Száz éve született Kallós Zoltán néprajzkutató

A Kolozs megyei Válaszúton (Rascruci) látta meg a napvilágot. Szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat kolozsvári református kollégistaként, tanárai biztatására kezdte gyűjteni. A fiatalok szokásrendjét, udvarlási hagyományait és népdalkincsét feldolgozó gyűjtőmunkájával első díjat nyert egy népdalpályázaton, és végleg eljegyezte magát a néprajzzal. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, és a kalotaszegi Magyarvistán (Vistea) állt munkába.

A kolozsvári zeneakadémia elvégzése után 1955-től a moldvai csángók közt, Lészpeden (Lespezi), majd a Gyimes völgyében tanított. 1957-58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-1968 között Gyimesben egy faipari vállalatnál dolgozott, de a néprajzi gyűjtést tovább folytatta. Eredményeire Magyarországon is felfigyeltek, a hatvanas évek elején Kodály Zoltán hordozható magnetofont küldött neki, amivel jelentősen megkönnyítette a korábban fonográffal, majd 10-15 kilós magnóval végzett hanggyűjtést.

1969-ben feladta állását és szabadfoglalkozású lett. Minden idejét és energiáját a gyűjtésnek szentelte, alkalmi kutatási megbízásokkal dolgozott, főként Gyimesben, Kalotaszegen, a Mezőségben és Moldvában. A népköltészet, a népszokások és a néptáncok mellett a bőr, fa, textil és kerámia használati tárgyak, a ruhákon, a bútorokhoz tartozó szöveteken, függönyökön, ágyterítőkön megjelenő varrott és hímzett díszítések is érdekelték.

Publikációinak sorát az 1969-ben kiadott Balladák könyvével nyitotta meg, amellyel nagy szakmai és közönségsikert aratott. 1973-ban jelent meg az Új guzsalyam mellett című néprajzi gyűjteménye, ezt követték 1989-ben a Martin Györggyel közös Tegnap a Gyimesben jártam és a Mikor Csíkból elindultam kötetek. 1996-ban az Ez az utazólevelem (Balladák új könyve) hangzó melléklettel jelent meg, 2004-ben Világszárnya címmel moldvai magyar népmeséket adott közre. A 2005-ben megjelent Válaszút vándora című interjúkötethez Sólyom László írt előszót. 2014-ben ismét kiadták a számos dokumentummal bővült Balladás könyvét. Az életművét megkoronázó, hatalmas forrásmunkában több mint félezer balladaváltozat található, tartalmazza a korábbi kiadás teljes anyagát, kibővítve addig még nem közölt szövegváltozatokkal, dallamokkal és mellékletként 20 órányi eredeti hangfelvétellel.

A magyarul, románul és cigányul is beszélő kutató nemzetiségre való tekintet nélkül gyűjtötte e három nép hagyományait az észak-mezőségi falvakban Szék környékén, Kalotaszegen a nádasmenti falvakban, a gyimesi és a moldvai csángóknál. Gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből 8 balladákat tartalmaz.

Több népzenei lemeze és CD-je is megjelent Magyarországon, egy lemezét Amerikában is kiadták. A dalokat énekelte is, hangját az Ökrös együttessel közös lemeze őrzi. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Kallós Zoltán Kodály Zoltán és Bartók Béla mellett a magyar népzene- és folklórkutatás meghatározó alakja.

Nagy szakmai alázattal és kíváncsisággal végzett munkáját a rendszerváltozás után kitüntetésekkel ismerték el, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat kapott, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták, 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést. 2013-ban a Romániai Népművészeti Akadémia tagjává avatták. 2014-ben a nemzet művészévé választották, 2015-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) életműdíjával tüntették ki. 2017-ben megkapta a Kossuth-nagydíjat és a kulturális örökségvédelem terén legrangosabbnak számító uniós elismeréssel, az Európa Nostra-díjjal és közönségdíjjal tüntették ki.

A kommunista rendszer által 1950-ben elkobzott válaszúti családi birtokot 1992-ben szerezte vissza, s a szellemi és tárgyi javak megőrzése érdekében összvagyona felajánlásával még ebben az évben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely szórványközponttá fejlődött, óvodát, iskolát, közművelődési központot és múzeumot működtet.

A kúriában 1998-ban nyílt először kiállítás a nagyközönség számára, majd az épület renoválása után, 2010-ben megnyitották a Kallós Zoltán Múzeum és Népművészeti Központot, amelyet 2017-ben a magyar állam támogatásával kétszeresére bővítettek. A ma már mintegy hatezer darabból álló gyűjteményben az ő egyedi válogatásában kerültek egymás mellé és váltak közkinccsé az egymástól messze eső gyűjtőterületek darabjai, az általa gyűjtött mezőségi, kalotaszegi és erdélyi szász népviseletek és használati tárgyak.

- vallotta kultúramentő szenvedélyéről.

Kallós Zoltán életének 92. évében, 2018. február 14-én halt meg, válaszúti otthonában érte a halál, a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik. 2019-ben róla nevezték el a 2011-ben alapított Külhoni Magyarságért Díjat. Születésének 100. évfordulója alkalmából március 24-én a Müpában gálaesttel tisztelegnek életműve előtt.