elgondolkodtató novellái nagy népszerűségnek örvendtek. Elbeszélései a világháborús élményeiből indulnak ki, és a General Electricnél megtapasztalt, az 1950-es évek Amerikáját jellemző technika-imádatot pellengérezik ki, és egy elidegenedett társadalom jövőbeni képét festi meg bennük az író.

Fotó:  wikipedia

Ezután főként regényeket írt, de amellett színjátékokat és filmforgatókönyveket is (néhány filmben háttérszereplőként szerepelt is), és a rajzait is kiállította, illetve maga illusztrálta a könyveit.

Regényeinek egyik állandó szereplője Kilgore Trout, és a képzeletbeli Iliumban (Trója másik neve az antik mitológiában), illetve Cohoes városában játszódnak. Trout (Vonnegut, ill. az apja alteregója) pornómagazinokban publikál sci-fi történeteket. Az ő képzeletének a teremtményei az életet és a halált sztoikus nyugalommal szemlélő Tralfamador bolygó lakói.

Vonnegut elutasította magára nézve a „sci-fi” író címkéjét (bár nagy számban vannak ilyen elemek a műveiben). Ugyanúgy elutasított minden más skatulyázást is (szatirikus író, fekete humor).

Műveinek csak hátteréül és kiindulópontjául szolgált a tudományos-technikai haladás bálványozása (pl. szuperjég a Macskabölcsőben), főként annak az egyénekre és a társadalomra gyakorolt hatását igyekezett fölmérni és a hatalom lélekrajzát megalkotni.

Egy másik központi eleme Vonnegut műveinek, hogy csaknem mindegyikben "alapítanak" egy megváltó vallást vagy új társadalmi berendezkedést terveznek megvalósítani. Pl. A Titán szirénjeiben a magukra hagyott embereket a „Merőben Közönyös Isten Egyháza” gyűjti egybe; a Macskabölcsőben San Lorenzo szigetén a nyomorban élők egyeduralkodó vallása a hazugságon és önáltatáson alapuló bokononizmus; a Börleszkben a „Nincs többé magány!” mozgalom szervezi mesterséges nagycsaládokba az amerikaiakat és így tovább.

A hetvenes évektől az író társadalomkritikája még élesebbé és konkrétabbá, személyesebbé vált (Nixon, Reagen vagy az idősebb Bush bírálata). Tiltakozott a vietnami háború és egyáltalán a militarizmus ellen, megkérdőjelezte a technikai haladás gyors ütemét és az amerikai életformát, bírálta a korrupciót és a cenzúrát, a konzumizmust és a környezetrombolást úgy Amerikában, mint ahogy a kommunista blokkban vagy az ún. fejlődő világban, miközben segítő szándékkal többször megfordult az éhínség sújtotta afrikai kontinensen is.