Tanári nézőpont: Hálás feladat tanítani a 133 éve született Kosztolányi Dezső műveit
Kosztolányi írásművészete igazából a húszas éveim elején érintett meg egy polgári temetésen. Ott tudtam először életemben átérezni a szerző Halotti beszédének mély mondanivalóját, és magyar irodalom szakos pedagógusként pontosabban analizálni műveinek hátterét. Később középiskolai tanárként imádtam tanítani a nagy nyugatost. Ízzel, élvezettel elmeztük az Édes Anna regényt,bemutattuk Néró, a véres költő tébolyát, diákjaim élvezték a szereplők "pszichoanalizálását".
A múlt hét során, immár alapiskolán dolgozó pedagógusként ismét terítékre került Kosztolányi. A tanulók látványosan unták az íróról szóló lelkesült bemutatómat, hiába próbáltam őket szórakoztatni a kor legizgalmasabb, a költőt körüllengő pletykákkal. Hiába kérdezte Kosztolányi Akarsz – e játszani? – az általános iskolások nem akartak. A tankönyvben megjelent Üllői úti fák ifjúságot búcsúztató versével sem hatottam meg őket. Egyedül akkor kapták fel a fejüket, mikor bemutattam, hogy Kosztolányi gyakran fogalkozik az őrület, a téboly, a pszichózis elemeivel. Csalódtam. Csalódtam tanárként, mint Kosztolányi Novák Antalja az Aranysárkányban, de megértettem, hogy az alig 13 éves korosztály nem tapsikol vígan a halált, elmúlást, élettől való búcsút megéneklő költőnek. Nem akarják mélyen szántó pszichoanalízisnek alávetni Édes Annát, sem Pacsirtát, de még csak az alteregó Esti Kornél se érdekli őket. Egyszerűen nem nekik való ez a súlyú irodalom, hiába nyomja rájuk a kerettanterv.
A Kosztolányi emléknapon odafordultam egyik kedves kollégámhoz, aki még mindig középiskolában oktatja a magyar irodalmat. Biztatást kerestem, hogy nem halott az én Kosztolányim, hogy még mindig jól tanítható, csak érni kell rá.
„A nyugat első generációja középiskolában harmadikos tananyag, köztük Kosztolányi Dezső írásművészete is. A középiskolások többsége általában könnyebben „emészti meg” a prózai szövegeket, mint a lírai alkotásokat, szerintem ennek is köszönhető Kosztolányi diákok közötti közkedveltsége. A novellái és a regényei nagy népszerűségnek örvendeznek. Hogy vonzó-e manapság Kosztolányi? Erre a kérdésre biztosan igennel válaszolok, és ezt a megállapításomat több tényező is befolyásolja. Elsősorban az, hogy elbeszélései mélylélektani problémákat feszegetnek. Nála csúcsosodnak ki a freudi pszichológiai kérdések, ennek köszönhetően nagy paradigmaváltás következik be a magyar prózában, és a kinti világ szörnyűségei a szubjektumon belülre kerülnek, vagy ott keletkeznek. Kosztolányi olyan szereplőket vonultat fel, akik lelki szempontból nem teljesen egészségesek, és szinte mindig magányosak. Keresik magukat, bizonytalanok, nem találják a helyüket. A tizenéves diákok pontosan ezekkel a problémákkal szembesülnek naponta az iskolában, a baráti körben, a családban, sokszor ők sem találják még a helyüket a világban” – mondta portálunknak Rigó Gyula, a kassai Szakkay József Szakközépiskola tanára.
„Kosztolányinál megjelenik a maszkprobléma is, ami az egész prózájának az egyik alappillére. A megjátszás, „a nem annak mutatom magam, aki valójában vagyok” mindennapi probléma a mostani modern, globális és digitális Z-generációnál. A közösségi hálózatokon sokszor a valóságtól nagyon távol álló életeket és szerepeket mutatnak magukról, ezért is érdekli és izgatja őket ez a téma. A harmadik tényező pedig az, hogy a magyar író kokettál az őrület, neurózis, hallucináció motívumaival. A középiskolás tanulók nagyon kedvelik az olyan filmsorozatokat és filmeket, amelyekben megjelennek ezek a témakörök, így akár összehasonlító elemzéseket is lehetővé tesznek ezek a művek. A felsorolt tények alapján szerintem kijelenthető, hogy Kosztolányi Dezsőt a XXI. században is hasznos és fontos tanítani, sőt hálás feladat.”- tette hozzá Rigó Gyula.
Biztosan kijelenthetjük tehát, hogy Kosztolányi művei máig élvezettel olvashatók, de el kell érni hozzájuk bizonyos kort és műveltségi szintet.
Kosztolányi Dezső a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja 1885. március 29-én, virágvasárnapon született Szabadkán.
Szomolai Andrea
