Történelmi relikviák szenvedélyes gyűjtője

A (cseh)szlovák szakemberek nem helyeznek különösebb hangsúlyt az akkoriban Magyarországhoz tartozó régióra, a magyarországi történészek pedig nem kívántak beavatkozni az azóta elcsatolt vidék hadügyeibe. Ezért is kiemelkedő az oroszkai Zsákovics László munkássága, aki hosszú évek alatt egy – a Kárpát-medencében páratlan – hadtörténeti magánmúzeumot alakított ki.

Zsákovics László tízévesen A négy páncélos és a kutya című lengyel televíziós sorozatot nézve csodálkozott rá először a legendás T–34-es harckocsira. Amikor gyermekként megtudta, hogy nagyapja megjárta a Don-kanyart, egyre inkább érdeklődni kezdett a történelem iránt. Nagymamája az elsők között mesélt neki a Magyar Királyi Honvédség elit gyalogsági egységéről, a Szent László hadosztályról. Tőle tudta meg azt is, hogy éppen ezt a (pápai ejtőernyősökből és repülő lövészekből álló, Horthy-testőrséggel kiegészített) hadtestet vetették be a Garam menti összecsapásokban.

Negyvenezer elesett katona

Oroszka 1945. március 27-én került az oroszok kezére. Eddig az eseményig azonban sok víz (és vér) folyt le a Garamon. Az év januárjában az orosz hadsereg egy nagyszabású hadműveletben áttörte a Garam védelmi vonalát, ahol egy hídfőállást épített ki. Ezt csak februárig tudta tartani, ugyanis az Ardennekből visszavont elit német hadosztályok – egyhetes kőkemény harc után – beszorították őket a Garamba. Az oroszok később fiatal falubelieket toboroztak, hogy a katonákat a vízből kiemeljék. Két nap sem lett volna elég, hogy megszámolják, mennyien vesztek oda akkor a folyónál, elevenítette fel a múzeum vezetője annak a könnyes szemű bácsinak a visszaemlékezését, aki 16 éves legényként jelen volt a folyóparton. Jelenleg 8 és 20 ezer közöttire becsülik az áldozatok számát, de vannak történészek, akik 40 ezer halottról beszélnek.

Fotó:  Kaszmán Zoltán

Az oroszkai hadtörténeti múzeum a front három hónapjának hadi eseményeire helyezi a hangsúlyt. A tárlatanyag egy része hadszíntérkutatás során került elő, más része ócskavastelepekről lett begyűjtve, de magánszemélyek tárgyi adományai is gazdagítják a kiállítást.

Zsákovics László 2008 óta a négy szobácskát megtöltő tárlatból, mindenféle állami támogatás nélkül (egy-egy alkalommal a Bethlen Gábor Alapra és a Rákóczi Szövetségre támaszkodva), szinte teljesen önerőből alakította ki a ma már több mint 1000 négyzetméteren elterülő hadtörténeti múzeumot. A múzeumot, amelybe a Párkányt és Esztergomot összekötő – 1944 végén lerombolt – Mária Valéria híd megmentett korlátjai között bejutva ismerhetjük meg többek között az üzemanyagraktárat őrző német rendőrt, vagy a bunkerben megbúvó szlovák katonákat, és Karády Katalint hallgatva merenghetünk a harcokra készülő, éppen az ebédjüket fogyasztó magyar katonákkal azon, hogy vajon mi történik „Valahol Oroszországban”.

Minden évben felelevenítik a csatát

A múzeum lelkes vezetője a kiállításnak otthont adó épület szomszédságában fekvő rétre kalauzol bennünket.
– Itt található a csataterünk, ahol minden évben megrendezzük a Südwind nevű hadibemutatónkat, amellyel emléket kívánunk állítani azoknak a katonáknak, akik a Garam menti összecsapásokban haltak hősi halált. A tavalyi bemutatón – főleg a visegrádi négyek országaiból érkező – 250 hagyományőrző katonával elevenítettük fel a csatajeleneteket. A csatatéren felépített épületeinken vagy egy harckocsi gázolt keresztül, vagy az ide érkező repülőgépek bombái landoltak. A kétnyelvű hadibemutatót idén augusztus 12-én rendezzük meg. Bízunk benne, hogy a legújabb brüsszeli szabályozások és az új fegyvertörvény nem fog bennünket gátolni abban, hogy a jövőben is feleleveníthessük régiónk ütközeteit.
A múzeum legbecsesebb kiállítási tárgya a világon egyedülálló. A kőhídgyarmati erdőben egy robbanás következtében a Szent László hadosztály egyik katonájának sisakja egy kis fácskán kötött ki, amely az idők során teljesen átnőtt rajta. Az így létrejött furcsa kompozíció a természet erejét és az újjászületést hirdeti.

– Minden katona ember volt, és minden embert megilleti, hogy tisztességesen el legyen temetve. Aki eljön ide, egy pillanatra álljon meg, és gondolkodjon el azon, hogy mi is történt a vidékünkön. Úgy kellene élnünk, hogy ilyesmire soha többé ne kerülhessen sor! – vallja Zsákovics László, aki a múzeumigazgatás mellett kutatással és katonasírok ápolásával is foglalkozik. Neki és társainak köszönhető az is, hogy a Garam menti összecsapásokban elhunyt és megtalált több mint 250 német katona a Liptószentmiklósi járásban található Vázsec 1998-ban felszentelt katonai temetőjében találhatott végső nyughelyet.

Háborús emberi sorsok

Aki nem csupán a történelem nagy ecsetvonásaira kíváncsi, hanem közelebbről is megismerné a háborús emberi sorsokat, az órákon át tartó elfoglaltságra talál a múzeum falai között. A figyelmes szemlélődő tetten érheti a civil lakosság határtalan leleményességét is.
Megtudhatja például, hogy milyen tányérból evett annak idején a kéméndi iskola történelemtanárának kutyája, hogyan lett egy orosz sisakból bogrács vagy malterszedő fándli, mire lehet felhasználni a kikalapált páncélmellényt, milyen funkciója volt a Garamszentbenedek felett kényszerleszállást végrehajtó amerikai pilóta nadrágjában található huzalnak.

Arra is választ kap, hogy egy Iljusin távolsági bombázó 23 mm-es gépágyújára miképpen fut fel a szőlő, vagy mi köze van a tyúkoknak a Párduc harckocsi aknára futott kerekéhez. Ha „csak” időutazásra vágyik a rengeteg fegyver, gyalogsági ásó, kulacs, csajka, lőszer, harckocsi, ágyú, egyenruha, fénykép, jelvény, vagy kitüntetés között, akkor mindenképpen látogasson el Oroszkára, ahol a hatalmas tudásanyag birtokában levő Zsákovics László örömmel avatja be a méltatlanul mellőzött Garam menti hősök történeteibe.