Szepesházy Kálmán emlékezete
Vámosbalog vagy ahogy gyakran emlegetik: Nagybalog egy alig 1200 lakosú település az egykori Gömör-Kishont vármegyében. Mostanában nem sokszor szerepel a hírekben, a távolabb élők számára legfeljebb az itt található Koháry kastély neve cseng ismerősen.
Mégis három olyan híres szülötte is volt, akik szerepelnek a lexikonokban. Széchy Mária grófnő (1610–1679) fontos szereplője volt a 17. század derekán zajló viharos magyarországi eseményeknek, gróf Wesselényi Ferenc nádorral kötött házasságát Gyöngyösi István örökítette meg a Mársal társalkodó Muranyi Venus című elbeszélő költeményében. Ugyancsak itt látta meg a napvilágot a felvidéki magyar tudományos élet kiválósága, Znám István (1936–1993) nemzetközi hírű matematikus, egyetemi tanár, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság egyik alapítója és elnöke. Ezúttal azonban a falu egy további, ugyancsak jeles szülöttére, Szepesházy Kálmán geológusra emlékezünk, aki 100 esztendeje, 1919. október 25-én született az akkori Felsőbalogon (Felsőbalogot és Alsóbalogot 1943-ban egyesítették Nagybalog néven).
Szülei nem voltak éppen fiatalok, amikor a kisfiú világra jött: uradalmi erdész édesapja már 59. évében járt, második felesége pedig 41 éves volt. Hat nővére volt, ők kényeztették is, de Kálmán nem akart kilógni a parasztgyerekek közül és szívesen járt mezítláb az iskolába, noha egy erdész akkoriban a falusi társadalom „elitjéhez” tartozott. Kálmán tízéves volt, amikor megkezdte tanulmányait a rimaszombati gimnáziumban, de ezeket az éveket beárnyékolta édesanyja egyre súlyosbodó betegsége, majd halála, és a népes család szűkös anyagi helyzete is, mivel az akkor már a hetvenes éveiben járó édesapja nyugdíját indokolatlanul csökkentették. Ennek ellenére az érettségi után úgy döntött, hogy a cseh fővárosban folytatja egyetemi tanulmányait. Később erről önéletrajzában ezt írja:
1938 őszén aztán a történelem válaszút elő állította Szepesházyt. A Müncheni, majd a Bécsi döntést követően Csehszlovákia németek, illetve magyarok lakta része levált az országról és Gömör déli része is visszakerült Magyarországhoz. Szepesházy Budapesten, a Pázmány Pét Tudományegyetemen folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait. Pesti diákéveiről így vallott már idézett önéletrajzában:
Szepesházy tulajdonképpen két szakot végzett egyszerre, hiszen a geológia mellett a tanári szakon is nagy szorgalommal tanult, emellett készült a doktori disszertációjára is, és az ország különböző területein – Kárpátalján, Erdélyben – terepmunkát is végzett, 1942 nyarát Ajnácskőn töltötte, ahol bazaltmintákat gyűjtött, a következő esztendőben pedig Kassa környékén tereptani kutatásokat folytatott.
1948 júliusában tért vissza Magyarországra és előbb a budapesti Földtani Intézetben volt térképező geológus, majd a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaságnál (MAORT) kapott munkát. Ekkor mélyedt el a geológiai fúrások technikájában, ami elsősorban a kőolajlelőhelyek feltárásában volt fontos, de később a Kárpát-medence földtani felépítésének vizsgálatában is nagy hasznát vette. Mindmáig alapvető fontosságúnak tartják az 1973-ban kiadott A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és paleogén korú képződményei című monográfiáját.
Volt egy nagy horderejű felismerése, amelyet sokáig figyelemre sem méltattak; rájött arra, hogy a gázkitöréseket az öblítő iszapban jelentkező ozmózis és a túlhevült gőzök okozzák.
1980-ban nyugdíjba vonult és többet már nem foglalkozott geológiai kutatásokkal. Ehelyett szentendrei, majd monori kertjében gyümölcsöt és zöldséget termesztett, és ahogy némi öniróniával írta:
Szepesházy Kálmán portréja azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk meg mecénási tevékenységét. Egykori kollégiumi lakótársa és barátja, Turczel Lajos (1917–2007) irodalomtörténész segítségével az 1970-es évektől a tanulmányaikat Magyarországon folytatni kívánó magyar szakos egyetemistákat anyagilag támogatta, és egyik alapító tagja lett a Rákóczi Szövetségnek is.
Nagy műgyűjtő is volt. 1999-ben több mint száz – több tízmilliós értékű – képzőművészeti alkotást, egyebek között Aba-Novák Vilmos, Csontváry festményt adományozott a szolnoki Damjanich János Múzeumnak.
Szülőfaluját is rendszeresen látogatta, sőt 2007-ben egy kis házat is vásárolt Nagybalogon, hogy a nyarakat ott tölthesse. Amiben csak tudott, segítette földijeit, akik azóta is hálásan emlékeznek rá, annál is inkább, mert végakarata szerint Nagybalogon helyezték örök nyugalomra 2008. március 3-án bekövetkezett halála után.
A centenárium alkalmából a Rákóczi Szövetség és Balogvölgyi Helyi Szervezete (amelynek örökös tiszteletbeli elnöke is volt) 2019. november 18-án Budapesten megemlékezést rendez Szepesházy Kálmán születésének centenáriuma alkalmából.
