Tiszteletbeli székellyé avatták a Búcson élő Sidó Szilveszter állatorvost és fafaragót – KÉPEKKEL
A Szász Jenő által alapított Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezésében, Székelyudvarhelyen nemrég újabb tiszteletbeli székelyeket avattak. E címmel olyan magyarokat ismernek el, akik sokat tesznek a nemzetért és a székelyföldi kapcsolatok erősítéséért. Korábban a felvidéki származású, Budapesten élő történész, Bödők Gergely részesült e megtiszteltetésben, s a javaslatára Sidó Szilveszter állatorvos és fafaragó pedig az első Felvidéken élő személyiségként büszkélkedhet e címmel.
A Bátorkeszin született, családjával Búcson élő állatorvossal és fafaragóval folytatott beszélgetésünk során megtudtam, hogy amikor a Kassai Állatorvosi Egyetemen tanult, rendszeresen eljárt a Fábry Zoltán Művelődési Klubba, melynek az egyik szervezőjévé is vált. Amikor Richtarcsík Mihály 1982-ben újra akarta alapítani az Új Nemzedék táncegyüttest, abba tagokat keresett, s „néptáncos előélet nélkül” ő is beállt közéjük.
„Magyarországon akkortájt bontakozott ki a táncházmozgalom, került be a köztudatba a Muzsikás együttes, mi pedig idehaza ismerkedtünk az erdélyi, illetve széki népzenével és táncokkal, valamint a népviselettel, melyek engem is magukkal ragadtak. Először széki táncokat tanultunk, melyek hatására 1983 nyarán negyedmagammal együtt elutaztunk Erdélybe.
Gyakran a barátaim is velem tartottak egy-egy különös „időutazásra”, melyek során élelmiszerféléket, gyógyszereket, édességeket is vittünk a nagy szegénységben élő vendéglátóinknak” – idézte fel székelyszeretete kezdeteit.
Miközben bejárta a Mezőséget, Kalotaszeget, Székelyföldet..., az ottani fafaragványokat, így a székely kapukat, emlékoszlopokat és temetőbeli fejfákat is megcsodálta.
Katonaság alatt elkezdtem kifaragni kisebb tárgyakat, miközben gyakran lapozgattam Malonyay Dezső író, művészettörténész A magyar nép művészete című könyvsorozatát, onnan több motívumot ellesve. Majd a leszerelésem után Csicsón lettem állatorvos, s megismerkedtem a helyi művészemberrel, Nagy Gézával, aki nagyobb fafaragványok elkészítésére sarkallt engem...” – magyarázta lelkesen interjúalanyom.
E téren jelentős állomásként említette a millecentenárium évét, 1996-ot, amikor Magyarországról érkezett a kérés: minden magyar ember, ki ahogy tud, járuljon hozzá az összmagyar esemény népszerűsítéséhez, köztudatba kerüléséhez.
Aztán a következő évben, amikor a felvidéki magyarok kitelepítésének 50. évfordulójára emlékeztünk, a Búcsról kitelepített és meghurcolt családok emlékére készíttettek velem egy emlékoszlopot. A három évtizede megrendezendő Hídverő Napok kapcsán pedig a „hídverő községek” is rendeltek tőlem emlékoszlopokat, amelyek a magyarság, illetve e községek összetartozását is jelképezik” – sorolta az általa a következő nemzedékeknek hátra hagyott jeleket.
A Búcs-Bátorkeszi iskolaháború 20. évfordulója alkalmából, 2018-ban pedig mindkét község alapiskolájának előcsarnokába készített egy-egy emléktáblát azért, hogy a történtek, melyeknek egyik aktív részese volt, ne merüljenek feledésbe. Ahogy az évek teltek, egyre több emlékoszlop, temetőbeli fejfa és a búcsi óvodát gazdagító fajáték, Izsapra pedig hiánypótló harangláb került ki a kezei közül. Az aggasztó Covid-világjárvány idején Bátorkeszire faragott egy mutatós feszületet, amely az Úr segítségét kérő, sajátos könyörgésnek minősült...
A faragványaira továbbra is van igény, múlt héten rendeltek tőle egy újabb emlékoszlopot. Azt is elárulta, hogy éppen a naszvadi emlékparkba két évvel ezelőtt általa faragott oszlopot tökéletesíti, mert nem volt elégedett azokkal. A munkáiról újságcikkek jelentek meg, némelyek néprajzi szakkönyvekbe is bekerültek.
A székely fafaragás motívumainak négy évtizede tartó felvidéki népszerűsítéséért pedig nemrég tiszteletbeli székellyé avatták őt.
Ezért hozták létre a Tiszteletbeli székely címet, a jelölteket pedig a Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezésében, azóta is részben a homoródmenti Oklánd unitárius templomában, részben pedig Székelyudvarhelyen avatják. Ezt a megtisztelő címet azok kaphatják meg, akik folyamatosan sokat tesznek a nemzetért és a székelyföldi kapcsolatok erősítéséért, s vállalják a testvériséget a székelyekkel. Magyarországon mostanra hozzávetőleg háromezer tiszteletbeli székely él. Korábban a felvidéki származású, Budapesten élő történész, Bödők Gergely a tudományos kutatói munkássága okán és azért részesült e megtiszteltetésben, mert komolyan foglalkozik az erdélyi kopók történetével és népszerűsítésével. A javaslatának és a döntéshozó bizottságnak köszönhetően pedig az első Felvidéken élő személyiségként én büszkélkedhetem e címmel“ -tudatta a további részleteket.
Arról is beszámolt, hogy az emlékezetes esemény első részére, az egyik díjalapító, Kelemen Levente unitárius lelkész állomáshelyén, Oklándon, a kultúrházban került sor.
Szász Jenő elnök úr szerint a mondandóm felért egy vallomással. Egyébként Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár volt az egyik idei jelölt, s akadt köztünk tárogatóművész, rendezvényszervező, néptáncosok és több konzervatív újságíró is” – ecsetelte a további részleteket.
Másnap közösen vettek részt a székelyudvarhelyi Szent Miklós-templomban tartott ünnepi ökumenikus istentiszteleten.
„Az istentisztelet végén közösen elénekelt magyar és a székely himnusz olyan elemi erővel hatott, hogy sokáig küszködtünk a könnyeinkkel. A tiszteletbeli székely címátadó ünnepség egyébként ez alkalommal össze volt kötve az Udvarhelyszék Népviseletben rendezvénnyel, emiatt az egyes székek képviselői külön népviseletükbe öltözve érkeztek.
Mindezt a szép élményekkel együtt az életem végéig féltve őrzöm, és ezúton is minden érintett félnek köszönöm!” – mondta el végül a Ma7 portálnak Sidó Szilveszter.
