Újévi hiedelmek, babonák, népszokások

2021. január 1., 15:42
Zsebik Ildikó

Január elseje csak a Julius Caesar-féle naptárreform után, i. e. 153-tól vált évkezdő nappá, korábban az ókori Rómában március 1-én kezdődött az új év. A szilveszterhez és az új év első napjához kötődő népszokások azzal a céllal születtek, hogy egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot hozzanak a következő évre. A hiedelem szerint: ami az esztendő első napján történik, az majd az év folyamán is megismétlődik. 

Fotó: pixabay.com

Ezért mindenki igyekezett csupa kellemes dolgot tenni. Tilos volt vitatkozni, bosszankodni, minden figyelmüket arra fordították, hogy kellemes és termékeny legyen az új esztendő.

Új év reggelén friss hideg vízben kellett megmosakodni, a kályhába csak azután volt szabad begyújtani.

Újévkor tilos volt baromfit / hogy valami el ne repüljön/, nyulat /hogy valami el ne meneküljön/, illetve halat fogyasztani /hogy valami el ne ússzon/! A sertéshús ugyanakkor  a jólétet jelképezte. A disznóhúst azért érdemes ennünk, állították, mert a disznó előretúrja a szerencsét, ám azt csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhatta.

Január elsején első étkezés gyanánt lencsét ettek, mert az a bőséget szimbolizálta. Aki így tett, annak az év során soha nem ürült ki a pénztárcája.

201712312002040.lencse-600x385.jpg

Sok háznál különféle apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leány, aki azt megtalálta, a babona szerint a következő esztendőben férjhez ment. Régi szokás volt az egész kenyér megszegése is, hogy mindig meglegyen a család  kenyere.

Kerülendő volt viszont az év első napján a mosás, a teregetés, a varrás, a fonás, a takarítás, mert ezek akár a család egyik tagjának halálát is okozhatták.

Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert vele együtt kidobjuk a jövő évi szerencsénket is.

Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni is bármit, ahogyan orvost hívni vagy orvoshoz menni,  mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Ezen a napon szívesen bocsátkoztak jóslásokba is: például fokhagymakalendáriumot készítettek, melyből az év tizenkét hónapjának időjárását jósolták meg.

A tizenkét gerezd fokhagymába sót tettek. Minden gerezd egy-egy hónapnak felelt meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lett a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó hull majd. A szilveszteri ólomöntésből viszont a lányok azt igyekeztek megtudni, ki lesz a férjük. Ha galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt, és azokat pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Az óévtől mindig lármával, zajjal, kolompolással búcsúztak.

A zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: például gonosz hatalmak vagy az óév elűzése. A patkó és a lóhere olyan szerencsehozó tárgyakként éltek a köztudatban, amelyekkel védekezhettek a rossz szellemek ellen.