Ügyes kis virgoncok a VII. Tündérkert Gyermek- és Ifjúsági Népművészeti Táborban - KÉPEKKEL
Aki már járt a Tündérkertben, részese lehetett a csodának, hiszen e nyaranta Komáromban megrendezendő népművészeti táborban szinte bármi megtörténhet! Egyebek mellett az, hogy „csípd s üsd!” vezényszóra, ripsz-ropsz alkalmi ütőgardon-zenekar alakul, esetleg a lelkes tömlőölelgetés után ördögi hangok szabadulnak ki a kecskedudából, zoboralji és csallóközi népdalokat trilláznak a dalos pacsirták, vagy álomherceggé változnak a sajátkezűleg nemezelt kisbékák. Sőt, talán a tartalmas együttlét végén, a mai nyilvános, ingyenes táncház résztvevői megtáltosodnak, s a táncokat legügyesebben ropók pedig tündérré változnak…
– mondta el a Ma7-nek az egyik szervező, Korpás György.
A szervezőtársától, Horváth Marikától pedig megtudtam, hogy az érdekes kézműves foglalkozások, népi játékok a mesemondással és a játszóházzal együtt mindhárom nap műsorában helyet kaptak.
Azokon kívül szerdán Korpás Éva, egyebek mellett Külhoni Magyarságért-díjas népdalénekes vezetésével zoboralji és csallóközi népdalokat tanultak a gyerkőcök.
Ottjártamkor, csütörtökön interaktív hangszerbemutatót tartott Horsa István népzenész, a dél-komáromi Ördöngös Népzenetanoda vezetője, ma délután pedig az (el)ismert gödi mesemondó, Csíki Lóri bácsi meseelőadással is szórakoztatja a táborozókat, s mivel a délutáni programok mindig nyilvánosak, ezért azokra a további érdeklődőket is hívták-várják.
A tábor jellegéhez méltó záróakkordként négy órától az aprótalpúak, hét órától pedig a néptáncot szívesen lejtő felnőttek számára ingyenes táncházat tartanak, ahol a Hárompatak zenekar és a Horsa Banda szolgáltatja a talpalávalót.
Ráadásként pedig a lurkók által készített, mutatós kézműves termékeket egy kis kiállítás keretében mutatják be, melyeket ők végül hazavihetnek.
A kézműves foglalkozás Nógrád megyei Vanyarcról Komáromba érkezett vezetőjét, Csíki Virág népi kézműves alkotót és oktatót is mikrofonvégre kaptam. Készségesen tájékoztatott:
Horsa István, túlparti népzenész nélkül szinte elképzelhetetlen a Tündérkert, ahová saját bevallása szerint mindig szívesen tér vissza:
Nos, szem- és fültanúja voltam annak, hogy a táborozóhad (sőt, még az egyikük apukája is) mekkora élvezettel vette kezébe a hangszereket. Nagyon örültek annak, amikor a kecskeduda felfújt tömlőjének átölelgetése, megszorongatása során az megszólalt, s alkalmi ütőgardon-együttest alakíthattak, melyben Horsa István hegedült…
Kérdésemre, hogy a tábori foglalkozások közül mi nyerte el legjobban a tetszésüket, mosolyogva válaszolták:
„Itt minden nagyon jó! Kár, hogy a tábor csak három napig tart, jövőre lehetne hosszabb…!”.
