Székelyföldön is megcsodálták a felvidéki népviseletes babacsaládok gyűjteményét

„A Kárpát-medencei Asszonyok Érdekszövetsége által 2010-ben Kecskeméten megrendezett asszonytalálkozón ismerkedtem meg özv. Szobiné Kerekes Eszterrel, a felvidéki Kultúráért és Turizmusért Társulás vezetőjével, akivel kezdettől fogva kölcsönös szimpátiát éreztünk egymás iránt. Azóta sok levelet váltottunk, egyre jobban elmélyült a barátságunk, és minden évben találkoztunk az asszonytalálkozókon. 2015 áprilisában tizenötödmagammal együtt négy napra ellátogattam e felvidéki társulás székhelyére, Búcsra, ahová ugyanakkor vajdasági asszonyokat is meghívtak. Közösen kirándultunk Szentendrére és Bátorkeszire, ahol Czinke református tiszteletes úrék is fogadtak bennünket. Mindenütt nagyszerűen éreztük magunkat, és még jobban tudatosítottuk, hogy mennyire egyformán gondolkodunk és cselekszünk. Mindnyájan magyarságtudatunk erősítéséért és ősi hagyományaink megőrzéséért, továbbadásáért teszünk meg minden tőlünk telhetőt. Ráadásul a népviseletes babák is összekapcsolnak bennünket, hiszen Esztikéék már évek óta egy csodálatos népviseletes babacsalád-gyűjteménnyel rendelkeznek, amely 11 tájegység 26 népviseletét mutatja be, mi pedig odahaza létrehoztuk az ún. Zsuzsi és Andris-babakiállításunkat. Egy hónap alatt megvarrtuk a most kiállított 16 babánk közeli székely településeken napjainkban egyre kevesebb személy által hordott népviseletét. Szakmai tanácsokkal látott el bennünket a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum volt igazgatójának özvegye, Jutka néni, aki szintén összebarátkozott Szobi Eszterrel, így több szálon is kötődünk egymáshoz" -  mondta el Fülöp Magdolna, a közel 120 tagú Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének elnöke.

A kézdivásárhelyi nők egyesületének elnöke kitért arra is, hogy korábban betervezték, most pedig a Vigadó művelődési házban megvalósították a „Felvidéki és székelyföldi népi viseletek a babák világában“ című közös hagyományőrző kiállításukat. "Nagyon örülünk annak, hogy egy busznyi felvidéki vendég érkezett hozzánk, s a kiállítás megnyitóján helyi érdeklődőkkel is zsúfolásig megtelt a földszinti terem. Reménykeltő, hogy rajtunk kívül sokan mások is fontosnak tartják eleink hagyományainak az éltetését, és azt, hogy megszoríthassuk egymás kezét“ – mondta Fülöp Magdolna, hozzátéve: legaktívabb tagjaik heti rendszerességgel találkoznak egymással. A korábban mellőzött helyi festők, fafaragók, kézművesek kiállításainak megrendezésén kívül a többi között ismeretterjesztő kirándulások szervezésével, receptkönyv-kiadással is foglalkoznak.

Özv. Szobiné Kerekes Eszter utunk során a kezdetekre emlékezett vissza: „1997-ben a felvidéki óvodák képviselőjeként a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) országos választmányi tagja voltam. Akkoriban azt fontolgattuk, hogy miként növelhetnénk a hazai magyar alaiskolákba beíratandó kiselsősök számát. Több javaslat hangzott el, így az enyém is. Korábban egy konferencián megcsodáltam a kézdivásárhelyi népviseletes babákat, amelyek láttán indítványoztam, hogy egy hasonló felvidéki népviseletes babagyűjteményt kellene létrehozni, s abból az alapiskolai beíratási program keretében, magyarságtudat-erősítő célzattal kiállítást kellene rendezni. Jókai Mária és Méry Margit néprajzkutató szakmai segítségével, továbbá Pogány Erzsébet (SZAKC), valamint az Illyés Közalapítvány és a Magyarok Világszövetsége támogatásával valóra is váltottuk az ötletemet, hogy ne csak egyéni babák, hanem babacsaládok legyenek kiállítva. Rongyszabászatban jártas népművészek is segítettek nekünk. Közben ugyancsak 1997-ben a Budapesten megrendezett összmagyar kultúra és turizmus-konferencia hatására megalakítottuk a saját Kultúráért és Turizmusért Társulásunkat, s az SZMPSZ-től annak gondozásába került át a babagyűjtemény. A továbbiakban Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is közbenjárt annak érdekében, hogy ezt a kiállítási anyagunkat több magyarországi helyszínre, így például a neszmélyi Makovecz-iskolába is meghívták“.    

A hétvégén Székelyföldre azokat a felvidéki népviseletes babacsaládokat vitték el, amelyek elkészítésébe a búcsi, bátorkeszi, izsai, hetényi, dunamocsi, szentpéteri és marcelházi asszonyok kapcsolódtak be.

„Ezen az erdélyi úton a 2010. május 2-án megnyíló Felvidéki Népviseletes Babamúzeum, újabb nevén Felvidéki Népviseletes Babacsaládok Háza létrehozásába, illetve a szervezőmunkába bekapcsolódó felvidéki barátaink, valamint anyagi támogatóink (köztük Bauer Edit volt EP-képviselő) és médiapartnereink (Hírek.sk és Felvidék.ma portál) is részt vehettek. Tulajdonképpen most a babacsaládok hozták el magukkal Székelyföldre ezt a nagyon szorgalmas, tettrekész, összetartó társaságot“ – magyarázta a búcsi főszervező.

Arról is beszámolt, hogy a babák gyűjtését 1997-ben kezdték el, majd 1998. március 15-én, a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 150. évfordulóján Komáromban rendezték meg az első kiállításukat.

„Hangsúlyozni szeretném: a gyűjtemény létrejötte nem csak az én érdemem, hiszen sokan a munkájukkal, adományaikkal, létünkről és kiállításainkról hírt adó újságcikkekkel... járultak hozzá közös sikereinkhez. Eddig hozzávetőleg 300 kiállítást rendeztünk, például Bauer Editnek, a Magyar Közösség Pártja (MKP) korábbi európai parlamenti képviselőjének jóvoltából nagy sikert arattunk az Európai Parlament (EP) strasbourgi székhelyén, valamint az egyik hannoveri világkiállításon is bemutatkozhattunk. A búcsi babamúzeum létrehozásához 1 millió szlovák koronát sikerült pályázatok útján szereznem, 2 millió koronát pedig Csenger Sándor mérnök, búcsi származású, Budapesten élő magánvállalkozó adományozott társulásunknak. Mindez azt bizonyítja, hogy összefogással szinte minden álom megvalósítható“ – hangsúlyozta Szobiné Kerekes Eszter.

Az április 22-27. között megvalósult erdélyi körút során félszáz „baba-ügyben“ valamiképp érdekelt személy tarthatott a kiválasztott felvidéki népviseletes babacsaládokkal. A négynapos tartalmas turné csúcspontját a hétfői gazdag kultúrműsorral kísért kézdivásárhelyi Vigadó-beli kiállítás képezte, amely során az itteni és ottani babákon kívül további szép népművészeti munkákat (pl.: Kiss Erzsébet csipkéit, Tárnok Magda gobelinjeit, Jakabos Aranka szőtteseit, István Sándor népi fafaragásait) is szemrevételezhetett a nagyközönség. A zsúfolásig megtelt terem közönségét a házigazdák nevében Fülöp Magdolna egyesületi elnök és helyettese, Biszak Enikő, a Kézdivásárhelyi Rádió főszerkesztője köszöntötte, a vendégek közül pedig szót kapott Szobi Eszter társulási elnök és Bauer Edit volt EP-képviselő is. Mindnyájan a szeretet és az összefogás csodálatos, ember- és nemzetmegtartó erejét hangsúlyozták. A kultúrműsorról a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Alapiskola Kelemen Kata pedagógus által irányított „szeretetcsoportja“ és az izsai Sámson Gizella „nótafa“-versmondó gondoskodott.

A körút nemzettudat-erősítő programjában helyet kapott az Erdély kapujának nevezett Király-hágó megtekintése és egy kalotaszentkirályi vizit, amely során a résztvevők a mutatós kalotaszegi népviselettel, - zenével és – tánccal, illetve helyi hagyományokkal ismerkedhettek meg, valamint megcsodálhattuk az ottani Árpád-kori református templomot, a Püspök Panzióban pedig szintén kiállították a felvidéki babagyűjteményt. Jutott idő Körösfő kirakodófalunak és a korondi vásári forgatagnak, valamint Tamási Áron Kossuth-díjas író Farkaslakán található sírjának a megtekintésére is, majd a csapat Kolozsvár felé vette az irányt, ahol a helyi nevezetességek (Pl.: Mátyás király szülőháza) megtekintése előtt Mátyás király szobrát nemzeti színű szalagokkal és koszorúval díszítettük. Székelyudvarhelyen elsősorban az Emlékezés Parkjára voltunk kíváncsiak, amelyet 12 jeles székely történelmi személyiség és a Vándor Székely mellszobra díszít, illetve tiszteletünket tettük a mindenkori székely hősök halhatatlanságát dícsőítő Vasszékely-szobor előtt is. Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyén, Nyergestetőn a hajdani hősies ütközet tiszteletére állított emlékművet és kopjafa-parkot kerestük fel. Kézdivásárhelyi tartózkodásunk idején koszorúztunk és énekeltünk Gábor Áron szobránál, bejártuk az Incze László Céhtörténeti Múzeumot, a Helytörténeti Múzeumot és Nagy Olga babamúzeumát, továbbá ifj. Haszmann Pál sajátos székely humorral fűszerezett kalauzolásával viziteltünk a csernáti Haszmann Pál Múzeumban és a sokrétű gazdag gyűjteménnyel rendelkező skanzenben. Végül vendéglátóinkkal együtt egy feledhetetlen műsoros búcsúvacsorán vettünk részt.

Miután kedden Kőműves Kelemen történetét idéztük fel a páratlan kilátást nyújtó dévai várban, utolsó célállomásunk, Arad következett, ahol az aradi vártanúk kivégzésének egykori helyszínére és a tiszteletükre emelt másik, monumentális emlékműnél is leróttuk kegyeletünket, s hátrahagytuk koszorúnkat, piros-fehér-zöld szalagjainkat. Közel 1 800 kilométeres utunk vége felé stílusosan a búcsi székhelyű Felvidéki Rockszínház által korábban bemutatott „A Napba öltözött leány“ című székelyföldi témájú produkcióról készült videófilmet tekintettük meg, és időnként dalra is fakadtunk. Élménydús, lélekemelő utunk során számtalan élménnyel és új barátokkal gazdagodtunk. Remélhetőleg a Felvidéken és Székelyföldön is többször találkozunk majd kézdivásárhelyi sorstársainkkal, akiknek köszönhetően megtapasztalhattuk, hogy milyen is a szívet melengető székely vendégszeretet, valamint a bánat- és örömkönnyekkel is kisért határtalan magyar együttlét...