Takács András: Köszöntő műsor – TATÁ-nak Tatával!
Indításként a színpadon felolvasták a kulturális tárca miniszterének, Balog Zoltánnak köszöntő levelét és kitüntetésként átadták a miniszter díszoklevelét.
Első rész: Hát ez volt az életem… Film a régmúlt időktől napjainkig. A filmet kommentálta a Tata és ”fiacskája” Péter. De hogyan, amikor az „Apuka” alig hagyta szóhoz jutni a fiát! Alig többet, csak annyit engedett, hogy a kérdést feltehette. Talán akkor kapott a legény több „szólehetőséget”, amikor a „Főszónok” kortyolt az ellőtte gyöngyöző pohár borból. Különben szakadatlanul beszélt a múltjáról, az elkövetett/átélt gyerekkori huncutságokról, a családja 1944-es háborús üldözött vadként meneküléséről. Az erdélyi Besztercéről indulva a volt Monarchián keresztüli vándorlásról, iskoláinak állandó színhelyváltoztatásáról – csak öt város gimnáziumába járt, mire Budapesten leérettségizhetett. Aztán kiderítették róla, hogy polgári családból származik, tehát rossz káder, így az egyetemi folytatásra csak egy évtized múlva kerülhetett sor. Segédmunkás lett és kényszerből táncos, üzemi tánccsoport vezető, tényleges katona. Ott alkotta első „koreográfiáit”, majd 1954-ben két barátjával létrehozták a Bihari Táncegyüttes.
Kerülhetett akárhova, és került is sok helyre, mert időközben hivatásos koreográfus lett, de igazán új felfogásban alkotni a Bihariban tudott. Pedig tánckarvezető, majd művészeti igazgató volt a hivatásos Honvéd Együttesnél (Táncszínháznál), éveken keresztül dolgozott a világhírű Holland táncszínházban, alkotott művészeti irányokat meghatározó nagy koreográfiákat, de állítása szerint, csak itt, az amatőr Bihari műhelyében volt szabad, e közegben érezhette igazán az alkotó szabadságát.
A remekebbnél remekebb néptánckoreográfiái mellett sorra születtek a nagy művei is: a Magyar Elektra, a Forrószegiek – széki Rómeó és Júlia, a könnyebb hangvételű Helység kalapácsa, a Kocsonya Mihály házassága, a Lúdas Matyi, a János Vitéz, meg a többiek. Szerencsére a felsoroltakból több művet a Felvidék színpadain is láthattunk: Pozsonyban, Komáromban, Galántán, Nyitrán, Rimaszombatban, Gombaszögön, Zselízen, Kassán, sőt még az Osztraván és Brünnben élő magyarok is megcsodálhatták egy-egy műsorukat, mert Tata mindig megtalálta a módját, hogy a Bihari, s még többször a Honvéd Együttes a határokon túlrekedt magyarokhoz is eljusson.
Második rész: Finálé. Ez lett a befejezője a tatai vallomásnak. A Bihari Táncegyüttes tagjai, meg a honvédosok, valamikori kezdőktől a mostaniakig táncukkal, zenéjükkel tisztelegtek a nagy alkotónak. Tisztelegtek, de hogyan! Az alapítók már ugyancsak „fehérre festett fejjel”, olyan lelkesen – ugye Lelkes Lajos nyugdíjas könyvkiadó igazgató úr -, hogy volt mit kapaszkodniuk a fiatalabbaknak, hogy a legényesben, vagy a magyar verbunkban túlszárnyalják őket. Aztán jött a finálé, volt vagy 30-40 pár a színpadon a szatmári csárdás szabadon improvizált táncban. Nekem ilyen kép láttán mindig Arany János Öldöklő angyal című versének sorai jutnak eszembe..”Melyben, ahány pár, annyi féle/ A tánc alakja és szeszélye,/ Mégis azonegy zenemérték/Kormányozza mindenki léptét.” Úgy volt, és átsugárzott a színpadról az igazi szeretet a közönségre is. Kiváló együttmuzsikálást nyújtott a Vavrinecz András vezette Bekecs Együttes.
Harmadik rész: Forrószegiek – széki Rómeó és Júlia. Egyfelvonásos dráma, táncjáték. A nagy nováki koreográfiák közül talán a legnagyobb, a Bihari Táncegyüttes előadásában. Ezt látni örök élményt jelent, mindenkinek, de nekem, a Tatával egykorúnak sokszorosan azt jelentette.
Tudatosan szűkszavúan éltettem az ünnepeltet, teszi ezt helyettem is Csukás István jeles író a Novák Ferenc Tata: Tánc, élet, varázslat – gondolatok, küzdelmek című most megjelent könyvének hátsó borítóján, a Tata, a gömbvillám bemutató írásban. ”Tatánál mindig nagyüzem van, még pontosabban: ő maga egy egyszemélyes üzem. És ez, kérem, nem vicc. Vegyünk egy egyszerű példát: ha telefonál, akkor két telefonkagylóba beszél. De csak azért kettőbe, mert nincs több füle: energiája és mondanivalója akár száz telefonra is elegendő. Szerintem, ha alszik, akkor se áll le a nagyüzem, mert álmában is száz dolgon töpreng. Ha megjelenik bárhol, színpadon, tanácskozáson, kártyapartin, egyből betölti a teret, a szobát, sisteregve, mint a gömbvillám! Az alkata is olyan. Más ember sétál, lépeget, siet, kocog, Tata gurul, mintha arra is sajnálna az időt, hogy egyik lábát a másik elé rakja. A lábát másra tartogatja. A lábával művészetet csinál: táncművészetet. De természetesen a tánc sem köti le teljesen, a megmaradó hihetetlen energiájával rendez, koreografál, régi táncokat gyűjt, szervez, irányít, együttest vezet, politizál és főz. És mindezekben jelentőset alkot, máig a számban érzem például egy jelentős töltöttbárány ízét, amely bárányt egyébként egy megyei verseny alkalmából kapta, és rögtön meghívta rá a barátait. Mert barátkozni is csak sisteregve, felsőfokon tud. Fellehet tenni a kérdést, hogy milyen egy gömbvillám barátsága? Nyugodtan mondhatom, miután jósorom úgy hozta, hogy én is élvezhettem: megrázó! Szívesen üt és alakít, legszívesebben még a sejtjeidet is átrendezné, hogy jobban működjenek. Tata barátságában nem lehet unatkozni, nem lehet ellustulni. Talán nem lehet meghalni sem. A gömbvillám titkát máig nem tudta megfejteni senki, én is csak megpróbáltam leírni, hogy milyen, de azt boldogan!”
Mire vége lett a műsornak a büféfolyosón egy hatalmas asztal telerakva Novák Ferenc előbb említett könyvével. Fogyott, mint a méz. Pillanatok alatt kialakult két hatalmas sor: az egyik sor könyvet akart venni, a másik sor szeretett volna dedikáltatni. És Tata állta a sarat. Tíz után lett vége a műsornak, mi Tímárékkal, Sándorral és Bözsével tizenegy után mentünk el, akkorára váltunk boldog tulajdonosának a dedikálásnak is. Megfogyva, de még állt a kézjeggyel ellátásra várók sora. Igaza van Csukás Istvánnak, Tata lendületesen dedikált és még arra is volt ereje, hogy kedélyesen csevegjen, szót váltson, boldogan felpattanjon a székéről és magához ölelje a kedves illetőt. A Gömbvillám energiája kimeríthetetlen.
Tata, éltessen a mi, a felvidéki magyar táncimádók: művelők, alkotók, kutatók Istene még sokáig. Tata, nagy szüksége van RÁD az egész magyar, és nemcsak a magyar közösségnek. Vigyázz magadra! A tatai humorral, nagyon olvasmányosan megírt könyvet pedig ajánlom mindenkinek, a szakmán belülieknek pedig szinte nélkülözhetetlen.
Takács András, a Taki
