125 éve született Salvatore Quasimodo Nobel-díjas költő

A szicíliai Modicában látta meg a napvilágot. Apja a vasútnál dolgozott, és 1909 elején Messinában lett állomásfőnök, ahova a családja is követte. Quasimodo az itteni reálgimnáziumban érettségizett, majd Palermóban műszaki technikumot végzett, 1920-tól pedig Rómában folytatott egyetemi tanulmányokat matematika és fizika szakon, de anyagi okokból nem fejezhette be az iskolát. Ezt követően néhány évig egy építőipari vállalatnál volt műszaki tervező. Kevés szabad idejében verseket írt, sokat olvasott, megtanult latinul és görögül is. 1926-tól a Közmunkaügyi Minisztérium alkalmazta földmérőként, és Reggio Calabriába küldték. Még ugyanebben az évben feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Bice Donettit, akinek 1946-os halála után írta Bice Donetti sírfelirata című versét.

Quasimodo 1929-ben sógora hívására Firenzébe költözött, ahol bekerült a Solaria irodalmi folyóirat körébe, és e lap hasábjain jelentek meg első költeményei is. Első verseskötetét 1930-ban publikálta Vizek és földek címmel, amely komoly elismerést aratott, csakúgy, mint a következő két kötete. Az 1936-os Erato és Apollón című művének megjelenése után az olasz hermetizmus egyik vezető egyéniségének tekintették. Ez az irányzat nem a szavak jelentését, hanem hangalakját tartja fontosnak a költészetben, mondván, az értelemtől független szózenével kell asszociációkat kelteni.

Quasimodót 1931 és 1934 között többször is áthelyezték, végül 1934-ben Milánóban kötött ki. 1938-ban hátat fordított a műszaki pályának és végleg az irodalom mellett kötelezte el magát. Előbb egy kiadónál dolgozott, majd az Omnibus című hetilap vezetője lett. Műfordítói munkásságának eredményeként 1940-ben jelent meg a Görög lírikusok című kötete. A következő évben az olasz irodalom professzorává nevezték ki a Giuseppe Verdi Konzervatórium Irodalom Tanszékén, egészen haláláig töltötte be ezt a posztot. A tanítás jelentős anyagi és szellemi függetlenséget biztosított számára, sorra jelentek meg művei. Hermetista korszaka a Versek (1938), És hirtelen beesteledik (1942) című köteteivel lezárult, ekkori fő témái a táj és a magányosság voltak.

A második világháború évei alatt nem vett részt az ellenállási mozgalomban, de ennek az időszaknak a közösségi etikája döntő élmény volt számára. 1945-ben rövid időre csatlakozott az Olasz Kommunista Párthoz. 1947-es Nap nap után című kötetétől művészetét a társadalmi megközelítés hatja át. Verseiben felidézi a fasizmus és a háború rémségeit és Olaszország bűntudatát, művészete a közösség érzéseinek ad hangot, s érezteti baloldali elkötelezettségét. Későbbi költészetét egyre egyszerűsödő nyelvezet és könnyen érthető képek jellemzik (Páratlan föld, Tartozik és követel).

Quasimodo 1948-ban újranősült, második felesége a színész-táncos Maria Cumani lett, akihez már korábban is szerelmi kapcsolat fűzte, s amelyből 1939-ben Alessandro nevű fiuk született. A 2025-ben elhunyt Alessandro szülei hivatását vitte tovább, színész, rendező és író volt.

Élete utolsó éveiben Európában és Amerikában utazgatott, konferenciákon és irodalmi felolvasásokon vett részt. Közben Shakespeare-t és latin klasszikusokat fordított, valamint összeállította a Dare e avere (Tartozik és követel) című verseskötetét, amely 1966-ban utolsó kötete lett.

Quasimodo 1968. június 14-én egy Amalfiban tartott irodalmi rendezvényen elnökölt, amikor agyvérzést kapott, és útban a nápolyi kórház felé meghalt. A milánói Monumentális Temető központi épületében, a Famedióban (Hírességek Csarnoka) helyezték örök nyugalomra.

Műfordítóként főként az angol és a klasszikus irodalom avatott tolmácsolója volt. Lefordította János evangéliumát, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Shakespeare és Moliere néhány drámáját, Catullus, Ovidius, Vergilius, az amerikai E. E. Cummings és a chilei Pablo Neruda költeményeit. Színikritikái Írások a színházról című 1961-es kötetében jelentek meg.

Leghíresebb költeményeit magyarul is olvashatjuk, Képes Géza, Rónai Mihály András, Végh György, Keszthelyi Zoltán, Rába György és mások fordításában. Többször járt Magyarországon, 1961-ben Balatonfüreden gyógykezeltette magát, s több versében is megörökítette a balatoni tájat és Füredhez kötődő érzelmeit, fát is ültetett a Balaton-parti sétányon, ahol ma szobra is látható.

A Quasimodo Alapítványt Balatonfüred önkormányzata hozta létre a budapesti Olasz Kultúrintézet támogatásával. Az Alapítvány 1992 óta Salvatore Quasimodo költőversenyt rendez a városban és a győztesnek Quasimodo-emlékdíjat ad át. Az idei költőverseny díjkiosztó ünnepségét szeptember 11-én tartják, a nemzetközi költőtalálkozó keretében.